A 9./A osztály megírta a hálamesét, mindenkinek volt egy jó ötlete hozzá, köszönjük Nektek ezt a szép történetet.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény házaspár, akiknek egy szem gyermekük született. Ezt a fiút, mivel egyke volt, óvták, féltették mindentől. A gyerek udvarias, szófogadó volt, és igyekezett segíteni a nála gyengébb képességű társainak, akik viszont ezt sokszor kioktatásnak, fölényeskedésnek vették. Egyik nap követte a másikat, a fiú iskolába majd haza ment. Ám egy nap aztán történt valami. Testnevelés órán rosszul lett, majd összeesett. A tanár úr egyből a segítségére sietett, észrevette, hogy nem ver a szíve. Hívjatok mentőt!-kiáltotta a diákoknak, miközben elkezdte az újraélesztést. Mindenki ledermedt, a levegő megfagyott. Ez most nem játék volt, az élet és nem egy film pergett. Az ajtóhoz legközelebb álló gyerek elrohant segítségért, a hívás után nem sokkal ki is érkeztek a mentők. Szerencsére a gyors közbelépésnek, segítségnek köszönhetően a fiú életfunkciói stabillá váltak, újra dobogott a szíve, de a biztonság kedvéért bevitték megfigyelésre. Az iskola értesítette a szülőket az eseményről, akik rettentően kétségbe estek, legfőképp azért mert nem tudták megoldani, hogy bemenjenek hozzá a kórházba. Az iskola felajánlotta, hogy segít nekik az eljutásban. Az egész este aggodalmas várakozással telt, de másnap kiengedték a fiút, és megkönnyebbülve mehettek haza együtt.
Számunkra ebből az a tanulság, hogy soha nem tudhatjuk, mikor szorulunk majd mi segítségre, ki fog egyszer rajtunk segíteni. Legyünk vagy legalábbis próbáljunk meg kedvesek, segítőkészek lenni mindenkivel , mert nem tudhatjuk, hogy ki, mikor és hogyan viszonozza ezt nekünk, kinek lehetünk hálásak az életben. A hála pedig egyszerű dolgokon múlik, és ez tényleg nemcsak mese!
A hála gyakorlása
HÁLA, HÁLAVIRÁG, HÁLAKERT
Az első boldogságóra foglalkozáson a háláról, örömről beszéltünk. A „Hála dal” jó motiváció volt a gyermekek számára. A beszélgetés, foglalkozás közben az egymás iránt érzett hálát, köszönetet egy öleléssel és pár kedves szóval fejeztük ki. A gyerekek sok mindenért hálásak egymásnak. Sok apró dolog van a mindennapokban, amely miatt hálát éreznek társuk felé. A dal annyira tetszett az osztálynak, hogy szinte minden nap meghallgattuk,meghallgatjuk. Ilyenkor azt is megbeszéltük, megbeszéljük röviden, hogy az elmúlt napon, napokban kit milyen öröm ért, miért lehet hálás.
A hálakert megalkotása örömmel töltötte el őket. Terveztünk, ötleteltünk, majd elkészült „a kert”. Mindenki elmondhatta, hogy mit jelenített meg a virágján. Az elkészült munkákat osztályunk kuckójában helyeztük ki, amely egy csendesebb zuga a teremnek. Így, aki egy kicsit elvonul, nyugalmasabb helyet keres a tanteremben, láthatja a kertet,mely jókedvre derítheti, örömet okozva a nézelődőnek.
Szeretném, ha ezzel a témával tovább is tudnánk, ha nem is napi szinten,foglalkozni. Úgy érzem, jó érzés kibeszélni a gyerekeknek az örömöt, köszönetet, hálát. Nem csak arra van jó hatással, aki elmondhatja pozitív érzéseit, hanem az is örül, aki a köszönetet kapja.
Jó indítása, de jó lezárása is lehet ez a tanítási napoknak.
Hegymeginé Rácz Anita
Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola
Városföldi Általános Iskolája
2. osztály
A hála témakörének együttes körbejárása után, nagy lendülettel kezdtek hozzá a hála lapocskák megírásának, amit egészen karácsonyig folytatni fognak. Decemberben az utolsó tanítási napon fogjuk felnyitni a dobozt, s ekkor szembesülhet mindenki mind azzal a sok, hálára okot adó jó cselekedetével, amit addig tett! 😉
Az első boldogság-foglalkozásokon beszélgettünk a háláról, örömről. Később megterveztük közösen a kertet és több napon keresztül „be is ültettük”. Meglepő volt, milyen érett gondolatokat tudtak megfogalmazni fiatal koruk ellenére – remélem jól olvashatóak a fotón. A tanító nénik vállalták az íródeák szerepét.
Már harmadik éve foglalkozunk szeptemberben a hála témakörrel, de minden alkalommal új érzések, gondolatok törnek fel belőlünk. Összegyűjtöttük a hála érzését kiváltó embereket, tevékenységeket. Önmagunkban rejlő értékeinkért, családunkért, barátaink törődéséért mindannyian hálásak vagyunk. A legfontosabb gondolatokat hálakertünk virágaiban jelenítettük meg, örömet okozva magunknak és a számunkra fontos embereknek egyaránt.
Szeptember 22-én megtartottuk az első boldogságórát. Mindannyian nagy izgalommal és lelkesedéssel vártuk, hogyan sikerül. A gyerekek nagy felbuzdulással vettek részt a bevezető beszélgetésben, aztán a kézműves munkában. Sok színes, esetenként nagyon egyedi hálakezet alkottak, amit egy kartonra ragasztottunk fel. Az óra végén meghallgatott, számukra eddig ismeretlen dalt már a szünetben többen is dúdolták. Óra után még egy fél órába telt a napközis kollégának, míg annyira lecsillapodtak a nagy \”hálacetli\” irkálástól, hogy elindulhattak ebédelni. Mindnyájan jól éreztük magunkat, nagyon várjuk a következő órát.
Tulipán formába rajzoltuk, írtuk hálánkat, aki nem tudta megfogalmazni, az érzés színeit rakta bele.
A kis kuckónkban helyeztük el rajzainkat, így aki csak elvonul töltődni, láthatja hálánkat rajzban is.