Létavértesi Arany János Általános Iskola
A hála gyakorlása
Október elején vehettük át a Boldog Iskola címet. Nagy örömmel, lelkesedéssel kezdtünk munkához a két első osztályban. A gyerekek lelkesek, élvezik ezeket az órákat, az elhangzottakat alklmazzák. A szülők támogatnak bennünket, segítik a munkánkat.
A relaxációs gyakorlatokat alklmazzuk más tanítási órákon is és legnagyobb örömünkre működik!
Kösszönjük ezt a hónapot! Készen állunk az optimizmus gyakorlására, továbbadására!
Arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy ki, kinek, miért lehet hálás, és azt hogyan fejezheti ki. Szerencsére nagyon nyitottak voltak, csak úgy özönlöttek az ötletek:)
Ezután elkészítették a hálavirágokat, melyekkel az iskola udvarán, mint „hála-palántákat” fotóztam le őket. A szeretet kuponokat az Anyukák számára írták – már aznap kaptam visszajelzést meghatódott szülőktől- , másnap pedig többen is arról számoltak be, hogy Anya bizony megkönnyezte a kedves sorokat. Legnagyobb örömömre én is kaptam egy kupont:)
A legkedvesebb visszaigazolás a gyerekektől ez volt: „Bárcsak egész nap Boldogságóra lenne!”
Szabó Dávid 6 éves kisfiam készítette a rajzot,és diktálta a szöveget, amikor Bagdi Bella CD -t hallgattunk.
De jó a világ,mondja a kisegér. Apa mi az a sajtocska? Az a sajt az emberek csapdája,nehogy belelépj,mert megsérülsz. Lám a kisegér nem fogadott szót az apukájának, és belelépett a csabdába.Előszőr ott lépkedett rajta,és aztán a kis lábára rácsapott a csapda. Apukájával kimentek az utcára,túl messzire futott a kisegérke elveszett az erdőben.Akkor kijött az erdőből a kisegérke,és talált egy jó kis autót,ami nem működött de bele tudott mászni ,és szerencséjére aztán meglátott egy bácsit,akinek tetszett a kisautó és szerencsére a bácsi szerelő volt és megszerelte az autót.Elment vele a kisegér,és mit lát abban az autóban ? Hát egy csili- Villi házat. Akkor beköltözik abba a házba,és él boldogan míg meg nem hal.
Hálásan köszönjük, hogy közreműködhettünk a sikeres pályázat színező produkciójában. Köszönjük a gyerekeknek és a felnőtteknek, hogy együttműködtek! 🙂 (Honfiné Csizmadia Valéria)
Muffinpapírra írtuk rá, hogy kinek és miért vagyunk hálásak. Ezeket egymásba helyezve jöttünk rá, hogy milyen sok embernek lehetünk hálásak…
Az dombóvári Esterházy Miklós Szakképző Iskola 11. eladó osztályában \”boldogulunk.\” Idén végzősök vagyunk, összesen 11 főből áll az osztály (9 lány, 2 fiú). Jellemző a tanulókra, hogy nagyon nyitottak, minden programban szívesen részt vesznek, persze egy-két kivétellel. Az osztály egy harmada nagyon gyenge értelmi képességekkel rendelkezik, egy harmada kiemelkedően jól tanul, a \”maradék\” átlagos képességű.
Idén ballagunk, rengeteg a tennivaló, megbeszélnivaló. Ami még nehézséget okoz számunkra, hogy a diákok mindössze két napot töltenek az iskolában, hármat pedig gyakorlaton.
Az első feladatnak lelkesen nekiálltunk, jó kis beszélgetés kerekedett ki. Egy-két hangadó elkezdte, de végül mindenki bekapcsolódott.
Először a filmes ötlet tetszett meg nekik, de idő hiányában, inkább a rajz győzött, amit mellékelek.
A zenével még meg kell barátkozniuk… (máshoz vannak szokva:()
Ma a háláról beszélgettünk. Mi is az, mit érzünk olyankor.
Összeszedtük, mi mindenért lehetünk hálásak, én pedig felìrtam a táblára.
Sok apróság között egészen mély gondolatok is érkeztek.
A foglalkozás lezárásához készítettünk egy Hálafát.
