Ismét megismerkedtünk két új relaxációs gyakorlattal: a „Puha, meleg …” és a „Kitárom a világom …” kezdetűekkel. Ezt követően mindenki felidézett a közelmúltból valami apróságot, aminek nagyon örült és megbeszéltük, mi más adhat hasonló érzést. Felolvastam a „Tizenkét hónap” című mesét, és kiemeltük a szöveg legfontosabb mondatát. Megbeszéltük, kinek melyik a kedvenc hónapja, évszakonként csoportokat alkottak a gyerekek és bemutatták, mit szeretnek benne (pantomimmal). Az „Eszem-iszom” és az „Érzékszervek” gyakorlattal folytatódott a foglalkozás, majd ismét csoportokba rendeződtek a gyerekek és elkészítették az apró örömök szigeteit érzékszervek szerint; a kész munkákat pedig kitűztük a faliújságra.
Apró örömök élvezete
Boldogságóra elején kerestük az örömforrásokat a hétköznapjainkban. Mikor már sokat gyűjtöttünk, megegyeztünk abban, hogy jó lenne, ha ezekhez az apró örömökhöz bármikor hozzá juthatnánk, ha nem épp rózsás a kedvünk. Ezért megterveztük az APRÓ CSODÁK BOLTJÁT. Az „Apró Csodák Boltja” egy varázslatos kis üzlet, amely tele van különleges, apró, de csodálatos tárgyakkal. Ezek a dolgok nemcsak szépek, hanem titkos képességekkel is rendelkeznek, hogy örömöt, reményt és varázslatot hozzanak az életünkbe. Nézd meg az összefoglaló videónkat és megtudod, hogy hogyan néznek ki ezek a tárgyak és mire képesek.
Március az apró örömök élvezetének hónapja, ezért a boldogságórán ezzel a témával foglalkoztunk. Először megnéztünk egy rövid, német nyelvű videót arról, miért fontos észrevenni a hétköznapok apró, boldog pillanatait. Egy kis trükköt is tanultunk a filmből: ha minden reggel egy marék gyöngyöt, vagy üveggolyót rakunk az egyik zsebünkbe, és minden egyes alkalommal, amikor valamilyen öröm ért bennünket, egyet áthelyezünk a másik zsebünkbe, akkor este átgondolhatjuk (és ezzel együtt újraélhetjük), mennyi boldog pillanatunk volt a nap során.
Ezután a diákok németül elmondták, mi minden okoz nekik örömet, mi az, ami boldoggá teszi őket. Sok minden szóba került, az olvasástól a zenehallgatáson át az iskolai sikerekig és a barátokkal eltöltött időig. Ezután egy fontos gyakorlat következett, a diákokban tudatosítani akartam, mennyire fontos, hogy értékeljék saját magukat is, ezért azt kellett megfogalmazniuk, mi az, amiben kimondottan jók, mik az erősségeik, milyen tulajdonságaikra a legbüszkébbek. Ezután a Boldogság és a Költészet Világnapja tiszteletére verset írtunk, néhányan a rajzaikkal illusztrálták a költeményeket.
Nagy örömünkre az órát meglátogatta az iskolánk boldogságóra-koordinátora is, aki kíváncsi volt a csoport munkájára.
Ebben a hónapban foglalkozásaink nagy részét a boldogság világnapjára való készülődés tette ki. Célul tűztük ki, hogy az egész iskolát boldoggá tesszük legalább 45 percre. A visszajelzések szerint ez sikerült!
A hónap elején nem hagytuk ki a meditációt, ahol kifejezetten a magunk boldogságát kerestük, a történetet úgy raktam össze, hogy a gyerekek a belső énjük legboldogabb pillanatait éljék át a gyakorlat közben. Óriási boldogságot jelentett az is, hogy kolléganőnk -aki soha nem vett részt hasonló foglalkozáson- megkért engem és a csoportot, hogy velünk tarthasson a meditációs gyakorlaton.
A következő héten együtt találtuk ki, hogyan készülhetnénk iskolai szinten a világnapra. A gyerekek nagyon lelkesek voltak a „brain-storming”-on, így a „mindenki rajzoljon szívet” lett az egyik célunk. A teljes iskola fotóját mellékelem. Aztán közvélemény-kutatást tartottak a gyerekek az osztályokban, így esett a választás a 45 perces táncos- és sorversenyes vetélkedőkre. Mindenki ahhoz csatlakozott, amelyik közelebb állt hozzá, és igazán boldoggá tette.
Harmadik részként „boldogságfüzéreket” készítettek az osztályok, amit az aula korlátján helyeztünk el. Még napokig nézegették, a szívekkel együtt és nem csak március 20-án, de később is mosolyt csalt az arcukra.
Az utolsó foglalkozáson az apró örömök „hasznáról” és érzékszerveink boldogságáról beszélgettünk, itt plakátok is készültek, amit le is fotóztam.
