Márciusban az apró örömökről beszélgettünk. Mi is az az apró öröm? …amikor figyeljük az esőfelhők gyülekezését az égen, megfigyeljük az ébredező természetet, megfigyeljük az apró csigákat, akikről közösen gondoskodtunk, gyönyörködünk a mandulafa virágzásában vagy elmerülünk a kedvenc könyvünk olvasásában. Márciusban közösen megéltük ezeket a pillanatokat. Megünnepeltük a Boldogság világnapját is. Iskolánk boldogságóra csapata úgy döntött, hogy Komárom város lakosait is megajándékozza a világnap alkalmából. Iskolánk diákjai több mint 500 kavicsot festettek meg, amit iskolánk logojával a város különböző helyein rejtettünk el. Városunk lakosait arra kértük aki talál egy boldogságkavicsot fotózza le és küldje el a képet iskolánk email címére. A beérkező képek közül sorsolással nyertest is választottunk, aki egy szeretetmacit kapott ajándékba. Március 20-án pedig Hálafallal vártuk diákjainkat, amelyre mindenki felírhatta, hogy miért hálás. Rengeteg örömteli pillanatot szereztünk egymásnak!

Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály

Az első osztályosokhoz a Boldogság Világnapja alkalmából elhívtam a volt óvónénijüket. Már többször kérdezték a gyerekek, hogy Ildikó nénit mikor hozod el? Most elérkezett a pillanat, amikor el tudtam hívni a kolléganőmet a volt óvodásaihoz, akik már első osztályosok. A boldogság nagyon nagy volt. Amikor megérkeztünk, akkor kint voltak a gyerekek az udvaron, de ahogy megláttak bennünket, rögtön odaszaladtak hozzánk. Kérdezték is egyből, hogy Boldogságóránk lesz? Az újra találkozás öröme, a viszontlátás szívmelengető volt. A gyerekek örömmel jöttek be az osztályterembe és várakozó tekintettel figyeltek ránk. Beszélgettünk az apró örömeinkről, a viszontlátás öröméről, a tavasz szépségéről, a boldogságról. Kinek mit jelent a boldogság, kinek mi okoz örömet. A gyerekek mind egyenként elmondták, hogy nekik mit jelent a BOLDOGSÁG. A beszélgetés során azonban megállapíthatjuk, hogy minden gyermeknek fontos a család, a testvérek. Még mindig szeretnek játszani, focizni, de elmondták és megmutatták, hogy már tudnak írni, olvasni, számolni. A tanító néni is megerősítette, hogy az a könyvcsomag, amit használnak a tanítás-tanulás során nagyon jó, mert a gyermekek hamarabb és játékosan tanulnak. Ez tanítónak és tanulónak egyaránt boldogság!
Meghallgattuk az aktuális dalokat, amit nagyon várnak mindig a gyerekek. Az egyik kisfiú, aki más településről jár az iskolába, ezért ő nem a mi óvodánkba járt, tehát még nem hallhatta előtte Bagdi Bella dalait többször megkérdezte, hogy mi a címe a dalnak, amit most hallgattunk. Elmondtam neki, ő pedig szépen leírta magának. Kérdeztem tőle, hogy tetszik -e neki ez a dal és azt válaszolta, hogy igen és otthon a szüleinek is elmondja, hogy ők is meghallgathassák ezeket a dalokat.
Nagy boldogság volt számomra és a kolléganőmnek is az újra találkozás öröme. Máskor is keresünk alkalmat a közös tevékenységre. Újra és újra megerősítést kapok arra vonatkozóan, hogy jól döntöttem, amikor a mesterprogramom tevékenységeként az óvoda-iskola átmenet megsegítését választottam Boldogságórák megtartásával az első osztályban.

