Ebben a hónapban az apró örömök felfedezésére, megtalálására, megélésére, átadására helyeztük a hangsúlyt.
Március témája remekül passzolt a “Nézd, milyen csodás a testünk!” projekthez.
A napi beszélgetőkörökben testük felépítéséről, majd a szerveinkről is többször beszélgettünk. Ezen a területen kiemelt fókuszt kapott a szív, a szívdobogás, ahol azt is elmeséltem a gyermekeknek, hogy minden ember szíve akkora, mint az ökle összezárva.
Játékos módon imitáltuk a szívünk működését, ehhez hangot és ritmust is kitaláltunk. Szintén külön figyelmet szenteltünk az egészségvédelem lehetőségeinek is.
Sikerült ötvözni e témát nemcsak a boldogságóra tematikájával, de az ok-okozati viszonyt is könnyen megértették a gyermekek az alábbi gondolatmenet kapcsán: a testünkre ható külső érzések és bennünk, ezek hatására kialakuló belső érzelmek fókusza.
Persze biztosan az is nagy segítség, hogy most már szeptember óta a mindennapjainkba is teljesen beépült a másik emberre, a társaikra történő odafigyelés. (erről számolnak be, szinte nap, mint nap a szülők is.
Mostanra már érzik a Tücsök csoportos gyermekeink, hogy minden apró, pici mozdulatban ott van az öröm, a boldogság.
Minden órát szeretetöleléssel kezdünk, így most is. Majd légzőgyakorlatokkal egybekötve „kidobjuk” az esetleges rossz érzéseinket a nyitott ablakon, hogy teljesen a boldogságórás pillanatokra tudjunk fókuszálni. Ezután Bagdi Bella „Szép nap…” dalával folytattuk. Ez mindig jó motivációnak bizonyul a gyermekeink körében, mert egyszerűen imádják, imádjuk ezt a dalt. A dalhallgatás sohasem statikus, minden esetben társul hozzá egy könnyen követhető mozgás is, amely eredményeként a dal szövege is könnyebben rögzül.
Az óvodai nyílt napunkba is beillesztettük a boldogságóránkat, a résztvevő szülők nagy örömére. A tevékenység folyamán bevontuk a szülőket is, így adva nekik is apró örömöt. Az arcuk mindent elárult.
A következő nap volt a Boldogság Világnapja, ezért kiléptünk az óvodánk kapuján, mert ki szerettük volna terjejszteni e nap üzenetének tartalmát a városunk lakói felé (is). Ezért mi is örömpillanatokat vittünk az utca emberének. Ajándékba a „Jobb Veled a világ!” üzenetet és természetesen simogatást és ölelést vittünk, azzal a nem titkolt céllal, hogy örömpillanatot adjunk a kiskunhalasi embereknek. Csodás volt látni, megtapasztalni azt ahogyan „hat az öröm kémiája az emberek mindennapjai során. A gyermekek nagy lelkesedéssel osztogatták a kiskártyákat és a szeretetüket is.
Ezen a napon a városunk polgármestere a „szeretetakciónkról” készült rövid videót megosztotta az oldalán, nagy örömmel üdvözölte a kezdeményezésünket, és ő is felhívta a figyelmet a nap üzenetére, annak fontosságára. Mind érzelmi, mind tartalmi szempontból egy igazán csodás hónapot zártunk! Ez a program egy csoda, köszönöm!

Boldogságóránkat a Nevetőkör relaxációs gyakorlattal indítottuk.
A témára mondókázással hangolódtunk. A párok egymással szemben ülve játszották el a Sűrű erdő… mondókát, simogatva, csiklandozva egymást. Nagyon élvezték ezt a játékot, párcserével több alkalommal is eljátszottuk.
A téma feldolgozásához a Mese a szerencsebabról c. mesét választottam, mert ez a heti témánkhoz (ültetés, csíráztatás) is illeszkedik, majd beszélgetést kezdeményeztem a mindennapi apró örömeinkről. Akinek eszébe jutott valami ami szebbé teszi a napját, az elvehetett, zsebébe rejthetett egy babszemet, hogy majd később feleleveníthesse ezeket az emlékeket. Jó volt hallani, hogy elsősorban nem az anyagi, tárgyi örömforrásokat említettek meg, hanem élményeket (fagyizás anyával, strandolás, játékok megosztása, szoknyát felvenni, cicát simogatni, kiesett tejfog)
Mindenki kapott egy virágszirmot, melyre lerajzolhatta mi okoz neki örömet, később ebből készültek el az öröm virágai.
Az örömforrásokat összekötöttük az érzékszervekkel is. Mindenki húzott egy képes virágszirmot, majd megkeresve képhez tartozó érzékszervet, rátette a megfelelő virágra. Ezt követően a maguk által megrajzolt szirmokról is megbeszéltük, melyik érzékszervünkhöz kapcsolódik, melyik virágon lenne a helye.
Miután elkészült az örömvirágok kertje, ellátogattunk a Lógó orrúak városába. A gyerekek nagyon élvezték ezt a játékot, mindenki szerette volna magát jókedvre-derítőként is kipróbálni.
Ez alkalommal a szülőket is megpróbáltam bevonni az apró örömök felfedezésébe. Mindenki kapott egy táblázatot, megkértem a szülőket, hogy a hétvégén minden családtag gondolja végig, mi volt az, ami aznap örömet okozott neki. A gyerekek nagy örömmel hozták vissza a kitöltött lapokat, sokan nem csak a szülőket, testvéreket vonták be az apró örömök felfedezésébe, hanem még a nagyszülőket is , ők is elmesélték milyen apró öröm érte őket a hétvégén.

