Nagy reményekkel keztek meg az idei nevelési évet szeptemberben, meglátogattam az új kispajtásokat otthonukban és nagy szeretettel vártam őket szeptemberben, illetve régi kispajtásaink érkezését az oviba. Kiváncsi voltam mennyit nöttek, ügyesedtek a nyáron, milyen élményekkel gazdagodtak!
Mielőtt a csoporttal hozzákezdtem volna a Boldogságóra programhoz a szülőkkel és a csoportban lévő kollégákkal az első szülői értekezlet alkalmával a tanfolyamon elsajátított és számomra nagyon tetsző játékokat játszottunk, majd a szülő értekezlet végén, mindenki választhatott magának egy pozitív gondolatok kártyát, a szülőkkel nagyon jó hangulatban telt azvértekezlet, kicsit rendhagyóbb volt mint az eddigiek.
A gyerekekekkel már az elsö napon tízórai előtt elkezdtem, hogy máshogy fogom fogadni őket mint eddig, a csoportszoba előtt mielőtt tízóraiznának Pusz, pacsi, ölelésből választhatnak, hogy köszöntsük egymást! Így már reggel feltudom mérni azt kimek hogy indult a reggel, miaz amire szüksége van az nap!
Az első boldogságóránk a hála gyakorlása volt, amiben a gyerekek nagyon aktívan részt vettek. Kezdő telaxációnak a tankönyvben található „Égig érő fa vagyok megnövök, mint a nagyok…” relaxációt választottam! Megmutattuk a Boldogságvárunkat amit egyik anyukánk rajzolt közösen a kisfiával. Meggyújtottuk mese gyertyánkat, és a gyerekek megismerkedhettek Boldog Dórával, mely csoportunk egyik kedvenc babája lett. A mese után beszélgettünk a meséről, hálaszíveket készítettúnk.
A foglalkozás lezárásaként megöleltük egymást és meghallgattuk Bagdi Bella Boldog vagyok..!
A szabadjáték során a gyerekek színezhettek a munkafüzetből fénymásolt d
feladatokból.
Nagyon jó érzés volt velük résut venni az első alkalmon, további nagy löketet adott számomta a folytatáshoz, nagyon hálás vagyok értük.

HÁLA
Az első alkalommal a HÁLA volt a témánk.
Az órát relaxációval indítottuk. A gyerekek lefeküdtek, kényelmesen elhelyezkedtek a szőnyegeken, majd relaxációs zenét kapcsolva elvezettem őket egy képzeletbeli virágos mezőre. Egy-két gyermek kivételével egészen jól el tudtak lazulni, át tudták élni a közös kis „utazásunkat”.
Ezután közösen értelmeztük a hála fogalmát, beszélgettünk a dalról és mindarról, ami ezt az érzést kiválthatja belőlünk. Néhányan már el tudtak vonatkoztatni a világ anyagias oldalától, és maguktól gyönyörűen megfogalmazták mi mindenért lehetnek hálásak: a családjukért, a gondoskodásért, az átélt élménykért.
Ezt követően elmeséltem nekik A vadgalamb és a méh c. magyar népmesét. Ez a rövid kis -gyermekekhez közel álló- állatmese, nagyon jól illeszkedett témánkhoz.
Ezt követően közösen megfestettük hálafánkat, amelyre felragasztott szívecskékbe írtuk bele, ki miért hálás.
Választottunk egy mozdonyvezetőt, majd mondókára elindult a „hálavonat”. Mindig az új utas választotta ki a következő felszállót, akinek elmondhatta miért is hálás.
A foglalkozást egy ölelős játékkal zártuk, a Világomban minden rendben van zenére. Amikor megállt a zene, meg kellett ölelniük valakit, akinek jelenlétéért, barátságáért hálásnak érzik magukat.
A boldogság várának első lépcsőjére felragasztottuk a jelet. Minden családnak ez alkalommal is hazaküldtük a családi hála naptárt, bízva abban, hogy otthon is tovább bontakoztatják ezt a kis magocskát, amit megpróbáltam ez alkalommal a gyerekek szívébe elültetni.

Nagycsoportos óvodás gyermekeknek igyekeztünk átadni a hála témájat. Több feladatot is csináltunk, köztük talán legemlékezetesebb a hálafa készítése volt, melyet a gyerekek is nagyon élveztek. Meg is örökítettük a pillanatot.