A hónap témája: az apró örömök élvezete, amelyhez első körben a magyar népmesét választottam ki. Továbbá figyelembe vettem a korosztályi követelményeket. Így esett a választásom: „Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj” meséjére.
Bevezető, motivációs gyakorlatnak a hónap ajánlott zeneszámát választottam (Bagdi Bella: Imádok élni), amelyre egy kis mozgás koreográfiát találtam ki, hogy a mozgással a szöveget gyorsabban jegyezzék meg a gyerekek. Azt tapasztalom, hogy a mozgással kísért verseket, mondókákat hamarabb el tudják sajátítani.
Aztán az apró örömök fogalmát szerettem volna megmagyarázni nekik, úgy, hogy a magyarázatot kapcsoltam az érzékszervekhez. Ennek az ok – okozati kapcsolatnak a megértése segítette őket a következő játékoknál. Egy érzékszervi játékot játszottam, amelyben az érzékszervekhez kellett kapcsolni a különféle tárgyakat, amelyeket ezek által érzékelünk. Egy – egy tárgyat több érzékszervhez is lehetett kapcsolni, ezért ezeket nagyobb gyermekeknek adtam, hogy a legjellemzőbb érzékszervet válasszák ki. Ez volt a differenciálás alapja. Minden gyermek kíváncsian várta, hogy milyen képet kap és elgondolkodott, hogy azt melyik szervhez teszi. Ezért csendben hallgatták végig egymást, közben azon gondolkodtak, hogy hová fogják tenni a képüket. Ezáltal fejlődött az értelmi és szociális képességük is.
A következő játék, egy saját ötlet alapján kitalált játék, amelyben azt kérdeztem meg tőlük, hogy számodra, mi okoz legnagyobb örömet? Ha kapsz valami finomságot, ha megölelnek vagy ha megdicsérnek.
A megvalósítás során a következő válaszok születtek:
9 – en mondták, hogy nekik az okoz örömet, ha kapnak valami finomat (pl. tejbegrízt, paradicsomlevest, nyalókát, OREO kekszet, tésztalevest, borsófőzeléket, sütit, sült krumplit).
3 – an mondták, hogy ha megölelik őket, ha fogják a kezét, ha simogatják a hátát, akkor érez örömet.
1 gyermek mondta, hogy ha ügyesnek nevezik.
A játékokban lehetett érezni, hogy melyik gyermek értette meg az apró örömök fogalmát. Az első jelentkezők még bizonytalanul választották ki a megfelelő érzékszervet, de aztán egyre könnyebben tudták a megoldást. A feladatok helyes elvégzését pozitívan értékeltem.
Ezt követte a magyar népmese, amelyben szintén felismerték, hogy a szereplőknek mi okozott apró örömet.
Végül elmaradhatatlan a hónap jelének a színezése, amelyet a boldogságvárunk 7. szintjére fogunk felragasztani.
Sikeresnek tartom a tervezésem, mert a gyermekekben folyamatosan fenntartottam a motivációt. Figyeltek, gondolkodtak és többnyire mindegyik helyesen cselekedett. Három szinten értették meg az apró örömöket, magyarázat formájában, játékok során és a mese kapcsán.

A teremben halk nyugtató zene fogadta a gyerekeket. Mint mindig most is választhatott üdvözlési módot: pacsizás, ökölpacsizás, kézfogás, ölelés. Örömmel tölt el, hogy egyre többen választják az ölelést.
Miután mindenki bevonult és kényelmesen helyet foglalat a Boldogságórát az Ellazulni jaj de jó zenés meditációs gyakorlattal kezdtük. Miután átfésültük a testrészeinket, beszélgetni kezdtünk, milyen örömöket szereztek már reggeliben nekünk kedves testrészeink. Nagyon változatos válaszok születtek: a kezünkkel festhettünk, szánkkal éreztük a finom reggelit, a lábunk elhozott az oviba, stb. Az öröm forrása mese alapján egy kis történetet meséltem, melyben nekem kezdődött rosszul a napom és nem vettem észre a szembejövő apró szépségeket, aztán nagymamám felnyitotta a szemem. A történet után elővettem annyi követ ahány gyerek volt és elmondtam, hogy az elmúlt nap, minden apró kis örömömnél egy kis kavicsot rejtettem a zsebembe, el ne felejtsem elmesélni nekik. Sorban, minden kavicsnál egy eseményt említettem, mint például: megérkeztem az oviba, megöleltetek, figyelmesen hallgattátok a mesém, találkoztam a lányommal, haza érkeztem, stb. Ezután mindenki kapott egy kavicsot amit belehelyezhetett egy varázsdobozba miután egy előző napi örömét megosztja velünk. Volt akinek egy csokoládé vagy cukorka jelentette az örömöt, de olyan is akadt, akinek anya ölelése. Ezután úgy döntöttünk szüleinknek is örömöt szerzünk egy festménnyel. Míg festettek zenei aláfestésként a Szeretet dal szólt.
A napunkat egy közös játékkal zártuk. A felgyülemlett szeretetünket egy piros szív formájában átadtuk egymásnak, közben szólt a Szeretet dal.
Ahányszor az udvaron voltunk mindig rácsodálkoztunk a természet szépségére, virágokra, apró élőlényekre. Csodálatos időszakon vagyunk túl. Nagyon sokat nőtt a Kedvesség halacskánk a pozitív árulkodás hatására.