A hónap témája: az apró örömök élvezete, amelyhez első körben a magyar népmesét választottam ki. Továbbá figyelembe vettem a korosztályi követelményeket. Így esett a választásom: „Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj” meséjére.
Bevezető, motivációs gyakorlatnak a hónap ajánlott zeneszámát választottam (Bagdi Bella: Imádok élni), amelyre egy kis mozgás koreográfiát találtam ki, hogy a mozgással a szöveget gyorsabban jegyezzék meg a gyerekek. Azt tapasztalom, hogy a mozgással kísért verseket, mondókákat hamarabb el tudják sajátítani.
Aztán az apró örömök fogalmát szerettem volna megmagyarázni nekik, úgy, hogy a magyarázatot kapcsoltam az érzékszervekhez. Ennek az ok – okozati kapcsolatnak a megértése segítette őket a következő játékoknál. Egy érzékszervi játékot játszottam, amelyben az érzékszervekhez kellett kapcsolni a különféle tárgyakat, amelyeket ezek által érzékelünk. Egy – egy tárgyat több érzékszervhez is lehetett kapcsolni, ezért ezeket nagyobb gyermekeknek adtam, hogy a legjellemzőbb érzékszervet válasszák ki. Ez volt a differenciálás alapja. Minden gyermek kíváncsian várta, hogy milyen képet kap és elgondolkodott, hogy azt melyik szervhez teszi. Ezért csendben hallgatták végig egymást, közben azon gondolkodtak, hogy hová fogják tenni a képüket. Ezáltal fejlődött az értelmi és szociális képességük is.
A következő játék, egy saját ötlet alapján kitalált játék, amelyben azt kérdeztem meg tőlük, hogy számodra, mi okoz legnagyobb örömet? Ha kapsz valami finomságot, ha megölelnek vagy ha megdicsérnek.
A megvalósítás során a következő válaszok születtek:
9 – en mondták, hogy nekik az okoz örömet, ha kapnak valami finomat (pl. tejbegrízt, paradicsomlevest, nyalókát, OREO kekszet, tésztalevest, borsófőzeléket, sütit, sült krumplit).
3 – an mondták, hogy ha megölelik őket, ha fogják a kezét, ha simogatják a hátát, akkor érez örömet.
1 gyermek mondta, hogy ha ügyesnek nevezik.
A játékokban lehetett érezni, hogy melyik gyermek értette meg az apró örömök fogalmát. Az első jelentkezők még bizonytalanul választották ki a megfelelő érzékszervet, de aztán egyre könnyebben tudták a megoldást. A feladatok helyes elvégzését pozitívan értékeltem.
Ezt követte a magyar népmese, amelyben szintén felismerték, hogy a szereplőknek mi okozott apró örömet.
Végül elmaradhatatlan a hónap jelének a színezése, amelyet a boldogságvárunk 7. szintjére fogunk felragasztani.
Sikeresnek tartom a tervezésem, mert a gyermekekben folyamatosan fenntartottam a motivációt. Figyeltek, gondolkodtak és többnyire mindegyik helyesen cselekedett. Három szinten értették meg az apró örömöket, magyarázat formájában, játékok során és a mese kapcsán.

