A csoport közös döntése alapján hálatablót készítettünk. Felvezetésként, ráhangolódás gyanánt meghallgattuk a korosztály „hála-dalát”. Utána kötetlenül beszélgettünk a háláról, hogy kinek mit is jelent pontosan. A diákok eleinte nehezen tudták megfogalmazni érzéseiket, de hamarosan felvázolódott egy alapgondolat, amelyben mindenki egyetértett: Manapság ritkán fogalmazza meg az ember még magának is, hogy mi mindenért lehet hálás. Pedig ha körülnézünk a minket körülvevő világban, rájöhetünk, hogy rengeteg „ajándékban” van részünk nap mint nap. Sokszor az egészen apró dolgok az igazán értékesek. Ezek egy része annyira természetes már számunkra, hogy szinte észre sem vesszük jelenlétüket…inkább a hiányuk tűnik fel. Ha ezeket tudatosítjuk magunkban, az örömmel tölti el az ember szívét. Aki hálás tud lenni, sokszor boldogabb és kiegyensúlyozottabb, mint az az ember, akinek sok pénze, szép háza, rengeteg ruhája, menő mobilja, autója stb. van. És még egy gondolat, amire a közös beszélgetés során jutottunk: Milyen érdekes, hogy azok az emberek, akiknek kevesebb jutott, sokszor mennyivel hálásabbak tudnak lenni…
A diákokkal ezután szíves lufikkal és egy szalaggal dekoráltuk a terem falát, amire feltűzték a legfontosabb dolgokat, ami jelenleg hálával tölti el a szívüket. A következő foglalkozás alkalmával készítettük el hálatablónkat, ami szépen összefoglalta a korábban megbeszélteket. A diákok munka közben újra felidézték mindazokat a dolgokat, amiért hálát, köszönetet éreznek: a család, a barátság, a természet ajándékai álltak első helyen.

A diákokkal a versenyhez csatlakozva elkészítettük a három naplóbejegyzést. (három külön oldalon)