4. osztályos gyerekekkel vizuális kultúra órán készítettünk egy plakátot a témával kapcsolatosan. A tizenkét hónap című görög népmesével ismerkedtünk meg óra elején, beszélgettünk róla, majd az ajánlott gyorsasági beszédtechnikai gyakorlatot végeztük el. Az apró örömökkel kapcsolatos élményeiket elmesélték, majd a munkafüzet feladatai közül válogattam, ezeket készítettük el. A szavazás alapján a legjobbaknak ítélt alkotások kerültek fel a tablóra. Sokat nevettünk, jó volt a hangulat, a gyerekek nyíltan és felszabadultan dolgoztak, közben mindig volt, aki mesélt.

Az egészséges kisgyerek ismérve, hogy minden pici dolognak tud örülni. Egy jó szónak, dicséretnek, egy kis nyalánkságnak. Így van ez a mi osztályunkban is. Csak egy kis ráébresztés szükséges, és máris jönnek velünk szemben az örömforrások. Boldogságóránkon készítettünk örömleltárt is, és kiderült, mennyivel több jó történt aznap velünk, mint amennyi negatív élményben volt részünk. Külön öröm volt számunkra, hogy megemlítették a felfedezés örömét is: „De jó, hogy megértettem ezt a feladatot!”, „Jé, hát ez egyszerű!… A gondolatébresztő mese után csak úgy záporoztak a kedvenc hónaphoz köthető események, dolgok, élmények. Kiderült, hogy sokan a születésnapjuk hónapját tartják a szívükhöz közel állónak, mert együtt van ilyenkor az egész család vagy, mert meghívhatják barátaikat, és jókat játszhatnak együtt. Az érzékszervekhez kapcsolódó feladatot összekötöttük egy kis „kóstolóval”: ízleltünk, szaglásztunk, simogattunk, néztünk filmrészletet csodaszép tájakról, hallgattunk gyönyörű dallamokat. A gyerekek jókat mulattak egymás némajátékán – mellyel a kedvenc ételeiket mutatták be -, és nem kis derültséget keltett a nyelvtörő is. Az óra végén közösen készítettük el a rajzos összefoglalót egy év örömforrásairól, és a megküzdés szivárványa alá helyeztük a képeket, miközben arról is szó esett, miképp kapcsolódott a jelen témánk a korábban megismert boldogságfokozó technikákhoz. Újra sikerült gazdagodnunk eggyel.