Az óra elejét relaxációval kezdtük, majd megbeszéltük, mivel fogunk foglalkozni. A fiú és lánysablonra különféle arckifejezéseket rajzoltunk. Megbeszéltük, mitől válik haragossá, vagy boldoggá egy arc kifejezése? (mimika, érzelmek…stb) Megbeszéltük, miért nehéz megbocsájtani valakinek? Hogyan lehet a legkönnyebben megbocsájtani? Beszélgettünk arról, ki-kire haragszik éppen és hogyan gondolja a megbocsájtást? A tantermet két részre osztottuk. az egyik felébe álltak, kik meg tudnak hamar bocsájtani, a másik felébe azok, akik sosem, vagy nehezen. Tanácsot adtunk a másik felében álló gyerekeknek, elmondtuk, miért lennének boldogabbak ha megbocsájtanának? Végül mesét írtunk közösen. Az óra végét dallal és meditációval zártuk.

Szabadulj a haragtól!

Volt egyszer, hol nem volt két barátnő, Alina és Eszter. Mindenhová együtt mentek, mindig együtt játszottak. Harmadikban aztán új osztálytársuk lett, Lili. Ő Telkibányáról érkezett az osztályba. Hamar megszerették és már hárman voltak barátnők. Ahogy az lenni szokott, a hármas barátság nem volt zökkenőmentes. Ha Alina Lilivel játszott, Eszter féltékenyen nézte őket. Ha Alina Eszterrel játszott, Lili sértődött meg. A lányok egymás háta mögött beszélték ki egymást, a másikkal. Pár napon belül hatalmas veszekedésben törtek ki a kis udvar szegletében. Hárman, háromfelé szaladtak. Egész este, egész éjjel csak a marakodás járt a fejükben. Alina sokat sírt és alig várta a következő iskolai napot. Szerette volna magához ölelni kis barátait, hogy ismét együtt játszhassanak. Eszter dúlt-fúlt, úgy érezte, sosem bocsájt meg a lányoknak. Lili nagyon megszeppent, nem tudta hogyan közelítsen hozzájuk. Reggelre be is lázasodott és nem tudott iskolába menni. A délelőtt folyamán Alina és Eszter csak kerülgették egymást. Alina reménykedve, Eszter mérgesen, de lelkiismeret furdalással. Az ebédlőben csak egymás mellé tudtak leülni. Lassan szóba elegyedtek és kibékültek. A tanítás után együtt elsétáltak Liliékhez. A lány nagyon örült a váratlan vendégeknek. Sírtak és nevettek, de mindent megbeszéltek. Rájöttek, milyen buták is voltak. A következő reggelre Lili láza lement, mehetett iskolába. Onnantól nem veszekedtek, az apróbb problémákat mindig megbeszélték és megbocsájtottak egymásnak. Itt a vége, fuss el véle!

Tüskék között a megbocsátás virágai
Török Enikő
Néha megbántunk valakit vagy minket bántanak meg. Ilyenkor úgy érezzük, mintha valami megszakadt volna. Pedig a megbocsátás a kulcsa mindennek.
Az tud igazán erős lenni, aki megbocsát, aki hamar túlteszi magát a sérelmeken. Hisz, ha csak rágódunk valamin, az kihat a testi lelki egészségre is.
Lázáriban, a Kincsek csapata úgy gondolta megrajzolja a megbocsátás virágait, melyeket tüskék közé rejtett, ezzel jelezve, hogy a tüskék között is teremhet szeretet.

Nagyon boldogok voltunk, hisz a mai boldogságóráinkon a zombori testvériskola diákjai is részt vettek. Igaz, tolmács kellett, mert nagyon keveset tudtak magyarul a tanárok és a diákok is. De, kolléganőnk helytállásának köszönhetően jól megértettük egymást. Aktív részvételt tapasztaltunk mindkét iskola tanulói részéről. Az április havi aktuális téma, a megbocsátás.Megbeszéltük a tanulókkal mit jelent maga a szó, melyek azok a fogalmak, amelyek hozzá kapcsolhatók. Milyen esetekben alkalmazzuk az életben. A felejtés és a megbocsátás kapcsolatának vizsgálata közben megállapítottuk, hogy vannak esetek, amiket meg lehet bocsátani, de elfelejteni nem. A három kiscsibe című mese, és a „börtönviselt fiú” története alapján a gyerekek felismerték egyrészt a veszély esetén történt megbocsátást, a fiú szívszorító története, pedig a szeretet és a szülő-gyermek kötelék fontosságát, amely szerintük, fontos alapja a megbocsátásnak. A fák megrajzolása, majd színezése után a kivágott levelekre írták a gyerekek a bocsánatkérés szavait, utána ráragasztották a fákra. Zenehallgatás és közös fotózás következett. Mindenki nagyon jól érezte magát.
A vendégeknek különösen tetszett a foglalkozás. Bagdi Bella Boldog vagyok című dalát tanulták magyarul!

Április hónapban három alkalmommal volt lehetőségünk, hogy a megbocsátásról beszélgessünk. Az első alkalmommal azokat az eseteket, érzelmeket idéztük fel, amikor mi tettünk valami rosszat és nekünk bocsátottak meg. Az érzéseikről, a rossz lelkiismeretről is meséltek a gyerekek. A beszélgetés alatt előjöttek a hívó szavak: „Bocsáss meg! Ne haragudj! Anya nem teszek ilyet többé!”
A második beszélgetésünkkor az „ellenünk elkövetett” tettek, bűnök kerültek terítékre. Milyen nehéz volt megbocsátani, túl tenni magunkat rajta!? Sokaknak nem is sikerült a mai napig sem. Bizony 2. osztályban okozott sérelmek is felbukkantak még most is. Próbáltuk rábeszélni az kisgyereket, hogy meg kellene már bocsátani, és nem cipelni ennek sérelmét, érzelmi terhét. A beszélgetés végén többen is kezet nyújtottak egymásnak, a kibeszélt, megbeszélt esetek után.
Mind a két alkalommal mikozben meséltek, emlékeztek a tanítványaim kis kezeikkel gesztikuláltak – fejükhöz kaptak, felsegítették egymást, kezet nyújtottak – a történet elmesélésekor.
Így jött az ötlet, hogy a plakátunkon szerepelhetnének a kezeik, amint elmesélik a megbocsájtás lépéseit. És elkészültek a kezek! Ezután ők mutatták a megfelelő pózt, segítettek igazgatni az ujjacskákat, majd felragasztani a lapokra és a plakátra.
Remélem a kezek után a kis szívükbe is béke, megnyugvás, szeretet költözött!

A gyerekek számára rendkívül fontos, hogy megbocsássanak nekik. A beszélgetésekből kiderült, hogy elengedhetetlen, hogy ők megbocsássanak, mert az jó érzés mindkét félnek( a megbántónak és a megbocsátónak is). Az egymás segítése, a bocsánatkérés, a megbocsátás kiválóan működik az osztályunkban . Van, aki otthonról hozza ezt az emberi viselkedésformát, van, aki tőlem hallja, illetve így is éljük a napjainkat.

A közös munka már önmagában is boldogságot okoz. Kitalálni, megalkotni. Óriási élményt ad. Két plakát is készült. Bocsáss meg! Semmi baj! címmel.