A hála gyakorlása
Kutatásokból ismerjük azt a megállapítást, miszerint célok kitűzése és az elérésükre irányuló törekvés fokozza a boldogságérzetünket.
Foglalkozásunk egyik indirekt célja ezzel meg is valósult. Bevezetésként beszélgettünk a fiatalok elképzelt jövőképéről, minden kellemes és kellemetlen részletre kitérve. A résztvevők beszéltek egyéni céljaikról, illetve figyelemmel hallgatták a többiek elképzeléseit. Tudjuk, hogy nagy ereje van annak, ha a tanulók mások előtt vállalják a céljaikat. Arról is beszélgettünk, hogy milyen célokat tűzzünk ki magunknak. Céljaink legyenek hitelesek, pozitívak, harmonikusak és rugalmasak. A foglalkozás közben, képeket nézegetve válogattuk ki azokat, amelyek felkerülhettek a pozitív jövőkép című montázsra. Minden kiválasztott képnek címet is adtunk, amik meglehetősen jól összefoglalták az elhangzottakat. A képek címei a következők voltak:
* Kutatom a lehetőségeimet
* Megküzdök az álmaimért
* Boldog nyugdíjas évek
* Munka vagy szerelem?
* Erőfeszítéseket teszek
* A munkámért élek
*Gyerünk, vágjunk bele!
Az elkészült montázs azóta is az egyik folyosó falán hirdeti, hogy a mi tanulóink milyen pozitív jövőképet képzelnek el.
Óriási örömünkre január 20-án a Stefánia Palotában megkapta iskolánk az Örökség Serleget. Magyarországról egyedül a mi iskolánk kapta meg ezt a kitüntető címet, a másik öt serleg határon túli közösséghez került. Azt gondolom, elértük a célunkat, ezzel öregbítjük iskolánk, városunk hírnevét. A Magyar Kultúra Lovagja évkönyvbe 34. sorszámmal került be a nevünk és az indoklás, amiért megkaptuk a serleget. Nagyon büszkék vagyunk rá!
Szandaszőlősi Általános Iskola 1a
Az osztály újságokból kivágva képeket és feliratokat, majd kartonra ragasztva ábrázolta a céljait. Ezután megbeszéltük, hogy kinek mi a célja, mit tesz annak elérése érdekében, és kik segítenek neki és kik támogatják.
A három kívánság című mese alapján dolgoztuk ki céljainkat és azok elérésének lépéseit egy céltábla segítségevel ( körönként léphetnek magasabb szintre a középponti célhoz: a fehér sáv az óvodai éveket jelképezi, a következő a fekete sáv, az alsó tagozat, majd a felső tagozat, ezt követi a főiskola és végül a cél elérése, a mesterség).
Az ehavi boldogságóra témája meglepő módon megmozgatta a gyerekeket. Nehéz volt ugyan különbséget tenni a kívánságok és a célok között, de néhányuknak sikerült.
Az órán többször meghatódtunk,előfordult beszélgetés közben pityergés,de még zokogás is . Olyan témák kerültek szóba egy-két gyermek életével, vágyaival, céljaival kapcsolatban, amik bizony még felnőtteknek is nehezen megfogalmazható.
Csoportmunkát nem nagyon csináltunk eddig, de jó volt nézni, ahogy együtt dolgoztak a mesebeli vár kirakásakor.
A meditálás is kisebb sírással végződött, olyan dolgokat láttak közben néhányan, amik igazi álmaikat tükrözték. Vágyakat, amelyekről a mindennapokban nem beszélnek.Ezeken az órákon más oldalukról ismerhetjük meg a gyerekeket, mint a hagyományos órakeretben.
Volt olyan kisgyerek, aki nem szeretett volna meditálni, a végén mégis ennyit mondott: -Ez jó volt.
Ugyanez a kisfiú, ha fáradt, mindig megkérdezi:- Ellazulhatok? Ilyenkor meghallgatjuk Az ellazulni jaj, de jó című dalt..
A céltáblás feladatot mi kicsit másképp értelmeztük.A célokat a halakra rajzoltuk, s olyan távolságba helyeztük el a koralltól, amilyen messze lehet a megvalósulása.
Egy célokról szóló videót is készítettünk a céltáblán kívül. Megható, egyben példa értékű a mozgássérült kislányunk kitartása, céltudatossága.