Ebben a hónapban nem csak egyetlen tanórán került sor a téma feldolgozására. Hittanórán megismerkedtünk József történetével, aki Egyiptomban a fáraó legfontosabb embere lett. Magyar órán egy talált kiscicáról hallottunk. Egy szép, őszi kirándulásunkon pedig elolvastuk \”A szomorú királykisasszony történetét. Megoldottuk a hozzá kapcsolódó keresztrejtvény. Megkerestük mi okból lehetett szomorú, és hogyan vigasztalhatnánk meg. Az egész hónapban folyamatosan énekeltük minden korosztály dalát, sőt még táncoltunk is. Főleg az első szünetekben. Mindezek hatására megszületett a mesénk a kutya macska barátságáról.
Képek a kirándulásról. Ott a rejtvényfejtésről: MEGOLDÁS. A köszönetről a „Hála dallal” vendéglátóinknak.

A Szilvási Általános Iskola Felsőszilvási Általános Iskolájának 2.osztályosai így készítették el a hála virágaikat a kertjükbe.

Csillagfény

A történetet Attila mesélte, az osztály pedig megfogalmazta.
Nyáron Attila és öccse, Nimród a nagymamánál nyaralt.
Egy reggel unatkoztak, és lementek a pincébe. Ott tárolták a játékokat. Gondolták, felhoznak közülük egyet-kettőt. Épp, csak le akartak szaladni, nem is szóltak senkinek arról, hogy hová indulnak. Nézegettek, válogattak a játékok között, észre sem vették, hogy nemcsak az unalom, hanem az idő is elrepült.
A nagymama közben locsolni indult a kertbe. Biztos volt benne, hogy a gyerekek is ott bóklásznak valahol. Ahogy elindult az udvar felé, csodálkozva vette észre, hogy nyitva van a pinceajtó. Úgy gondolta, biztos nyitva felejtette, ezért gondosan bezárta. Aztán indult locsolni.
A gyerekek a pincében csak a zár kattanását hallották. Mire rájöttek, hogy mi volt ez a zaj, már elkéstek, a nagymama messze járt. Szaladtak felfelé a lépcsőn, de az ajtó zárva volt. Úgy megijedtek, hogy egy hang sem jött ki a torkukon. Nem tudták, mit tegyenek. Nimród sírva fakadt, de Attila sem volt messze tőle.
A nagymama a locsolás előtt meg akarta nézni, mit csinálnak az unokái. Kereste őket mindenhol, de hiába, sehol sem voltak. Most már ő is kezdett kétségbe esni. Elindult a kapu felé, hátha kimentek az utcára. Útja a pinceablak mellett vezetett el. A gyerekek hallották közeledő lépteket, és reménykedni kezdtek. Odaszaladtak a pinceablakhoz. Szívük a torkukban dobogott. Hamarosan két lábat láttak az ablak előtt elhaladni. „A nagymama lába!”Most már szerencsére visszajött a bátorságuk, és úgy kiabáltak, ahogy csak a torkukon kifért:
– Nagymama! Nagymama! Itt vagyunk a pincében!
A nagymamának óriási kő esett le a szívéről, ahogy meghallotta a gyerekek hangját. Abban a pillanatban rájött, hogy mi történt.
Kinyitotta az ajtót, és boldogan ölelte magához a két megszeppent lurkót.
Megbeszélte velük, hogy máskor akárhová is mennek, mindig szóljanak előtte.
Az osztályban szinte mindenkinek volt egy története, hogyan menekült meg szülei, nagyszülei vagy mások segítségével a saját figyelmetlensége vagy félreértés által okozott bajból. Szűnni nem akaró, a szünetbe is belenyúló meséléssel, sok nevetéssel zárult az óra.

HÁLABEFŐTTEK