A Boldogság Világnapját idén is különleges programokkal ünnepeltük meg óvodánk négy boldogságórás csoportjával. A közös készülődés már napokkal korábban megkezdődött, hogy egy felejthetetlen napot varázsoljunk a gyermekek és családjaik számára.
Az ünnepnapra egy vidám fotófalat készítettünk, amely lehetőséget adott a gyerekeknek és szüleiknek, hogy megörökítsék a boldog pillanatokat. Emellett kihelyeztünk egy táblát is, amelyre bárki felírhatta saját boldog gondolatait, üzeneteit, így téve még személyesebbé az eseményt.
A kora reggeli órákban kollégáimmal együtt érkeztünk, hogy meglepetést készítsünk az óvodába érkező gyermekeknek és szüleiknek. Színes szívecskéket rajzoltunk a bejárathoz vezető útra, melyekbe kedves üzeneteket írtunk, mint például: „Örülünk, hogy itt vagy!”, „Isten hozott!”, „Szeretünk!”, „Várunk!”. A szülők meghatottan olvasták fel ezeket a gyerekeknek, és a mosolyok, amiket láttunk, igazolták, hogy sikerült örömet szereznünk.
A nap egyik kiemelt programja egy dramatizált meseelőadás volt, amelyben a gyermekek is aktívan részt vettek. A „Gomba alatt” című mesét adtuk elő, ahol minden csoportból kiválasztottunk néhány kisgyermeket, akik fejdíszeket viselve életre keltették a történetet. A szereplők lelkesen játszották el a jeleneteket, és a közönség nagy örömmel figyelte a vidám előadást.
Az előadást követően mozgásos játékokat játszottunk, majd közös tánccal tettük még emlékezetesebbé a délelőttöt. Idén azonban szerettük volna a boldogság üzenetét az óvoda falain kívülre is eljuttatni. Ezért a gyermekek és szüleik már hetekkel korábban kis papírszíveket készítettek, amelyekre jókívánságokat, idézeteket és rajzokat írtak. A kollégáimmal készítettünk egy molinót, amelyre a következő üzenetet írtuk: „Vigyél egy szívet magaddal!”. A molinót és a szívecskéket a közeli Kertvárosi Pihenőparkban helyeztük el, hogy a járókelők is részesüljenek a kedves gondolatokból. A város lakói nagyon pozitívan fogadták a kezdeményezést, és örömmel olvasták el a gyermekek üzeneteit.
A nap végére mindannyian úgy éreztük, hogy sikerült mosolyt csalni sok ember arcára, és megérte a befektetett munka. A gyermekek lelkesedése, a szülők meghatódottsága és a városlakók pozitív visszajelzései megerősítettek bennünket abban, hogy a Boldogság Világnapja valóban egy különleges ünnep, amelyet érdemes évről évre megünnepelni.

Ebben a hónapban az apró örömök felfedezésére, megtalálására, megélésére, átadására helyeztük a hangsúlyt.
Március témája remekül passzolt a “Nézd, milyen csodás a testünk!” projekthez.
A napi beszélgetőkörökben testük felépítéséről, majd a szerveinkről is többször beszélgettünk. Ezen a területen kiemelt fókuszt kapott a szív, a szívdobogás, ahol azt is elmeséltem a gyermekeknek, hogy minden ember szíve akkora, mint az ökle összezárva.
Játékos módon imitáltuk a szívünk működését, ehhez hangot és ritmust is kitaláltunk. Szintén külön figyelmet szenteltünk az egészségvédelem lehetőségeinek is.
Sikerült ötvözni e témát nemcsak a boldogságóra tematikájával, de az ok-okozati viszonyt is könnyen megértették a gyermekek az alábbi gondolatmenet kapcsán: a testünkre ható külső érzések és bennünk, ezek hatására kialakuló belső érzelmek fókusza.
Persze biztosan az is nagy segítség, hogy most már szeptember óta a mindennapjainkba is teljesen beépült a másik emberre, a társaikra történő odafigyelés. (erről számolnak be, szinte nap, mint nap a szülők is.
Mostanra már érzik a Tücsök csoportos gyermekeink, hogy minden apró, pici mozdulatban ott van az öröm, a boldogság.