Egy teljes hónapon átívelő projektünk -a tavalyihoz hasonlóan- a „Boldogságkutatás”, ahol minél több embert kérdezünk meg arról, mi az a három dolog, ami a legnagyobb boldogságot jelenti az életében. A feladatok kissé sűrűre sikeredtek ebben a hónapban, így a kutatás kiértékelése még folyamatban van. Amint elkészül, közzéteszem, összehasonlítva a tavalyi eredményekkel:)
Rendkívül sikeresnek könyvelem el ezt a hónapot, amiben a gyerekek nagyon dicséretre méltóan, szorgalmasan és kitartóan dolgoztak, és BOLDOGSÁGOT találtak a feladatok végrehajtásában, társaik bevonásában.
Egy mondatot idéznék az egyik kislánytól: „Nekem ma az volt a legnagyobb boldogság, hogy mindenki boldog volt körülöttem, és ha tehetném, mindig boldoggá tennék mindenkit!”
Erre könnyes szemel csak azt tudtam mondani: „Én is…”
Ez a foglalkozás közelebb állt a gyerekekhez.
A foglalkozás elején továbbadtuk az ölelést, így vezettem rá őket, hogy ugye jó érzés volt. Mi az amitől még jól érezhetjük magunkat. A rávezető kérdésekre ügyesen válaszoltak. Mivel a tánc és az ének is örömöt okoz így sokat énekeltünk, körjátékoztunk. Három szeretetnyelv képét hoztam el nekik ami közül választaniuk kellett.(dícséret, ölelés, ajándék).
A legtöbb kisgyerek a szeretetnyelvek közül az ajándékot választotta, de volt 2 gyerek, aki a dicséretet és 2 aki ölelést.
Jól érezték magukat az énekes feladatok közben is, talán mindenkinek jutott egy kis apró öröm erre az alkalomra.
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola
Az öröm az egyik legjobb érzés – fogalmazták meg kisdiákjaim. A játékok során a mosoly, a jókedv megmutatkozott a mimikáikban és a testtartásukban egyaránt. Szeretettel beszéltek arról, hogy milyen jó érzés másoknak örömet szerezni. A mese feldolgozása kapcsán elindultak gondolataik, melyeket a végén meg is fogalmaztak. Elmondták, hogy saját maguknak örömet szerezni, jól érezni magukat ‘csodajó’ érzés!
Idén is megrendeztük az iskolában a Boldogság Vilàgnapjàt. Most is hatalmas sikert aratott. Nem csak a gyerekek élvezték hanem mi pedagógusok is. Jó hangulat volt végig, a gyerekek sok kedves meglepetést okoztak.
Indult boldogságvonat, készítettünk b.fàt aminek a virágaira írtak a gyerekek kedves üzenetet, illetve hogy mit jelent a boldogság. Az udvart telerajzoltàk aszfaltkrétàval, csupa színes aranyos alkotás született. Mindenki téphetett magának bókot, pozitív gondolatot.. Voltak, akik egymás tovább adták. Készítettünk előzetesen a gyerekek mosolyaiból egy tablót is, amit szívesen tippelgettek a szülők is.
Sokan piros pólót viseltünk a nap alkalmából.
Nagyon várták a gyerekek, jövőre biztosan még nagyobb/ több feladatot tervezünk.
Az Öröm forrása című mese meghallgatása után megbeszéltük a gyerekekkel, hogy melyek azok a pillanatok, dolgok, gondolatok, amelyek bodogabbá teszik őket, majd mindenki elkészítette a saját örömkereső nagyítóját.
A gyerekek egy nagyítón keresztül kerestek olyan dolgokat, amelyek örömet okoznak számukra, amelyek jó érzéssel töltik el őket. Könnyedén fedeztek fel a környezetükben számtalan örömteli dolgot. Belenézett mindenki az elkészült nagyítójába, és elmesélték társaiknak, hogy mit látnak.
Minden napunkban, ha észrevesszük az élet adta apró örömöket, attól boldogabbak leszünk az adott pillanatban, és sok boldog pillanat boldog életet eredményez. Az óra elején egy csillagtérképen kalandoztunk, mindenki megkereste rajta azt a csillagként ragyogó apró örömöt, amelyet az előző napján átélt. Majd Korom András: Az élet apró örömei című írása segített feltérképezni azokat az apró csodákat, amelyeket, eddig még nem vettünk észre. Aztán egy vándorút következett, Az öröm forrása mese izgalmas vándorútját járva eljutottunk a forráshoz, ahol az öröm ered. Hevesi Tamás: Mondd hányszor című dalát is meghallgattuk. Előkerült „Csillagként ragyogó apró örömeink” „kincses ládája” is. Megtelt öröm kincsekkel: csillagszóró, buborékfújó, kártya, új csillagos ruha, édesség A hónap többi napjaiban figyelmesebben kerestük az apró örömöket! „Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az étet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak.” (Paulo Coelho) A hónap végére elkészült „Csillagként ragyogó apró örömeink” csillagos égboltja. Tekintsetek fel ti is időnként erre az égboltra!