Hipp-hopp, hopp kezdetű mondókával indítottuk a tevékenységet, hogy felkerüljön ránk a varázsszemüveg. Majd megkértem a gyerekeket, hogy vegyenek el egy mesepárnát, feküdjenek le a szőnyegre és tegyék a fejüket a párnára. Relaxációs zenét indítottam, melyet különböző instrukcióval kísértem. Egy-két kisgyermek kivételével, mindenkinél sikerült a kívánt hatást elérnem. Aztán felültek a párnára és megbeszéltük, hogy kiből milyen érzést váltott ki ez a fajta feszültségoldás. Ezután következett A szivárványfa meséje, melyet a hozzá szorosan kapcsolódó versünkkel vezettünk elő (Bartos Erika: Szivárvány). Mese végén kérdéseket tettem fel a fa, illetve a feketerigó hozzáállásával, viselkedésével, belső tulajdonságaival kapcsolatban. Érzelmileg érett válaszok születtek. Ezután elővettem egy színes fonalgombolyagot. Elmondtam a gyerekeknek, hogy ez egy varázsfonal, mellyel egy hálót fogunk szőni úgy, hogy egymásnak gurítjuk és közben mindenki elmondja, hogy mi az, aminek örülni szokott. Így megszőjük az örömhálónkat. Akadt aki ismételte azt, amit az előtte lévő gyermek mondott, de összességében sokféle válasz született erre a kérdésre. A tevékenység lezárásaként mindenki színezett egy szivárványfát és annak ajándékozta, akinek akarta, örömet okozva ezzel.

Az elmúlt napok igazán kedveztek az apró örömök megélésében. Kisütött a nap, egyre többet vagyunk a szabadban, előkerült a homokozójáték. Felfedezték az ibolyát és a bodobácsokat is. Babot, kukoricát öltettünk. napról napra lesték, figyelték. Óriási volt az öröm, mikor kibújt a kis növényük.
A Boldogságórát a Napimádás relaxációval kezdtük, majd körben állva egy nagy ölelést adtunk át egymásnak. Laptop-on mosolygós, nevető emberek képeit nézegettük. beszélgettünk arról, hogy mitől lehetnek ezek az emberek boldogok. Elmesélték azt is, hogy ki minek szokott örülni. Sajnos az elején szinte kizárólag tárgyi dolgokat fogalmaztak meg, pl.: játékot kapok. Aztán néhány személyes példa után jöttek a kedves válaszok: Együtt lehetek a családommal, megyünk a nagyihoz, anya játszik velem, mesét olvas…stb. A gyerekek itt nem csak valós dolgokat fogalmaztak meg, hanem a vágyaikat is, ami nincs jelen az életükben, de vágynak rá.
Csomagolópapírra körbe rajzoltunk egy kisgyermeket, közösen kiszínezték. Majd megbeszéltük a testrészeket, érzékszerveket. Kis képeket mutattam, (citrom, plüss mackó, parfüm, villám stb.) a rajzon megmutatták azt az érzékszervet, amellyel érzékelik a képen látható dolgot. A következő játékban a saját testükön mutatták a helyes választ.
Elmeséltem Bezzeg Andrea: Újra együtt c. meséjét és meghallgattuk a hónap dalát: Ellazulni, jajj de jó!
Készítettünk egy vidám napocskát, mert mindenki örül a tavasznak, napsütésnek. A napocskás színezőt, labirintust kinyomtattam, hazavitték kiszínezni. Ezen kívül, arra kértem a szülőket, keressenek olyan családi fotókat, melyeken örülnek. Beszélgessenek róla, mi okozta a nevetést, boldogságot.

