A hála gyakorlása
Így készült a „Boldogságvár”
Decemberben csokigyűjtést tartottunk azon gyerekeknek, akik kénytelenek kórházban tölteni az ünnepeket. Rászorulóknak ajándékcsomagot küldtünk. -beszélgettünk arról, mennyire fontos, hogy figyeljünk egymásra.
Az Adventi időszak, egy nagyszerű alkalom a jó cselekedetek gyakorlására.
A Karácsonyra való készülés során sokat beszélgettünk a gyerekekkel, hogy ki milyen jót tett aznap vagy az előző napokban, valamint felelevenítettek, olyan tetteket amiket helyesnek illetve helytelennek ítéltek meg. Rávilágítottunk arra, hogy nagyszerű érzés, ha megajándékozhatunk valakit, ezáltal milyen örömet okozunk neki és önmagunknak is. A gyerekek filcből kivágott szíveket kaptak és az üresen álló fenyőfát kellett „megajándékozni” jó cselekedetekkel. Az tehette rá a fára a szívet aki tudott mondani egy jó tettet, akinek nem sikerült mondani annak a társai segítettek.
Harmadikosok vagyunk. A hónap elején valamennyien 3-5 vállalást tettünk, melyet igyekeztünk betartani. Figyeltünk ezekre a dolgokra. Rendszeresen nézegettük a lapjainkat, el ne felejtsük, mit vállaltunk. A többségünk sikerrel járt, a többiek konstatálták, sajnos ezt és ezt nem sikerült betartani, de igyekeztek, és ez a lényeg. Emellett a csapat úgy döntött, szeretne valami közös „jó tettet” véghez vinni. Az advent a mézeskalács sütésről is szól, és mi imádunk sütögetni. Így hát arra jutottunk, készítünk több tepsi mézeskalácsot. Gyúrtuk, nyújtottuk, szaggattuk, díszítettük, csomagoltuk, míg elkészültek a kis csomagocskák. Kisfalunkban sok idős ember él egyedül, ezért elhatároztuk, fölkeressük és meglepjük őket egy-egy ilyen ajándékkal. Izgultunk, hogyan fogadnak majd minket a nénik, bácsik. Előre kis kutató munkát végeztünk, kinek a környezetében élnek ilyen idősek. Legnagyobb örömünkre, szívélyesen, meghatódva fogadták el a csomagocskákat. Ettől mi is elérzékenyültünk, mert örömet szereztünk másoknak! Volt olyan néni, aki cserébe egy saját verssel ajándékozott meg minket. És ami még jó volt az egészben, hogy nagy
izgalommal, együtt készültünk a meglepetésre.
A 2.z –sek egész hónapja a szeretet és az adakozás jegyében telt.
Ráébredtek arra,hogy nagyon jó kapni,de még jobb adni,hiszen megsokszorozódik az öröm,ha másokat boldoggá tehetünk.
A „Karácsonyi cipősdoboz”-akcióban már tavaly is részt vettünk, és az idén is nagy boldogan hozták a gyerekek ajándékaikat, hadd örüljenek más gyerekek is!
Ebben az évben a kicsi óvodásokat is megörvendeztették egy dalcsokorral a Mikulásváró ünnepségünkön.
Sőt magát a Mikulást is megajándékozták rajzokkal (de volt,aki csokit,kekszet hozott neki!),ne csupán ő adjon,hanem kapjon is ajándékot!
Az egyik kislány édesanyjával az egész osztálynak sütött mézeskalácsot,a másikuk mindenkinek hóembert készített parafadugóból.
Volt,aki anyukájának azt köszönte meg,hogy széppé teszi a család számára a karácsonyt.
Egy karácsonyi koncerten pedig a szülőknek énekeltek a kicsi dalos törpök , életükben először színházban,nagy színpadon.!
Jótetteiket is megörökítették az angyalkás tablón.
Ilyeneket írtak: Segítettem Apának disznót vágni!
„Az unokatesómnak segítek írni!”
„Segítettem egy elsősnek!”
\”Timinek segítettem matekból!”
\”Segítettem Anyának mézeskalácsot sütni.\”
\”Apának segítettem a jurtába a fát behordani.
„Felsegítettem a barátomat, aki elesett!”.
Kaptak is előbb a Mikulástól ,majd a Jézuskától is ajándékot,üzenetet,dicsérő szavakat.
Osztályunkkal sokat énekeltünk,hallgattunk karácsonyi dalokat,hogy ezzel is meghittebbé tegyük az adventet .
Programdús,néha fárasztó,ám mindenképp örömteli időszakot éltünk meg együtt!
