Apró örömök az osztályban
Ahogy az első hópelyhek csendben leszállnak, a város és a lelkünk is különös, puha fénybe borul. A tél első jelei mindig emlékeztetnek arra, hogy a boldogság sokszor egészen apró dolgokban bújik meg: a csikorgó hó hangjában, a hidegben kipirult arcok mosolyában, vagy abban a pillanatban, amikor a meleg osztály ablakon kinézve látjuk, ahogy fehérbe öltözik a világ. Közös díszek kerülnek a fára, a fényfüzérek először gyúlnak fel az ablakban, és az osztály gyerkőcei együtt élik meg ezeket a csodás pillanatokat, amelyek nem harsányak, nem látványosak, mégis szívet melengető erejük van.
Minden kis apróság, amit ilyenkor átélünk, egy-egy csendes emlékké válik: az első hó alatti séta, vagy az a tudat, hogy valakivel együtt készülünk az ünnepre. A boldogság nem távoli cél, hanem apró szikrák sokasága, melyeket nap mint nap észrevehetünk.
Apró örömök élvezete
Öröm születik egy halk köszönésből,
Tavaszi szélből, napfényes reményből.
Egy kacaj szárnyán messzire repül,
S a szívben fényt gyújt, mi nem vesz elül.
Öröm a játék, a lélek tánca,
Egy kedves emlék puha palástja.
Öröm a jelen, mely végre megáll,
S a szemedben ragyogó, tiszta csodát talál.
Mert öröm az élet apró titka,
Mely minden napunkat bársonyba vonja.
Az első „szabadulószoba jellegű” bevezetéssel kezdett foglalkozást annyira szerették a gyerekek, hogy úgy döntöttem a másodikat is hasonlóan építem fel. Ismét a folyosón és a lépcsőházban kezdtük a foglalkozást, majd a teremben, egy meséhez kapcsolódva jutottunk el az apró örömök fontosságához. A mese után a Pozitivity Fókusz társasjátékkal játszottunk.
– Relaxáció: Égig érő fa vagyok,megnövök,mint a nagyok…
-Erről a fáról lepottyant egy levél.Add tovább a társadnak és közben gondolj arra,ami örömet okoz neked,amiért hálás vagy!
– Dal: Szép nap,ölelj át most engem…
Október 23-a, a magyar történelem egyik legdicsőbb és legszomorúbb napja, számunkra is különleges élményt jelentett.
Iskolánkban készítettük a megemlékezést, amelyen a II. Rákóczi Tagiskola felső tagozatos diákjai léptek fel. Sok próba előzte meg a műsort. Nem volt könnyű összeegyeztetni az időpontokat, de minden fáradságot megért.
Előadásunkban megelevenedtek a forradalom napjai: a remény, a küzdelem és a szabadságvágy hangulata töltötte be a termet. A koreografált táncokkal igyekeztünk bemutatni a kitörés előtti feszültséget és a hősies küzdelmet, a dramatizált jelenetekben pedig megidéztük a pesti srácok bátorságát, a reménykedő családokat és a megtorlás árnyait.
A táncok, a mozdulatok a forradalom kitörését megelőző feszültséget, majd a hősi küzdelem dinamikáját mutatták be, miközben jelenetek segítségével a pesti srácok bátorságát, a reménykedő családokat és a megtorlás sötét árnyékának az üzenetét igyekeztünk átadni. A diákok átélése példamutató volt, hitelesen adták vissza a kor hangulatát és az emberek érzéseit.
Különösen megrendítő volt Nagy Imre vádbeszéde, amelyet igyekeztünk hitelesen és átéléssel tolmácsolni. Úgy éreztük, hogy a közönség is velünk együtt élte át a történelem pillanatait.
Bár a felkészülés sok munkát és kitartást igényelt, örülünk, hogy részesei lehettünk ennek a megható megemlékezésnek. Köszönjük mindenkinek, aki segített bennünket a próbák és az előadás során – közös erővel sikerült méltón emlékeznünk az 1956-os hősökre.
A Boldogságóra program keretében a gyermekekkel „Az apró öröm az életben” című témát dolgoztuk fel. A foglalkozás során szabad asszociáció alapján rajzoltak, miután közösen beszélgettünk arról, mi minden okozhat örömet a mindennapokban. A gyerekek rajzai leggyakrabban az őszi szünetben átélt élményeiket jelenítették meg – családi kirándulásokat, közös játékokat és vidám pillanatokat. A tevékenység segítette őket abban, hogy tudatosítsák és megosszák egymással az élet apró örömeit.