Balázsné Barta Anikó
óvodapedagógus

Márciusi boldogságóránkat a Boldogság Világnapján, március 20-án tartottuk.
Hogy felkészülten vágjunk bele a téma feldolgozásába, beszélgetéssel, a téma magyarázatával, a motiváló idézetek felolvasásával és értelmezésével indítottuk a munkát. Ötleteltünk, hogy milyen örömök érnek minket, szólánccal összegyűjtöttük a mindennapi örömeinket, majd belevágtunk a megvalósításba, hogy ne csak beszélgessünk ezekről a boldog pillanatokról, hanem éljük is meg őket.
Órakezdő relaxációnak az online ötlettár „Jelenlét közösen” című légzőgyakorlatát választottuk. Iskolánk falusi kisiskola, de egyik legnagyobb pozitív hozadéka a falusi létnek a sok zöld terület, a lehetőség a friss levegőn, zöld környezeteben történő tartózkodásra. Légzőgyakorlatunkat így a fűben ülve, napsütésben, madárcsicsergést hallgatva végezhettük el. Megtapasztalhatták a gyerekek a közös légzés, a közös jelenlét örömét, az egymásra hangolódást, a nyugalmat. A gyakorlat után beszélgettünk az érzéseinkről, a feladat nehézségeiről és a pozitív élményeinkről.
Ezután kihasználva a jó időt, sétára indultunk a faluban. Így tapasztalhattuk meg a minket körülvevő apró örömöket, a természet szépségét, a tavasz illatait, hangjait, színeit. Megcsodálhattuk a közelgő ünnep díszeit, érezhettük a húsvéti hangulatot. Örömkereső sétánkról leltárt készítettünk a munkafüzeti táblázat segítségével. Pipáltuk a megtapasztalt örömforrásokat, és kiegészítettük számunkra kedves érzésekkel, hangulatokkal, színekkel, illatokkal, hangokkal.
A tanteremben kis csoportokban folytattuk a téma feldolgozását. Kicsit kitágítottuk az időt: már nemcsak a tavasz, hanem az egész év örömeire koncentrálva gyűjtöttünk szavakat, kifejezéseket: Milyen örömök érhetnek minket egész évben? Milyen érzékszervünkkel tapasztalhatjuk meg ezeket az örömteli pillanatokat? Mi az, ami tavasszal, nyáron, ősszel, télen örömteli számunkra? A csoportok összegyűjtötték a számunkra fontos örömpillanatokat, majd lejegyezték a megfelelő évszakhoz. Ezután felolvastuk, majd a csoportok kiegészíthették a saját listájukat a többiektől hallott szavakkal. Mindezt színesben, hogy a szemünknek is örömteli legyen rápillantani az elkészült örömleltárra!

Boldogságóra Pedagógus Nagykövetként egyik fontos feladatomnak tartom, hogy a Boldogságórákon szerzett tapasztalataimat átadjam pedagógustársaimnak. Ebben a hónapban lehetőségem volt arra is, hogy egy tanító szakos hallgató gyakorlatvezetőjeként leendő tanító nénit segíthessek a Boldogságóra megtartásában. Bujtor Eszter harmadéves hallgató már több alkalommal vett részt a boldogságóráimon, segítette a munkánkat, velünk együtt végezte a gyakorlatokat. A márciusi egy hetes tanítási gyakorlatán lehetőséget kapott egy Boldogságóra megtartására, így az Apró örömök témakörét közösen dolgoztuk fel, a feladatok nagy részét ő irányította, így ebben is tapasztalatot (és élményeket) szerzett.

Az iskolát is bevontuk a Boldogság Világnapjának megünneplésébe. A közösségi összetartozást erősítettük azzal, hogy először osztályonként, majd az iskola minden tanulójával egy-egy szívet alkottunk, piros pólóba öltözve igazán látványos örömpillanatokat éltünk meg együtt.

