Még az online oktatás megkezdése előtt elindítottuk a márciusi játékunkat a következő történettel: az iskola folyosólyán keletkezett egy sziget. A sziget nagyon kopár, építsük fel együtt! Kartonból kivágott kavicsokat osztottunk, amire mindenki felírhatott bármit, ami abban a pillanatban örömteli érzéssel töltötte el. El is neveztük a szigetet Apró örömök szigetének. Elkezdődött az építkezés. Aztán az iskola bezárásával kicsit megtorpant. Mindenki azt gondolta, ebben a helyzetben nincs semmi jó. Írtam egy felhívást a közös csoportunkba, hogy ha elküldik az örömteli élményeiket, én kinyomtatom, és beviszem az iskolába, építem tovább a szigetet. Lassan elkezdtek érkezni az örömökről szóló üzenetek még felnőtt kollégáktól is. Volt köztük egy különleges is, ami miatt úgy döntöttem, a sziget tovább épül, ameddig szükség lesz rá. Az üzenet így szólt: „Köszönöm, hogy gondozod a boldogságunkat!”