Óvodám és csoportom ebben a tanévben csatlakozott a boldogságóra programhoz. 27 fős vegyes csoportban 3-6 éves gyermekekkel dolgozom. Csoportunk életében eddig is kiemelt szerepet töltött be az érzelmi nevelés terén az, hogy nem csak éreztessük a másikkal, hogyan érzünk, hanem beszéljünk is róla. Így nem volt idegen nekik, amikor a szeptemberi hónap témájáról a háláról, hálaadásról beszélgettünk.
A beszélgetést megelőzte a segédanyagban említett faleveles játék, ami megalapozta a vidám hangulatot. Azután elmondtam nekik, hogy én miért vagyok hálás, hátha úgy könnyebben megy megfogalmazni a saját véleményüket. Egészséges létemet, a szeretetteljes légkört emeltem ki, amivel ők nap mint nap körbevesznek engem. Ezután mindenki elmondhatta, hogy kinek és miért hálás. Valaki anyának és apának a kis tesóért, más a nagyinak, mert mindig ad a dugi cukorkájából. Aztán azt kértem, hogy válasszanak ki a csoportból egy számukra kedves pajtást, akinek egy öleléssel adjanak hálát a barátságért. Meghitten teltek a délelőtti beszélgetés percei.

A foglalkozás két részből állt. Elsőként a gyerekek szülei készítették el a pöttyöket, melyben olyan kérdésekre adtak választ, hogy „Mi a gyermekem kedvenc meséje?” (este ,amit olvas neki)
„Mi a kedvenc játéka?”
„Mi a kedvenc étele?”
„Ha elvrázsolná egy tündér milyen kis állat szeretne lenni a gyermek?”
„Miért hálás a gyermekének?”
A foglalkozás másik fele pedig a gyermekekkel történt, melyben ők válaszoltak ugyan erre a kérdésekre. A „szivárvány hála pötty” nevet egy olyan szülő adta, aki 3 állami gondozott gyermeket nevel, és hálás voltam ezért a csodás címért.

„Annyira boldog és hálás vagyok”