Óriási apró öröm töltötte be a csoport szobát, mikor életében először lett születésnapja ünnepelve a kislánynak. Minden születésnapot szintén Bagdi Bella Boldog Isten éltessen boldog születésnapot c. dalával indítunk egy csillagszórót meggyújtva, és a végén minden gyermek oda megy az ünnepelthez és kívánhat neki valamit, majd megöleli.
Apró örömök élvezete
A „Kicsi vagyok én”, ölelőperc, Boldogságmondóka kezdőrituálénk után egy új („Kitárom a világom…”) és két ismert („Együtt az Á, O és U hangokban”, „Hintaszék”) relaxációs gyakorlatot elevenítettünk fel. Ráhangolódásként mosolygós állatok képeit nézegettük meg és mindenki megpróbált valamilyen (lehetőleg nem tárgyi dolog) apró örömöt megnevezni.
A víz világnapjához kapcsolódóan csatlakoztunk a 15. Happy-héthez, a boldogság világnapján pedig nyílt napon vettünk részt a nagycsoportosokkal az iskolában. Néhány kisfiú (szüleik közreműködésével) nőnap alkalmából meglepetéssel kedveskedett a csoportunkba járó lányoknak, felnőtteknek, mely különleges örömet jelentett mindannyiu(n)k számára.
Az apró örömök élvezete hónapban több projektet is összekapcsoltunk, melyek párhuzamosan futottak óvodánkban. Ennek értelmében éppen az Állatbarát Óvoda cím elnyerésére koncentráltunk, tehát adta magát az ötlet, hogy az állatok, azon belül is a kutya legyen a hónap témája.
A csoportból minden gyermek jár kutyaterápiára, és minden alkalommal hatalmas élmény számukra a kutyával való közös foglakozás. Ezért idén minden olyan dolgot becsempésztünk ezekbe a foglakozásokba, amik örömet okoznak nekik. Tehát sokat festettünk, játszottunk vízzel és jéggel, igyekeztünk minél maszatosabbak lenni. Ez remekül ráépült az előző hónapban, a szenzoros játékokra.
A boldogság világnapja alkalmából apró rajzokat, üzeneteket készítettek a gyermekek, melyeket aztán egy séta alkalmával elrejtettünk a környező házaknál, autók szélvédőjén.
Ebben a hónapban intézményi szinten egy állatmenhely számára gyűjtöttünk, a szülői közösséggel közösen. A gyűjtés egy hónapon keresztül zajlott és sikerrel zárult. Számos állateledelt, nyakörvek, pokrócot és tisztítószert sikerült közösen összegyűjteni.
A mese ebben a témában is megállta a helyét. Önálló öröm megfogalmazásánál első körben többen kézzel fogható, anyagias ajándékokra gondoltak. A feldolgozás után egyre több gyerekben merült fel a mindennapi apró „örömök” gondolata (pl. anya ölelése, testvérem szeretete stb.). A hónap dala ismét nagy sikert aratott a tanulók körében.
Apró örömök élvezete
A mindennapok során próbálunk minél több, olyan helyzeteket teremteni a gyermekek számára, amely által átérzik az öröm boldogságfokozó erejét.
A foglalkozást a „Meglengetem a karom, pedig alig akarom”, és az „Az én hangom” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Imádok élni dalát. A dal hallgatása közben, játékos mozdulatokat végeztünk. Majd a gyermekekkel körben állva, kézen fogva énekeltünk. Ezután közös, a csoportról készült képeket nézegetve, felelevenítettük a közös élményeinket, amit sütizéssel „koronáztunk”. Beszélgettünk arról, hogy miért voltunk boldogok, miért mosolygunk a képeken, hogyan fejezzük ki, ha örülünk valaminek, az arcunkon miből derül ki, hogy örülünk. A csengettyűvel meséhez hívtam a gyermekeket, mondókáztunk, majd elmeséltem „Bezzeg Andrea: Újra együtt!” című meséjét. A mese után tükör előtt játszottunk érzékelő játékot. A tükör előtt megérintettük, megneveztük az érzékszerveinket, majd lerajzoltuk és beragasztottuk az érzékszerveink mellé, hogy mi okoz számunkra örömöt. Beszélgetés során kiderült számunkra, hogy több gyermek az óvodánkban érzi a legjobban magát: „Akkor vagyok a legboldogabb, amikor itt játszok!” Az apró örömök jelét kiszíneztük, majd felragasztottuk a boldogsághoz vezető lépcsőre. Végül meghallgattuk „Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem” című dalát, közben megöleltük egymást, és örömtáncot jártunk.
Az örömleltár volt a kedvenc részem a foglalkozáson. Annyi minden és annyi szép eszükbe jutott, hogy mi az aminek igazán lehet örülni. A mese után az érzékszervekhez köthető örömöket vettük sorra. Először két fajta játékkal tudták párosítani, majd egy dobókockával dobtak és amely érzékszervet dobták, ahhoz kapcsolódó örömet idéztek fel a gyerekek.
