Körberajzoltam egy kislányt érzékszervek nélkül majd, felrajzolták az érzékszerveket és közben beszélgettünk arról, melyikkel milyen örömöt érezhetünk.
Aztán kértem őket, hogy üljenek egymáshoz közelebb, mert küldenék egy üzenetet, és szeretném, hogy visszaérkezzem hozzám, közben mindenkinek örömet okozva.
Először egy ölelést utána egy arcsimogatást küldtem. Nagyon édesek voltak, ahogy továbbadták az üzenetet, öröm volt nézni a kis arcukat.
Az üzenetek visszaértek hozzám, ahogy láttam örömet okozott útközben is, de a végállomáson biztos!!!!Én ezáltal(is) egy \”apró\” örömöt kaptam.

Ebben a hónapban még jobban odafigyeltünk egymásra, apró örömeinkre. Mindezekhez segítségül hívtuk Pirinkó és Góliát történetét, repültünk a ” Boldogság” szigetére, ahol az érzékszerveinkkel kapcsolatos játékokat játszottunk: igyekeztünk felfedezni magunk körül a csodát, hallgattunk kellemes és fülünknek kellemetlen hangokat, vakvezető bizalom játékkal érzékeltettük, hogy milyen jó, hogy látunk, hogy érzékeljük magunk körül a világot.
A szülők nagy örömére nyílt délelőttöt rendeztünk, ahol Ők is tanúi lehettek boldogság perceinknek, apró örömeinknek.