Az apró örömök téma:
A Boldogság program „apró örömök” témájában a diákok boldogság-kérdőívet töltöttek ki, majd közösen beszélgettünk arról, milyen kis dolgok teszik szebbé a mindennapokat.
A cukrász és pincér gyakorlat keretében egy finom sütemény vagy egy frissítő kis koktél elkészítése is jó példája volt annak, hogyan lehet az apróságokat is nagyra becsülni.
Az Állatok Világnapja alkalmából különleges vendéget köszönthettünk iskolánkban kutyaoktató, tréner és kutyapszichológus tartott bemutató órát az 5. évfolyamos diákoknak. A foglalkozás során Picúr és Jupiter, a két okos és barátságos kutyus segítségével szemléltette, milyen eredményeket lehet elérni a tudatos, következetes neveléssel. A gyerekek megismerkedtek a póráz színeinek jelentésével, és megtanulták, mit jelent felelős állattartónak lenni. A program nemcsak szórakoztató, hanem rendkívül tanulságos is volt, igazi élmény az Állatok Világnapja jegyében.
Ez a különleges bemutató indította el az „Apró örömök élvezete” témájú projektünket, amelynek középpontjában az állatok iránti szeretet, a gondoskodás, valamint a segítés és a jótettek öröme állt. A tanulók a következő napokban csoportokban dolgoztak a felelős állattartás témáján: plakátokat, rajzokat és rövid üzeneteket készítettek arról, hogyan gondoskodhatunk felelősen házi kedvenceinkről.
A projekt részeként az osztály adománygyűjtést szervezett a HEROSZ Állatmenhely számára. A gyerekek tápot, takarókat, játékokat és egyéb hasznos eszközöket hoztak be, az 5.b osztály pedig „50 Ft-os flakon gyűjtés” akciót indított, hogy anyagilag is segíthesse a menhelyet.
A program zárásaként ellátogattunk a HEROSZ menhelyre, ahol a gyerekek személyesen is találkozhattak az állatokkal, és átadhatták az adományokat. A látogatás során a menhely telepvezetője, interaktív foglalkozást tartott az állatvédelemről és az emberek felelősségéről. A gyerekek meghatódva hallgatták az állatok történeteit, kérdeztek, és örömmel tapasztalták meg, hogy a segítségnyújtás mennyi örömet ad mind az állatoknak, mind nekik maguknak.
A projekt végére a tanulók nemcsak sok új ismeretet szereztek az állatvédelemről, hanem megtapasztalták, hogy az apró örömök gyakran a legegyszerűbb dolgokban rejlenek: egy kedves simogatásban, egy jótettben vagy egy segítő gesztusban. A közös élmények erősítették a gyerekek empátiáját, felelősségérzetét és közösségi szellemét.
A program lezárásaként közösen fogalmaztuk meg a tanulságot:
Az apró örömök élvezete ott kezdődik, amikor észrevesszük a jót magunk körül és amikor mi magunk is jót teszünk másokkal.
Mily szép lenne – a természet gyermekeként –
látni másokban is a táj szeretetét.
Örülni az összes növénynek, virágnak,
csodálójává válni a világnak.
Apró örömökben rejlik a boldogság…
Örülj a természetnek, ne szomorkodjál!
A városban tett sétánk során megtapasztalhattuk, milyen csodákat rejt a természet, ha egy pillanatra megállunk, és nyitott szívvel figyelünk. A gyerekekkel gesztenyét gyűjtöttünk, leveleket simogattunk és rácsodálkoztunk az ősz színeire.
Ezek a pillanatok – a nevetés, a kíváncsiság, a közös alkotás öröme – emlékeztetnek arra, hogy a boldogság nem a nagy dolgokban, hanem az apró csodákban rejlik.
Nem könnyű örömet csempészni a gyerekek életébe. Első kérdésre nem is tudták, hogy mit is jelent ez a szó.
Szerettünk volna egy kis örömet csempészni nemcsak a gyerekek életébe, hanem az állatokéba is. Madáretetőt készítettünk, amit kitettünk, és folyamatosan töltünk.
Figyeljünk nemcsak egymásra, de az állatokra is.