A hála gyakorlása
Az első boldogságóra megtartását a hónap utolsó hetére toltam, mivel a Happykids1e csapata első osztályosokból áll, angol irányultságú képzéssel. Életükben nagy változás történt, iskolások lettek.
Több óvodából érkeztek a gyermekek, a többség nem ismerte egymást. A családi napunkat már az évnyitó előtt megtartottuk, ami nagyon jó ötletnek bizonyult, így az évnyitóra már kicsit ismerősként érkeztek. Az első hetekben nagy hangsúlyt kapott a közös osztályszabályunk kialakítása, annak naponkénti értelmezése, az önértékelés kialakítása a szabályok mentén, majd a szoros tanítói visszajelzések az önértékelésre. Igyekszünk tanító párommal egy biztonságos légkört kialakítani, melyet még azzal is segítünk, hogy reggelente beszélgetőkörrel indul a napunk. Egyelőre élmények megosztása történik, megtanulnak egymásra figyelni, a kommunikáció alapvető szabályaival ismerkednek. Természetesen, a közösségünkben előforduló örömöket és bánatokat is itt osztjuk meg egymással, beszéljük meg a konfliktusokat, játszottunk sokféle ismerkedő játékot is.
Még nagyon az elején tartunk a folyamatnak, de egy bizalmi légkör mindenféleképpen segíti a gyermekek őszinte megnyilatkozásait. Ezért tartottam fontosnak leírni ezeket a gondolatokat.
A boldogságórát egy európai népmesével vezettem be: Öregasszony az ecetesüvegben. Élvezettel hallgatták a történetet, majd magáról a meséről beszélgettünk kérdések segítségével, így kaptam képet arról, megértették-e a történetet. A boldogságról is irányított kérdésekkel beszélgettünk: Hogyan érez az, aki boldog? Jó dolog boldognak lenni? Benneteket mi tesz boldoggá? Honnan tudjuk, hogy boldog-e valaki? Miből következtehetünk, hogy boldog valaki vagy szomorú? Lehetünk állandóan boldogok? Gondoljátok, hogy boldognak lenni a legfontosabb a világon? Meglepően bőséges válaszokat kaptam, a saját életükből hoztak példákat, így tudtuk értelmezni a boldogság fogalmát.
A „Hogy tetszik a szomszédod” c. játékkal frissítettünk, majd a program által javasolt módon dolgoztuk fel a hála témáját. Az életkoruknak megfelelően az 1. feladatot választottam. Úgy gondoltam, hogy a hálát adni, meghálálni kifejezéseket szinonimaként használhatom a megköszönni kifejezéssel, ez segített előhozni a gyermekekből a reggeli, déli és esti helyzeteket. Kicsit nehézkesen haladtunk azért, mert sok hasonló történetet, helyzetet meséltek el. A rajzos megjelenítésben is sok hasonló kép született. A rajzokat megnézhették a többiek, én pedig egy „mikrofonnal” jártam körbe, s jegyeztem le néhány gondolatot tanítványaimtól. Ezek a gondolatok a napocskánk sugaraiba kerültek bele.
A képek körbevágása, felragasztása az én munkám, de a Nap formája közös megbeszélés eredménye.
A foglalkozás óta eltelt három napban sokat nézegetik a kész napocskát, mesélik, hogyan és kinek köszöntek meg otthon valamint. Már nagyon várják a következő foglalkozást!

Körbe ült az osztály minden tagja, úgy nevezzük ezt a helyzetet, hogy \\\”beszélgetőkör\\\”. Téma az volt, hogy miért lesz boldogabb a hálás ember. Mindenki mondott valamit amitől hálás lehetett ezen a napon. Készítettünk egy közös hálaleltárt a táblára írva. Majd cetlikre írva átélt hálát keltő pillanatokat fogalmaztak meg a gyerekek. Több cédula is készült. Majd \\\”eltettük télire\\\” a hálabefőttet. Végül a társak egymás elé álltak és elmondták, hogy miért lehet hálás neki.
Tantermünket díszíti még egy \\\”Jobb veled a világ\\\” plakát. Minden tanuló és én az osztályfőnökük saját magunkról kitárt karral rajzolt képét fölragasztottuk egy nagy kartonra. Ez a kép nemcsak egy dekoráció lett, hanem kifejezése annak, hogy fontos osztályunk minden tagja a 4. b -ben.

A „Hálabefőtt” készítése nagy élvezetet jelentett a gyerekeknek. Örömmel dobálták a gondolataikat az üvegcsébe.