Csodálatos idő, izgalmas programok, örömséták. Ezek jellemezték az Apró örömök hónapját. Március témája remekül passzolt a “Nézd, milyen az emberi test!” projektemhez. Imádom a boldogságórákat többek között azért is, mert nagyon jól összeegyeztethető bármely óvodai témával. Szeretném összefoglalni és megosztani veletek az elmúlt két héten történteket.

A beszélgetőkörben elsőként említést tettem testük felépítéséről, testrészeinkről és funkcióikról, szerveinkről, testünk hangjairól: szívdobogás, csuklás, gyomorkorgás, egészségünk védelméről. Amit fontosabbnak tartottam, hogy beszélgessünk a testünkre ható érzésekről, ebből kifolyólag különböző érzetekről. Az egyik kisfiú elmondta, ha izgul, fáj a hasa. Egy másik kisgyerek arról beszélt, ha öröm éri, olyan, mintha a föld felett járna. Körbeültünk és egy labda átadásával mindenki elmesélte, melyik testrészének, szervének működéséért hálás. Örömmel tapasztaltam, hogy ovisaim nagyon okos gondolatokat osztottak meg velem. Elvégeztük Bagdy Emőke “Összehangoló” elnevezésű relaxációját, majd elmeséltem Bezzeg Andrea “Újra együtt!” című meséjét. Játékos formában megérintettük és megneveztük egymás testrészeit, “Tükörjátékot” és “Szem, orr, térd, alma” játékot játszottunk. Az ízek érzékeléséről is szót ejtettünk. A nyelvünk melyik részén érezzük a sós/édes/savanyú/keserű ízt? Kipróbáltuk: sót, citromot és csokit kóstoltunk. A gyerekek mókás arcokat vágtak a különböző ízek felfedezésekor.

A következő kérdésekre kerestem a válaszokat: Mi okoz örömet az életedben? Mitől szebb a világ? A következő válaszokat kaptam:

“A virágoktól.”❤
“Süt a nap.”❤
“Este világít a Hold és a csillagok.”❤
“Színes a világ.”❤
“Anya és apa megtesz mindent értem és a testvéremért.”❤
“Sokat nevethetünk.”❤
“Létezik a Mikulás és a Jézuska.”❤
“Szeret a nagyim.”❤
“Látsz egy szitakötőt!”❤
“Pillangó a kezemre repül.”❤
Nagyon jó hangulatú és tartalmas beszélgetéseket tudhatunk magunk mögött.

Egy másik alkalommal szóba került egy komolyabb téma is. Meséltem a gyerekeknek arról, hogy az ember fizikai, energetikai és mentális testből épül fel. Az ember nem látható részei az energiatestekből, csakrákból (energiaközpontok) és a meridiánokból (energiacsatornák) áll. Célom az volt, hogy a gyerekek halljanak ezekről a kifejezésekről, továbbá megtapasztalják, milyen lehetőségeik vannak (és lesznek a későbbiekben) arra, hogy mentális egészségükre is odafigyeljenek. Tulajdonképpen ez egy ráhangolás is volt a részemről, hiszen csoportunkba érkezett Nagy Krisztina, jóga- és pilatesoktató, masszázs- és mozgásterapeuta, shiatsu gyógyász. Nagyon vártam ezt a napot. Kriszta nyugodt, kiegyensúlyozott személyiségével teljesen elvarázsolt minket. Megmutatta nekünk hangszereit. Kezünkbe vehettünk és megszólaltathattuk az esőbotot, a thingsát, a koshi harangot és a hangtálakat. Kriszta játékos jógagyakorlatokat mutatott nekünk, majd hangtálas meditációval zártuk a délelőttöt. Boldogság volt számomra, miként kapcsolódnak a gyerekek Krisztával és azokkal a dolgokkal, amit ő képvisel. Hálás köszönet érte!