A teremben halk nyugtató zene fogadta a gyerekeket. Mint mindig most is választhatott üdvözlési módot: pacsizás, ökölpacsizás, kézfogás, ölelés. Örömmel tölt el, hogy egyre többen választják az ölelést.
Miután mindenki bevonult és kényelmesen helyet foglalat a Boldogságórát az Ellazulni jaj de jó zenés meditációs gyakorlattal kezdtük. Miután átfésültük a testrészeinket, beszélgetni kezdtünk, milyen örömöket szereztek már reggeliben nekünk kedves testrészeink. Nagyon változatos válaszok születtek: a kezünkkel festhettünk, szánkkal éreztük a finom reggelit, a lábunk elhozott az oviba, stb. Az öröm forrása mese alapján egy kis történetet meséltem, melyben nekem kezdődött rosszul a napom és nem vettem észre a szembejövő apró szépségeket, aztán nagymamám felnyitotta a szemem. A történet után elővettem annyi követ ahány gyerek volt és elmondtam, hogy az elmúlt nap, minden apró kis örömömnél egy kis kavicsot rejtettem a zsebembe, el ne felejtsem elmesélni nekik. Sorban, minden kavicsnál egy eseményt említettem, mint például: megérkeztem az oviba, megöleltetek, figyelmesen hallgattátok a mesém, találkoztam a lányommal, haza érkeztem, stb. Ezután mindenki kapott egy kavicsot amit belehelyezhetett egy varázsdobozba miután egy előző napi örömét megosztja velünk. Volt akinek egy csokoládé vagy cukorka jelentette az örömöt, de olyan is akadt, akinek anya ölelése. Ezután úgy döntöttünk szüleinknek is örömöt szerzünk egy festménnyel. Míg festettek zenei aláfestésként a Szeretet dal szólt.
A napunkat egy közös játékkal zártuk. A felgyülemlett szeretetünket egy piros szív formájában átadtuk egymásnak, közben szólt a Szeretet dal.
Ahányszor az udvaron voltunk mindig rácsodálkoztunk a természet szépségére, virágokra, apró élőlényekre. Csodálatos időszakon vagyunk túl. Nagyon sokat nőtt a Kedvesség halacskánk a pozitív árulkodás hatására.

Hipp-hopp, hopp kezdetű mondókával indítottuk a tevékenységet, hogy felkerüljön ránk a varázsszemüveg. Majd megkértem a gyerekeket, hogy vegyenek el egy mesepárnát, feküdjenek le a szőnyegre és tegyék a fejüket a párnára. Relaxációs zenét indítottam, melyet különböző instrukcióval kísértem. Egy-két kisgyermek kivételével, mindenkinél sikerült a kívánt hatást elérnem. Aztán felültek a párnára és megbeszéltük, hogy kiből milyen érzést váltott ki ez a fajta feszültségoldás. Ezután következett A szivárványfa meséje, melyet a hozzá szorosan kapcsolódó versünkkel vezettünk elő (Bartos Erika: Szivárvány). Mese végén kérdéseket tettem fel a fa, illetve a feketerigó hozzáállásával, viselkedésével, belső tulajdonságaival kapcsolatban. Érzelmileg érett válaszok születtek. Ezután elővettem egy színes fonalgombolyagot. Elmondtam a gyerekeknek, hogy ez egy varázsfonal, mellyel egy hálót fogunk szőni úgy, hogy egymásnak gurítjuk és közben mindenki elmondja, hogy mi az, aminek örülni szokott. Így megszőjük az örömhálónkat. Akadt aki ismételte azt, amit az előtte lévő gyermek mondott, de összességében sokféle válasz született erre a kérdésre. A tevékenység lezárásaként mindenki színezett egy szivárványfát és annak ajándékozta, akinek akarta, örömet okozva ezzel.

Az elmúlt napok igazán kedveztek az apró örömök megélésében. Kisütött a nap, egyre többet vagyunk a szabadban, előkerült a homokozójáték. Felfedezték az ibolyát és a bodobácsokat is. Babot, kukoricát öltettünk. napról napra lesték, figyelték. Óriási volt az öröm, mikor kibújt a kis növényük.
A Boldogságórát a Napimádás relaxációval kezdtük, majd körben állva egy nagy ölelést adtunk át egymásnak. Laptop-on mosolygós, nevető emberek képeit nézegettük. beszélgettünk arról, hogy mitől lehetnek ezek az emberek boldogok. Elmesélték azt is, hogy ki minek szokott örülni. Sajnos az elején szinte kizárólag tárgyi dolgokat fogalmaztak meg, pl.: játékot kapok. Aztán néhány személyes példa után jöttek a kedves válaszok: Együtt lehetek a családommal, megyünk a nagyihoz, anya játszik velem, mesét olvas…stb. A gyerekek itt nem csak valós dolgokat fogalmaztak meg, hanem a vágyaikat is, ami nincs jelen az életükben, de vágynak rá.
Csomagolópapírra körbe rajzoltunk egy kisgyermeket, közösen kiszínezték. Majd megbeszéltük a testrészeket, érzékszerveket. Kis képeket mutattam, (citrom, plüss mackó, parfüm, villám stb.) a rajzon megmutatták azt az érzékszervet, amellyel érzékelik a képen látható dolgot. A következő játékban a saját testükön mutatták a helyes választ.
Elmeséltem Bezzeg Andrea: Újra együtt c. meséjét és meghallgattuk a hónap dalát: Ellazulni, jajj de jó!
Készítettünk egy vidám napocskát, mert mindenki örül a tavasznak, napsütésnek. A napocskás színezőt, labirintust kinyomtattam, hazavitték kiszínezni. Ezen kívül, arra kértem a szülőket, keressenek olyan családi fotókat, melyeken örülnek. Beszélgessenek róla, mi okozta a nevetést, boldogságot.