A kialakult vírushelyzet miatt óvodánk a rendkívüli szünet miatt bezárt, így sajnos a megszokott módon nem volt lehetőségünk a havi boldogságóra foglalkozás megtartására a saját csoportunkkal. Arra gondoltunk a kolléganőkkel, hogy az összevont ügyeleti csoportban mégis játszunk a gyerekekkel a javasolt feladatok közül választva. A Napocskákhoz, a Gombákhoz és a Katicákhoz -bár kevés létszámmal járnak,- csatlakoztak a Ficánka és a Kisvirág csoportosok közül néhányan. Az otthoni lévő gyerekeknek a zárt facebookos csoportokban osztottuk meg ötleteinket, a megvalósított képeket továbbítva.
A foglalkozásra hangolódás érdekében Bagdi Bella: Imádok élni c. dalát hallgattuk meg, melyet csukott szemmel lágy mozdulatokkal el is kísértek a gyerekek. A boldogságóra foglalkozáson aktívan részt vevő gyerekek példát mutattak az új csatlakozóknak, így ők is örömmel utánozták őket. Beszélgetést kezdeményeztem a gyerekekkel, hogy a mai reggelen érte-e már őket valamilyen apró öröm. A Katica, Gomba és a Kisvirág csoport nagycsoportosai kezdték a felsorolást, majd a kiscsoportos korú Napocska és Ficánka csoportosok is bekapcsolódtak. Mindenki tudott mondani egy-egy apró örömet: -“Láttam egy szép virágzó fát,” “Nézhettem reggel egy picit a mesét”, -“Jöhettem az oviba”, -“Hallottam a madarak szép énekét”, -“Anya azt mondta délután elmegyünk a játszóra” , -“Ez az utolsó napom az oviba, holnaptól “szabadságon leszek””. Ezután meghallgathatták Bezzeg Andrea: Újra együtt című meséjét. A könnyebb elképzelés érdekében színes képeken megjelenítettük Góliátot a dinót, és Pirinkót is a törpét. A mese elnyerte a gyerekek tetszését, meg is fogalmazták ki melyikőjük bőrébe bújna. Szabadidőben kiválogatták a műanyag dinókat és a hasonló nagy termetű állatokat, külön tették a Pirinkó méretűeket, volt aki tovább élte a mesét. A meséhez kapcsolódó színezőnek is nagyon örültek. A továbbiakban mikrocsoportban dolgoztunk. A nagyobbakkal a “Ha én csiga volnék” feladatot választottuk ki. Mindenki csigává változott és így szemlélte a világot, utánozták a mozgását, sorolták mit látnak. Egy előre megrajzolt csigát egy kartonra ragasztottam és megkértem a gyerekeket egészítsék ki, olyan szép dolgokkal, amiket az útja során láttak. Kitartóan alkottak, ötleteltek, jól összedolgoztak. Még Spongya Bob és Csigusz is a rajzra került.
Az érzékszerveink játékba már a kisebbek is szívesen becsatlakoztak: egy kartonra felragasztottam az öt érzékszervet, amit magunkon is megmutattak a gyerekek. Sok kis képet helyeztem egy tálcára, összekeverve, ők kiválogatták és felragasztották. Érdekes volt számukra, hogy egy-egy képen lévő tárgy/élőlény több érzékszervünkre is jó hatással van. Jól elbeszélgettek egymással a téma kapcsán. A kiscsoportosok a nagyobbakat kérdezték, hová kell ragasztani, ők szeretettel tanították őket.
Az udvarra levittük a csiga térképet, a nyomtatott csigalabirintusokat és a gyerekek próbálták felfedezni az ébredező természetet. Igaz csigákat nem találtak, de hangyákat, katicákat, apró bogarakat igen, ez máris egy újabb apró örömet okozott nekik.

A kialakult helyzet miatt sajnos a 7. boldogságóránkat home office-ban kényszerültünk megvalósítani. A szülők együttműködő, lelkiismeretes munkájuknak köszönhetően több fotót is kaptunk a megvalósított feladatokról. A felajánlott tevékenységek közül több olyan visszajelzést is kaptunk, mely során megbizonyosodhattunk arról, hogy a gyerekek fejlesztésében a szülők igen együttműködőek. Az apró örömök témát igyekeztem a szülők felé oly formában közvetíteni, hogy mindezt otthoni környezetben, otthon is fellelhető eszközök segítségével tudják megvalósítani a gyerekekkel. Így apró öröm lehetett a gyerekeknek egy-egy sütemény sütése, a jó idő, buborékfújás, vagy esetleg egy nehezebb feladat megoldása stb. A várakozás apró öröme lehetett egy rózsa átszíneződésének megfigyelése, mely össze egyeztethető volt a Víz világnapjával. A fotókon is látható a gyerek boldogsága, így még ha szokatlan helyzetben is de sikeresnek érzem az e havi téma megvalósítását, és bízom benne, hogy a következő boldogságóránkat már ismét az óvodánkban tudjuk majd megtartani.

Sajnos a hónap elején kihirdetett korlátozások miatt nem tudtam az elképzeléseim és a terveim szerint megvalósítani a 7. hónap témáját, pedig már minden készen állt hozzá. Az első héten még csak ráhangolódtunk és igyekeztünk észrevenni, valamint megélni azokat az apró dolgokat, amelyek körülvesznek minket és képesek örömet okozni: kezdett éledni a természet, előbújtak a katicabogarak, a tavasz is meg-megmutatta napsugarait, a madarak is vidítani igyekeztek éneklő hangjukkal a csoportszoba ablakában, kaptam egy új papucsot, aminek a mintája vidám és a gyerekeknek nagyon tetszett. Vártuk, hogy ez az öröm beteljesedhessen, de sajnos a világ közbeszólt ismét. Így március második hetétől már nem találkoztam a „gyerekeimmel”, az ügyeleti rendet minimális létszám vette igénybe. A program javasolt játékait, a mesét és a munkafüzet feladatait, amit a következő hétre terveztem, már nem sikerült megvalósítani. Az utolsó apró öröm, amit együtt tudtunk megélni a csoportommal az utolsó napon, mikor még mindenki ott lehetett, az a nőnapi köszöntés volt. Erre az alkalomra a fiúkkal verssel és ajándékkal készültünk, a lányokkal pedig megvendégeltük a fiúkat a köszöntés után.
A terveim között az szerepel, hogyha lehet, akkor mindenképp bepótoljuk az erre a hónapra készített játékos feladatokat és két lépcsőfokot mászunk meg egyszerre áprilisban.

A gyermekek felismerjék egyes apróságok miféle boldogság források lehetnek.