A hála gyakorlása
Az órát Bagdy Emőke mozgásos relaxációjával kezdtük. Öt percben ráhangolódtunk az órára, a gyerekek érezték, hogy valami különleges dolgot csinálnak és kíváncsiak voltak mi vár még rájuk a mai órán.
A jobb és bal agyfélteke összehangolását segítő gyakorlatokat mutattam meg nekik és kértem őket otthon is bátran gyakoroljanak akár szüleiket is bevonva a gyakorlatokba.
A téma bevezetéseként elmondtam, hogy én miért vagyok hálás az életemben, majd ők is elmondták miért és kiért éreznek hálát. Hosszabbnál hosszabb felsorolások következtek..:-)
Ezt követően mindenki elkészítette a saját hálaszívét, amely felkerült az osztály „Cél és Hálafájára”
Az órát a boldogságfokozó hála meditációval zártuk.
„Mindenki dönthet úgy, hogy kedvezőbb színbe látja saját sorsát. Csak akarni kell, hogy megpróbálkozzék vele. ” Louis Zamperini
Ebben a hónapban az optimizmust gyakoroltuk a csoportban. Megismerkedtünk az optimizmus és a pesszimizmus fogalmával. A foglalkozás megkezdése előtt egy relaxációs gyakorlattal kezdtünk a gyerekekkel. Megismerkedhetünk Tódi Törpe varázsszemüveg történetével, majd beszélgettünk a gyermekekről arról, hogy mit látnak szépnek ebbe a világban.
A mese után mindenki elkészítette a saját varázsszemüvegét, amit a hétvégén haza is vihettek, és elmesélhették mit láttak a saját varázsszemüvegen keresztül. Készítés közben meghallgattuk a hozzá kapcsolódó zenét.
Iskolánk e tanévben csatlakozott a programhoz 3 osztállyal. Mi közülük a 4. b osztály vagyunk. Már a tanév végén nagy lelkesedéssel készültünk a „Boldogságórákra”, s igencsak nagy összefogással készítettük el az óriási puzzle-szívecskét. A gyerekek lényegre törően fogalmazták meg, s rajzos formában is illusztrálták, miért hálásak iskolájuknak. Miután e tanév elején megtudtuk, hogy elnyertük a „Boldog iskola” címet, büszkén helyeztük ki összetartozásunkat jelképező puzzle-szívecskét tantermünk ajtajára. Reméljük, ezt tanév végéig büszkén megmutathatjuk osztályunkba betérő vendégeinknek is. Szeptemberben már ismerősként köszöntöttük a hála témát. Sokféleképpen közelítettük meg, ki kinek miért hálás. Készítettünk pl. hálacsokrot a faliújságra, hálaüzeneteket azoknak, akiknek valamiért megkülönböztetett hálával tartozunk, összeállított mindenki egy hálalistát a „Boldogságórás” füzetébe… Hogy csak néhányat említsek. Egész hónapunkat átszőtte a téma, s próbáltunk bevonni mindenkit, akit csak lehetett…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leányka akit Csillagfénynek hívtak. Egyik nap, amikor sétált az erdőben, a távolban megpillantott egy nagy barna foltott. Távolról nem látta jól, hogy mi lehet az, ezért közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye a foltott. Amint odaért egy hatalmas medvével találta szembe magát, de bátran a medve szemébe nézett, hirtelen eltűnt a félelem érzete, és úgy érezte, hogy egy kedves állattal találkozott, akinek a szeméből csak úgy áradt a szeretet. Ezután minden nap elsétált a medvéhez és vitt neki málnát vagy halat. Annyira megszerették egymást, hogy azóta is a legjobb barátok maradtak.
A mese tanulsága az, hogy első látásra soha ne ítéljünk. Mindig adjunk esélyt egymás megismerésének, és csak azután vonjuk le a következtetéseinket.