Nagyon boldog vagyok, hogy iskolánk, a győri Széchenyi István Egyetem Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskola csatlakozhatott a Boldogságóra Programhoz.
Erre a foglalkozásra elkészítettem a gyerekeknek a Program logóját színezhető változatban.
Az óra eleji ráhangolódás kellően megalapozta az egész tanóra hangulatát.
A gyerekek élvezték az első órát, biztosan lesz még nagyon sok. Óriási feltöltő ereje volt, nagyon köszönjük az alkotóknak –
HÁLÁSAK vagyunk! ❤️
A 26 kis 1.b osztályos és Friderika néni.

A hálabefőttet készítettük el.Nagyon sok mindenért lehetünk hálásak és ezt megfogalmazta mindenki és felolvasták egymásnak.

Az idei tanévben új feladatot kaptam, ami nagymértékben eltér az eddigiektől. Harmincnégyéves pályafutásom alatt először nincs saját osztályom, így a boldogságórák üzenetét, csak heti egy órában tudom közvetíteni a rám bízott első és második osztályosok etikaórájába ágyazva. Ez egyszerre jelent hátrányt és kihívást számomra. A havi négy óra anyagába beleszőttem a hála témáját. Az elsős és másodikos csoport attitüdje, szociális kompetenciája és szülői háttere között óriási különbséget látok, az előbbiek javára. A másodikosok érzelmi sivárságról, fásultságról tettek tanúságot. Ebben a csoportban nagy energiát fektettem a „zombiságból” való kilendítésre. Számukra idegen volt a páros és csoportos munkaszervezés, a körben ülő térforma, az őszinte megnyilatkozás lehetősége. Bella zenéje is hidegen hagyta őket. Érdekes és megdöbbentő volt számomra, hogy a hálát csak a köszönet kifejezéseként tudták értelmezni, s csak ezzel kapcsolatos megéléseikről számoltak be. Többnyire valamilyen áhított játék, azok közül is a számítógépes játékok, horrror tartalmú filmek (!) megszerzése jelentett számukra örömöt, ami után hálát éreztek. A hála többi aspektusa számukra értelmezhetetlen volt. Rajzaikban az ábrázolás korosztályuk alatti szintet mutat, a kreativitás, a fantázia nem jellemző. Ebben a csoportban sok fejlesztő munkára lesz szükség.
Az elsősök nyitottak voltak a témára. Nemcsak a tárgyak utáni vágykielégítés háláját fejezték ki. Sok helyen megjelent a létért való hála, vagy a meglévő lehetőségek, vagy valamely sikeres tevékenység hatására érzett hála. Néhány példa a megnyilatkozásaikból:
„Hálás vagyok anyukámnak, hogy megszült.” Hálás vagyok apukámnak, hogy elvitt az iskolába.” Hálás vagyok azért, mert nem fáztam reggel, mert anyukám kabátot adott rám.” Hálás vagyok a szüleimnek, mert minden hétvégén programot szerveznek nekünk.” Hálás vagyok magamnak, hogy elaludtam, s kipihentem magam.” Hálás vagyok a társaimnak és magamnak, hogy tegnap két gólt is rúgtam a focin.” Hálás vagyok a lábamnak, hogy elhozott az iskolába.”