Minden órát szeretetöleléssel kezdünk, így most is. Majd légzőgyakorlatokkal egybekötve „kidobjuk” az esetleges rossz érzéseinket a nyitott ablakon, hogy teljesen a boldogságórás pillanatokra tudjunk fókuszálni. Ezután Bagdi Bella „Szép nap…” dalával folytattuk. Ez mindig jó motivációnak bizonyul a gyermekeink körében, mert egyszerűen imádják, imádjuk ezt a dalt. A dalhallgatás sohasem statikus, minden esetben társul hozzá egy könnyen követhető mozgás is, amely eredményeként a dal szövege is könnyebben rögzül.
Az óvodai nyílt napunkba is beillesztettük a boldogságóránkat, a résztvevő szülők nagy örömére. A tevékenység folyamán bevontuk a szülőket is, így adva nekik is apró örömöt. Az arcuk mindent elárult.
A következő nap volt a Boldogság Világnapja, ezért kiléptünk az óvodánk kapuján, mert ki szerettük volna terjejszteni e nap üzenetének tartalmát a városunk lakói felé (is). Ezért mi is örömpillanatokat vittünk az utca emberének. Ajándékba a „Jobb Veled a világ!” üzenetet és természetesen simogatást és ölelést vittünk, azzal a nem titkolt céllal, hogy örömpillanatot adjunk a kiskunhalasi embereknek. Csodás volt látni, megtapasztalni azt ahogyan „hat az öröm kémiája az emberek mindennapjai során. A gyermekek nagy lelkesedéssel osztogatták a kiskártyákat és a szeretetüket is.
Ezen a napon a városunk polgármestere a „szeretetakciónkról” készült rövid videót megosztotta az oldalán, nagy örömmel üdvözölte a kezdeményezésünket, és ő is felhívta a figyelmet a nap üzenetére, annak fontosságára. Mind érzelmi, mind tartalmi szempontból egy igazán csodás hónapot zártunk! Ez a program egy csoda, köszönöm!

Boldogságóránkat a Nevetőkör relaxációs gyakorlattal indítottuk.
A témára mondókázással hangolódtunk. A párok egymással szemben ülve játszották el a Sűrű erdő… mondókát, simogatva, csiklandozva egymást. Nagyon élvezték ezt a játékot, párcserével több alkalommal is eljátszottuk.
A téma feldolgozásához a Mese a szerencsebabról c. mesét választottam, mert ez a heti témánkhoz (ültetés, csíráztatás) is illeszkedik, majd beszélgetést kezdeményeztem a mindennapi apró örömeinkről. Akinek eszébe jutott valami ami szebbé teszi a napját, az elvehetett, zsebébe rejthetett egy babszemet, hogy majd később feleleveníthesse ezeket az emlékeket. Jó volt hallani, hogy elsősorban nem az anyagi, tárgyi örömforrásokat említettek meg, hanem élményeket (fagyizás anyával, strandolás, játékok megosztása, szoknyát felvenni, cicát simogatni, kiesett tejfog)
Mindenki kapott egy virágszirmot, melyre lerajzolhatta mi okoz neki örömet, később ebből készültek el az öröm virágai.
Az örömforrásokat összekötöttük az érzékszervekkel is. Mindenki húzott egy képes virágszirmot, majd megkeresve képhez tartozó érzékszervet, rátette a megfelelő virágra. Ezt követően a maguk által megrajzolt szirmokról is megbeszéltük, melyik érzékszervünkhöz kapcsolódik, melyik virágon lenne a helye.
Miután elkészült az örömvirágok kertje, ellátogattunk a Lógó orrúak városába. A gyerekek nagyon élvezték ezt a játékot, mindenki szerette volna magát jókedvre-derítőként is kipróbálni.
Ez alkalommal a szülőket is megpróbáltam bevonni az apró örömök felfedezésébe. Mindenki kapott egy táblázatot, megkértem a szülőket, hogy a hétvégén minden családtag gondolja végig, mi volt az, ami aznap örömet okozott neki. A gyerekek nagy örömmel hozták vissza a kitöltött lapokat, sokan nem csak a szülőket, testvéreket vonták be az apró örömök felfedezésébe, hanem még a nagyszülőket is , ők is elmesélték milyen apró öröm érte őket a hétvégén.