Megérkezett a jó idő, így sokszor töltöttük az időnket a szabadban. Egyik alkalommal felfedeztük óvodánk környékét és megkerestük néhány gyermek lakóhelyét, meglátogattuk beteg csoporttársunkat, kiskutyákat simogattunk. Séta közben megfigyeltük az ébredező természetet, megcsodáltuk a tavasz első virágait. A gyerekek megtapasztalták, hogy a természet és az állatok mennyi örömet tudnak adni nekünk.

Egy másik alkalommal a Boldogság Világnapján a Duna-partra kirándultunk. Fő célom volt a természet megismertetése, megértése és megszerettetése, továbbá a természet/állatok iránti tisztelet kialakítása. Köveket és megannyi élményt gyűjtöttünk ezen a napon. A kavicsokra érzékszerveinket festettük (szem, orr, száj) és a homok-víz asztalban játszottunk velük. A kövek cserélgetésével igazán vicces figurák születtek.

Régészeti kiállításon is jártunk a helyi Brigetio Öröksége Látogatóközpontban, ahol egy múzeumpedagógus várt minket, aki tárlatvezetésébe remekül belefoglalta az emberi testről tanultakat: énekeltünk, mozogtunk és csontvázakat is láttunk.

Dalaink, verseink is a témánkhoz kapcsolódtak (“Ugi-bugi”, “A fejem, a vállam, a térdem, a bokám”, “Itt a szemem, itt a szám”, “Mit csinál a kis kezem?”, “Pont, pont, vesszőcske”). A mozgásos mondókák segítettek a gyerekeknek abban, hogy rövid időn belül elsajátítsák a kiírt irodalmat. Sokszor játszottuk a “Megy a labda vándorútra…” című dalt, ahol magunk alkottuk a játékszabályt. A dal végéhez érkezve: “Simogasd meg az arcod!”, “Fogd meg a bokád!” Bagdi Bella dalait is sokszor hallgattuk.

A manipulatív központban saját készítésű társasjátékokkal játszottunk.
1. társasjáték: a gyerekek rajzoltak egy arcot egy papírra, majd dobókocka segítségével olyan vonalat rajzoltak a megrajzolt figura fejtetőjére, ami a dobókocka pöttyeihez tartozott. Rövid időn belül mindegyik fejecskének szép frizurája lett.
2. társasjáték: a játék elején mindenki kapott egy bábut, majd ezekkel dobókocka segítségével lépegettek a gyerekek a táblán. A feladat az volt, hogy mutassák meg különböző testrészeiket.
A munkafüzet feladatait is megoldottuk, melyek tökéletesen illeszkedtek az emberi test témakörhöz.

A testnevelés foglalkozást bemelegítéssel kezdtük a tanult dalokra. Gyakoroltuk a keresztezett mozgásokat (Pl: Fogd meg a bal kezeddel a jobb füledet!). Csukott szemmel végeztünk különböző feladatokat. A gyerekek megtapasztalták, milyen fontos a látás. Széktornáztunk is. A foglalkozást a “Rakéta” játékkal (testrészeink mozgatásával hangos/halk rakétát lőttünk fel az űrbe) és a „Figyelj a testedre!” játékkal (jelre különböző testtartásokat végeztünk) zártuk. Levezetésként nagyméretű kockákból kiraktuk egy kislány testének körvonalát. Ő lett a mi Örömkénk.

Nagyon sokat nevettünk az elmúlt két hétben (is). Boldogság volt számomra, hogy a tervezett ötleteimet maximálisan sikerült megvalósítanom. Beleértve ebbe természetesen a Boldogságórákat is.

Ősz óta készült képeket nézegettünk az IT -n. Mindenki megkereste a képen önmagát és visszaemlékeztünk, mindenki elmondhatta hogy érezte magát. Az érzelmek kifejezését, megnevezését gyakoroltuk.
Relaxációs gyakorlat: „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom”. A relaxációs gyakorlat során az egész test ellazítása volt a cél.
Feladatlap segítségével ismételtük az érzékszerveinket (látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás), majd ki is próbáltuk őket.
Az érzékszerveink próbatétele pedig a „Mit rejt a zsákom?” (tapintás) játékkal zárult.
Végezetül pedig meghallgattuk Bagdi Bella egyik személyiségfejlesztő dalát.