A hónap során elvégzett feladatok:
Március az egyik legkedvesebb boldogságórás hónapunk. Egyre többet süt a nap, melegedik az idő, kibújnak a virágok, rügyeznek a fák, csiripelnek a madarak, egyre könnyebb felfedezni a természet adta apró örömöket, szépségeket. Erre folyamatosan edzük magunkat, hiszen a boldogság érzése legegyszerűbben a ”piciségek” felfedezésében és értékelésében rejlik. Nem a drága ajándékok, juttatások, hanem a környezetünkben fellelhető természeti szépségek adnak elsősorban „örömködésre” okot. Emiatt választottuk mottónak Robert Brault gondolatait: “Élvezd a kis dolgokat! Egy nap vissza fogsz tekinteni, és rájössz, hogy azok voltak a nagy dolgok.” Az idézetet kinyomtattam nagyméretű betűkkel, köré pedig a gyerekek szív alakú papírlapra rajzolt alkotásai kerültek, amik az apró örömeikről, boldogságos pillanataikról, álmaikról, vágyaikról tanúskodtak.
Kipróbáltuk a „Jelenlét közösen” című légzőgyakorlatot is, ahol a tudatos jelenlétet, az egymásra való odafigyelést, az összhang megteremtését gyakoroltuk. A gyerekek közben, a hátukat ülő helyzetben egymásnak támasztva megtapasztalták a társuk által nyújtott biztonságérzetet, össze tudták hangolni légzésük ritmusát, teljesen koncentráltak egymásra és a feladatra. Többen számoltak be arról, hogy érezték és szinte hallották a partnerük által nekik küldött jókívánságokat, kedves üzeneteket a relaxáció végén.
Március hónap világnapjairól is beszélgettünk. Március 8-án több kisfiú is hozott kedves meglepetést a lánykáknak és a tanító néniknek is. Ennek kapcsán megbeszéltük, hogy a nők iránti tiszteletet minden nap gyakorolni kell, kedvességgel, odafigyeléssel, egyszerű udvariassággal, szeretettel. Az anyagok újra hasznosítását az „Újrahasznosítási világnap” alkalmából úgy valósítottuk meg, hogy az előző évi, kissé „megroggyant” krepp-papír dekorációból készítettünk újat, mégpedig összegyűrt „gyurmicok”-ból kokárdákat alkottunk, amik a folyosó falára kerültek fel. A „Boldogság világnapjára” a 4. osztályosok készítettek csodás ablakdíszt, ahol egy nagy öntözőkannából rengeteg szívecskét locsoltak az ablakban nyíló, szintén általuk készített papírvirágokra. A kisebbekkel a „Víz világnapjára” hívtuk fel a figyelmet keresztrejtvénnyel, vidám esőcseppek készítésével, amik a táblán alkottak egységes tablóképet.
Nagyon sok apró örömöt leltünk a tavaszi dekorációk készítésében is, amiket nemzeti színben kezdtünk el Március 15-re hangolódva. Készültek zászlók, filigránok, madarak, kokárdák, ablakdíszek. Fő feladatunknak azonban az „Örömvirágok” mandalájának elkészítését választottuk. Zöldre festett hurkapálcikákra méretarányosan színes tulipánfejeket ragasztottunk a leveleikkel együtt, majd körkörösen egymás mellé sorakoztattuk őket a szőnyegen. Miután a mandaláról fotó készült, a tulipánokat a folyosó ablakaiban álló virágcserepek földjébe tűztük, amivel derűs, friss, tavaszi hangulatot teremtettünk magunknak.
Nem apró, hanem hatalmas öröm volt számunkra, hogy Március 15-re mi készítettük az ünnepi műsort, erről már az előző havi beszámolókban is írtam. Fegyelmezett magatartással, szép beszéddel, közös énekléssel és ügyesen betanult koreográfiákkal szerepeltek a gyerekek, aminek eredménye a közönség általi elismerés lett. Büszke vagyok a gyerekek teljesítményére, megkapták jutalmukat, dicséretüket, amivel az önbizalmuk és az önértékelésük még inkább kiteljesedhet.
A szokásos „Örömkereső sétánkat” is megvalósítottuk. A séta során az volt a feladat, hogy mindenki keressen olyan apróságokat, amelyek boldogság-érzetet keltenek benne és osszák meg azt a többiekkel is. Ezek a következők voltak: napsütés, felhők, madarak, lepkék, bogarak, kavicsok, csigaház, virágok, rügyező fák, kispatak, virágzó bokrok. Közösen élveztük a tavasz által egyszerűen látható és érezhető csodákat környezetünkben. Megbeszéltük, hogy a természet gyógyító erejű, bátran és lelkesen keljünk útra, ha valami nyomasztja a lelkünket, hiszen általa felszabadulhatunk a terheink súlya alól.
Húsvéthoz közeledve is sokat „örömködtünk”. Felhívást intéztem a tanulók felé, hogy mindenki hozzon egy időjárást álló, felakasztható színes tojást/húsvéti díszt, amivel az iskola udvarán álló ifjú diófacsemetét feldíszíthetjük. Így készült el közös örömmel, szeretettel együtt működve a MI csodaszép ÖRÖM-tojásfánk. Barkaágakból tojásfát külön az osztályunkban is állítottunk, ami vidámsággal, örömteli húsvéti várakozással telített el minket.