A foglalkozás célja az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják, felismerjék és tudatosítsák életük apró örömeit, és mert számukra az érzékszervi tapasztalás könnyebben érthető, az érzékszerveiken keresztül könnyebben kapcsolódnak a „boldogság tanulható és gyakorolható” élményéhez.
A foglalkozást megelőzően a játékkezdeményezések során többféle készséget fejlesztő tevékenységből választhattak a gyermekek (pl. finommotorikát, logikai gondolkodást, kreativitást fejlesztő játékok). Már ekkor felhívtam figyelmüket a mindennapi örömökre, megalapozva ezzel a témára hangolódást.
Tündi néni „isteni finom” ételeinek olyan nagy buzgalommal láttak neki a gyerekek, hogy kiválogatták a hozzávalókat, elkészítették, megterítettek számára, majd el is fogyasztották.
A mesélés előkészítése során alkalmazott meseszignál, mécses, báb (Boldog Dóra) és a relaxációs gyakorlatok a gyermekek számára ismert és biztonságot nyújtó struktúrát biztosítottak. A „gólyás” mesei utazás módja is a heti tematikához (tavasz, hazatérő madarak) illeszkedett, ezzel növelve a tevékenység komplexitását.
A választott mese – Polli, a pillangó története – kiválóan alkalmas volt arra, hogy a gyerekek azonosuljanak egy olyan mesehőssel, aki képes az egyszerű, hétköznapi dolgokban is örömét lelni. A mese tartalmi elemei lehetőséget adtak a gyermekek érzékszervi tapasztalatainak bekapcsolására (ízlelés, tapintás, látás, hallás), és aktív részvételt biztosítottak dramatikus és mozgásos elemek alkalmazásával.
A foglalkozás során használt kérdéseimmel tudatosan irányítottam a gyermekek figyelmét saját érzelmeikre, tapasztalataikra:
– „Ti minek tudtatok ma örülni?”,
– „Ezek nagy vagy kicsi dolgok voltak?”
ezáltal fejlődött önismeretük, érzelemkifejezésük és az apró örömök felismerése iránti nyitottságuk.
A tapintásos és ízlelős játékok nemcsak örömet okoztak, de lehetőséget teremtettek a különböző érzékszervek tudatosítására, a beszédfejlesztésre, halmazalkotásra és mondatalkotásra. Minden gyermek számára lehetőséget biztosítottam a részvételre, külön figyelmet fordítva azokra is, akik korábban nem szívesen vállalkoztak hasonló tevékenységre.
A foglalkozás során az egyik legnagyobb sikere a mezítlábas ösvénynek volt, melyre minden kisgyerek többször is sorba állt. Amikor megkérdeztem, hogy milyen érzés a rajta való sétálgatás, akkor meglepetésemre konkrét tulajdonságokkal válaszoltak a gyerekek: hideg, ima, bökős, lágy, simizős, csikizős.
A foglalkozás végén, hogy ne csak a magunk örömével foglalkozzunk, a Baglyocska csoport 6 kis csigájának is okoztunk apró kis örömöt. Megetettük őket egy kis paprikával, melyet az egyik csoporttag ajánlott fel számukra. Néhány óra múltán ismét rájuk pillantottunk, addigra már nyoma sem volt a paprikának. A mi kis meglepetésünk elérte a célját!
Az órát a relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, a „Kitárom a világom..’ és a „Puha meleg, felengedek…” gyakorlatok megadták az óra hangulatát és nagyon tetszettek a gyerekeknek. A hónap dalát is nagy odaadással hallgatták.
A gyerekekkel először az örömleltárt készítettük el, ami meglepő módon nehezen indult. Az örömteli tapasztalatok gyűjtése során kezdetben nagy dolgokra gondoltak, különösen a tárgyak által okozott örömök kaptak főszerepet.
A tizenkét hónap című mese bemutatását követően a kedvenc hónapokról kezdtünk el beszélgetni. Ezután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy milyen apró dolgoknak is lehet örülni.
Az érzékszervek játék keretében a képeket egyes érzékszervekhez csoportosítottuk. A kakukktojás játékot nagyon mókásnak találták. Majd a megnevezett örömforráshoz kellett megérinteni a megfelelő testrészt.
Majd arról beszélgettünk, hogy kinek szeretnének örömet szerezni és mivel.
A téma lezárásaként meghallgattuk Bagdi Bella Imádok élni című dalát.
Boldog Dóra üdvözli a gyermeket: „Sziasztok Harangvirágok! Úgy örülök nektek, olyan boldog vagyok, hogy újra eljöhettem hozzátok. Játsszatok ma is velem.”
Mondóka: „Kerekerdő kalandra hív téged…”(kezdeményezés kezdő mondókája)
Mese: Újra együtt!
Beszélgető pillanatok: Mi az aminek te örülsz?
Képek nézegetése: „Összeszedtem azokat a képeket, amelyek eddig készültek rólatok az év folyamán. Van kedvetek megnézni?
Kézműveskedés: Közös hangszerkészítés
Boldog Dóra elköszönése: „Köszönöm Harangvirágok, hogy újra ilyen jót játszhattunk együtt. Hamarosan újra találkozunk.”