A Boldogságóra foglalkozásokat a digitális oktatás ideje alatt is megtartottuk. Volt két diák, akik nagyon aktívak voltak, online küldték a feladatokat. Az osztályban tartott évzáron az iskola vezetése apró ajándékkal köszönte meg munkájukat. Büszkék vagyunk rájuk: Varga Napsugár (4. osztályos tanuló), Döbrönte Boglárka (7. osztályos tanuló). Köszönjük szépen, hogy a napi sok-sok digitális iskolai feladat mellett erre is szakítottak időt, energiát.
Márciusban arra kellett a tanulóknak családjuk körében rákérdezni, hogy kinek milyen apró dolog segít átvészelni a karantén nehézségeit. A következő válaszok születtek:
1. közös családi étkezések
2. frissen mosott ruha illata
3. a cicám simogatása
4. a reggeli tea íze
5. a gyerekeim mosolya
Apró örömök élvezete
Kőbányai Szervátiusz Jenő Általános Iskola
Sajnos az élet úgy hozta, hogy a havi témát már nem tudtuk személyesen feldolgozni. Ezt a nehéz időszakot még több boldogságórás feladattal, pozitív gondolattal próbáltam könnyebbé tenni. Elsőként az optimista szemüvegünk fotóját küldtem el a gyerekeknek.
Egy óratervet töltök fel a témával kapcsolatban.Ez alapján dolgoztam fel az óra anyagát tanulóimmal.
A témával kapcsolatban megosztomaz óratervemet.Mindegyik csoportban ez alapján folytattam le a foglalkozást.
A tèmakörrel kapcsolatban egy óravàzlatom töltöm fel.Mindegyik csoportomban ezt alkalmaztam.
A délelőtti játékidő vége alkalmas arra, hogy egy kicsit beszélgessünk, visszagondoljunk, hogyan telt a napunk délig. Arra kértem a gyerekeket, hogy válasszák ki azt az egy eseményt a délelőttből, ami nekik a legnagyobb örömöt okozta. Az első napokban kicsit döcögősen ment a beszélgetés, de végül nagyon belejöttek. Volt, aki a kora reggeli időszakból emelt ki valamit (Anyu puszival ébresztett, és nem kellett rögtön felkelni; Apa megengedte, hogy elhozzam a kisautómat az oviba) és volt, aki hosszasan küzdött egy magas torony megépítésével, ami végül sikerült. Másnak az okozott örömet, hogy a beszélgetés közben egymás mellett ültünk 🙂 Meglehetősen változatos dolgokat soroltak fel, és a két hét alatt, amíg ezeket a beszélgetéseket megtartottuk, úgy tűnt, mintha motiváltabbak, pozitívabbak lettek volna a gyerekek.
Márciusban táv-boldogságórát tartottunk. Ebben a nehéz, karanténos időszakban fontosnak tartottuk, hogy foglalkozzunk a lelki egészségünkkel, jólétükkel. Otthoni feladatként kulcslyukon át kellett szemlélniük a világot. Azt kértük, hogy rajzolják le, hogy mi az ami igazán fontos nekik, mi az ami örömet okoz most nekik. Rajzaikon a vágyaik tükröződtek, a szabadban, osztálytársaikkal, barátaikkal eltöltött kellemes percek.
Márciusban sajnos csak 2 hét állt rendelkezésre,amit személyesen, együtt ki tudtunk használni. Az örömöt jelenítettük meg. Megfestettük, verset írtunk, összegyűjtöttük az örömforrásokat.