Hangolódás, légző gyakorlat, színes légzés.
Mese Góliátról-visszaemlékezés a mese szereplőire.
Beszélgettünk arról, hogy kinek mi okoz örömet.
Sétáltunk és a tavasz szépségeit kutattuk, egy kislány nyusziját is megnézhettük, etethettük.
A színezővel és a hónap dalának meghallgatásával zártuk a témát.

Az apró örömök foglalkozást a „Fújj-fújj” relaxációs gyakorlattal kezdtük.
Meghallgattuk, énekeltük a hónap dalát: Bagdi Bella: Imádok élni.
Beszélgettünk arról, mitől érzik szépnek az életet, mosolygós fényképeket nézegettünk a csoportról, boldogan emlékeztünk vissza az akkor történt eseményekre.
Elmeséltem Góliát és Pirinkó történetét, majd kiszínezték őket.
Közben azt is megbeszéltük, hogy ezt a sok-sok örömöt az érzékszerveinknek köszönhetően érezhetjük. Egy nagy csomagolópapírra körbe rajzoltuk az egyik kislányt, akit elneveztünk Örömkének, rárajzoltuk az érzékszerveket, majd gyűjtöttünk mindegyikhez örömöket.
Visszagondoltunk, hogy milyen sok öröm ért a mostanában bennünket. Például készítettek a fiúk ajándékokat (virág, pillangó, nyaklánc) a lányoknak Nőnap alkalmából, meglátogattuk az iskolában az első osztályosokat, együtt örültünk társaink sikerének rajpályázat nyerteseként, vagy mesemondó-, népdaléneklő verseny helyezettjeként.
Boldogság Világnapján minden kisgyerek egy kis szívecskével és egy öleléssel ajándékozta meg szüleit itt az óvoda kapujában.

Egy esős márciusi napon szép tavaszi virágok készültek. Mert mi a rossz időben is meglátjuk a szépet.

„Hagyj időt magadnak, hogy felfedezd az apró dolgok varázsát. Ez az egyik legszebb módja
annak, hogy kapcsolódj a világgal. Ha keresed a csodát, rá fogsz találni.” (Maybell Eequay)
A csodákat meg kell élni. Ha odafigyelünk a mindennapok apró örömeire, észrevesszük, hogy
a csodák körül vesznek, bennünk van. A hónap témáját, az apró örömöket folyamatosan
feldolgoztuk, tudatosítottuk. A beszélgető körök segítségével igyekeztek a gyerekek
megfogalmazni, hogy az adott napban mi jelentet nekik örömöt, ők hogyan és mi módon
szereztek örömöt társaiknak, valamelyik családtagjuknak. A szeretet nyelve, a másokra
történő odafigyelés, apró kedvesség, egy dicsérő szó fontosságát próbáltuk hangsúlyozni,
ezzel is egymást megjutalmazni.
Az egymásra történő odafigyelés, öröm szerzése számtalan spontán pillanatokban is jelen van.
Szívesen készítenek egymásnak rajzokat, papír csíkok ragasztásával barátság karkötőket, kicsi
tárgyakat hoznak be az oviba megmutatni, vagy csak hogy a barátjukkal együtt játszanak vele.
A születésnapok és névnapok megünneplése is fontos pillanat a csoport életében, együtt örülni
valakivel a számára fontos napján. Ilyenkor is szoktak egymásnak kedveskedni,
felköszöntésnél a csoport közösen énekel és versel az ünnepeltnek. Egy ilyen alkalommal az
egyik kisfiú névnapja alkalmával habos forrócsokival kedveskedett a társainak, ami nagyon
tetszett mindenkinek.
A hetek témáinak feldolgozása során számtalan esetben érintjük vagy beszélgetünk az apró
örömökről, igyekszünk aktívan megélni. A tavasz beköszöntével egyre jobban
rácsodálkoztunk a természet változásaira. Jártunk a Tisza parti erdőben, ahol megfigyelhettük
az erdő neszét, a madarak csiripelését, a víz sodrását. Nagy örömet szerzett a gyerekeknek a
barangolás, az apró felfedezések – őzike lábnyom, madárfészkek, rügyező fák és bokrok.
Az érzékszervek téma feldolgozásakor közösen készítettünk gyümölcssalátát. Nagy élvezettel
darabolták, kavargatták a hozzávalókat, majd közösen fogyasztották el.
A víz világnapja alkalmával komppal utaztunk, megcsodáltuk a folyó és a zöldellő természet
szépségét.
Mi így éltük meg a mindennapjainkban az élet apró örömeit.

Apró örömök egy kismalac történetén keresztül

A csoportom életkori sajátosságainál fogva (2,5-3 évesek) ezt a témát egy nagyon kedves mesén keresztül közelítettem meg.
Kerékgyártó János: Dániel és a nagy csokor virág című meséje egy kismalacról szól, aki éppen virágokat gyűjt, majd szembe jön vele Káposztás Kinga, a nyuszi, akinek nagyon tetszik a virágcsokor és ezen keresztül megtanítja a kismalacot, hogyan tud örömet szerezni másoknak, illetve azt, hogy mekkora örömöt jelent egy apróság is.
Ezt a mesét jól be tudtam illeszteni a tavaszi virágok és színek projektembe, mely a Boldogságóra érzékszervek témájával is kapcsolódni tudott.
Tovább fűzve a mesét, előjött Boldog Dóra, akinek a gyermekek elmesélték a kismalac meséjét. Dóra nagyon meghatódott ezen és azt mondta, milyen boldog lenne, ha ő is kapna egy szál virágot.
Ekkor megjelent Dániel (báb) és megajándékozta Dórát egy illatos virággal, mondván: megtanultam, hogy kell örömet szerezni másoknak és most Dóra itt egy szál virág, fogadd szeretettel.
Dóra pedig továbbadta a „boldogságot” azáltal, hogy a gyermekek a „Megy a virág vándorútra”című dallal körbeadták és beleszippanthattak a virágba, mely természetesen varázsillattal rendelkezik (aki nagyot beleszippant, máris mosolyra fakad örömében).
Ezután a szülők által behozott szebbnél szebb virágokat néztük, szagoltuk, tapintottuk és megbeszéltük, milyen jó, hogy ennyi csoda van a környezetünkben.
Apró örömöket szereztünk egymásnak azzal, hogy a gyerekek megsimogatták az arcát annak, aki aznap valamilyen formában mosolyt csalt az arcukra (jót játszottak, megnevettette, megvigasztalta, stb.).
A továbbadás jegyében a szülőknek tenyérformákból tavaszi bokrétát készítettünk és egy nagy ölelés kíséretében adtunk át.
A Boldogság világnapja ismét élmény dús és sikeres volt, reggel az érkezőknek szívecskébe zárt apró örömöt (cukorkát) ajándékoztunk, a szülők pedig egy pozitív üzenettel díszített hűtő mágnest kaptak.
A Boldogórás csoportjainkkal megalkottuk a „Boldogság hidat” és aulánkban pedig kialakítottunk egy Boldogság pontot, ahol a szülők üzenhettek egymásnak arra a kérdésre válaszolva: Miért jók a Boldogság órák.