Boldogságóra a Cica csoportban – Téma: Apró örömök

A Boldogságóra középpontjában az élet apró örömeinek felismerése és megélése állt. A gyerekekkel együtt fedeztük fel, hogy a boldogság nem mindig valami nagy és különleges dolog – sokszor elég egy pici hóesés, egy mosoly, egy közös nevetés.
A foglalkozást egy megnyugtató relaxációval kezdtük:
„Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok”
Ez a játékos mondóka segített a gyerekeknek ellazulni, és már ezzel is ráhangolódtak az apró, hétköznapi élmények értékelésére.
Ezután Bagdi Emőke: „Imádok élni” című dalt hallgattuk meg. A zene közben utánzó mozgásokat végeztünk: a gyerekek utánozták a napfényt, a madarakat, a virágokat – az élet szépségeit. A dal segített megélni, hogy öröm van a mozgásban, a zenében, az együttlétben.
A téma bevezetésekor beszélgetőkört tartottunk. A gyerekek felsorolták, milyen kis dolgok szereztek nekik örömet az elmúlt napokban. Többen említették az első havat, amiből ugyan csak egy pici hóember készült, mégis hatalmas boldogság volt számukra.
Ezután IKT-eszközök segítségével korábbi közös programjainkról néztünk képeket. A gyerekek örömmel emlékeztek vissza:
– „Emlékeztek, mikor ez a kép készült?”
– „Miért mosolyogtunk akkor?”
A képek segítették az emlékek felidézését, az örömforrások tudatosítását.
A feldolgozás során a gyerekek a munkafüzetben dolgoztak, ahol az érzékszerveken keresztül kapcsolódtak az örömélményekhez. Tapintás, szaglás, látás, hallás és ízlelés – minden érzékszervünk segít boldogságot találni a mindennapokban.
A mesehallgatáshoz csengettyűvel és Boldog Dóra mondókájával hívtam a gyerekeket:
„Kerekerdő kalandra hív téged… mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll…”
A mese Bezzeg Andrea: „Újra együtt!” volt . Góliát és Pirinkó barátságán keresztül a gyerekek megtapasztalhatták, hogyan lehet örülni egymás társaságának, segíteni másokon, és értékelni a különbségeket is.
A mese után beszélgettünk:
– Milyen állatok lakhatnának Pirinkó vagy Góliát házában?
– Hogyan segíthetünk azoknak, akiknek valamely érzékszervük nem működik?
– Mi lenne, ha csak a szívünkkel „látnánk” vagy „hallanánk”?
Ezután ízérzékelő játékot játszottunk, ahol bekötött szemmel kóstoltak meg gyümölcsöket, zöldségeket. Ez a játék nagy derültséget és igazi örömöt hozott a csoportba.
A munkafüzet 49. oldalán található színezőt is elkészítették, amely az örömélményhez kapcsolódott. A gyerekek nagy lelkesedéssel színezték ki, miközben elmondhatták, miért választották azt a színt vagy képet.
Zárókörben minden gyermek elmondhatott egy optimistán csengő mondatot, például:
– „Örülök, hogy együtt játszhattunk!”
– „Ma is volt egy kis boldogságom!”
– „Szeretem, amikor havazik!”
A foglalkozás minden eleme segítette a gyerekeket abban, hogy észrevegyék és értékeljék azokat az apró dolgokat, amik nap mint nap mosolyt csalnak az arcukra – és ez az igazi boldogság.

Ebben a hónapban a boldogságórás tevékenységet egy nevezetes naphoz – a Víz világnapjához kötöttem, melyet március 21-én valósítottam meg. Az előző évhez hasonlóan az idén is csatlakoztunk a Happy-Hét elnevezésű programhoz. Ismereteket szereztek a gyerekek a víz fontosságáról, védelméről. Összegyűjtöttük, mi mindenre használjuk a tiszta ivóvizet. Beszélgettünk arról. hogy kinek van igazán szüksége az iható vízre és, hogy miért fontos a víztakarékosság. Tudatosítani próbáltam bennük, hogy a víz milyen drága kincs az életünkben. A mi lakóhelyünkön az ivóvíz nem jó minőségű, ezért az óvodánkban vízadagoló automatából fogyasztjuk az ivóvizet. Év elején több gyerek nem volt hajlandó „tiszta vizet inni”, most már csak egy-két gyerek nem szereti.
Egyik kedvenc mozgásos tevékenységüket is eljátszottuk: Tűz, víz, repülő. A vízhordásos játék kicsit nehéznek bizonyult számukra, de mindenki önmagához képest szuperül teljesített.