A hála gyakorlása
Beszélgetőkör keretén belül beszélgettünk a gyerekekkel a háláról. Hogy mit jelent számukra hálásnak lenni valakinek, valaminek valami miatt. Később a mindennapi tevékenységeink során is próbáltuk kiemelni a mindennapos cselekvések közben, hogy Neked ezért és ezért vagyok hálás. Leginkább segítségnyújtás kapcsán tudtuk a hálát igazán megfogalmazni. Egy idő után elővettük a jóságcsillagocskáinkat ( csipeszekre ragasztott színes filccsillagok), és a gyerekek maguk rakhatták annak a jelére a kiválasztott csillagot, akinek valamiért aznap hálásak voltak.
Nagycsoportosaink a hálával kapcsolatban rajzoltak is.
Tanulóink a hála témáját több héten keresztül gyakorolták. Hálafát készítettünk, sok-sok köszönő mondattal. Egymást hálaszívvel és öleléssel ajándékoztuk meg, majd a szeret- folyosón áthaladó gyermeket kedves mondattal dícsértük. Önbizalmunk sokat erősödött, jókedvünket pedig a közös tánc és éneklés tovább fokozta.
A hónap második felében kezdtünk beszélgetni a háláról, mert az első két hét főleg az új gyerekek beszoktatásáról szólt.
Nem volt könnyű a főleg kiscsoportosokból álló vegyes csoportunkban beszélni a háláról, ezért többször, többféle szituációban és játékban valósítottuk meg a foglalkozást.
Az Add tovább a falevelet játékot gyakran játsszuk a csoportban babzsákkal, ezzel is elősegítve az egymásra figyelést a mindennapokban.
Hogy egész évben emlékezzünk a hálára a gyerekek műveiből és az általuk mondott dologból, amiért hálásak készítettünk egy hála tablót. Sajnos épp sokan betegek voltak a csoportból, ezért velük is el fogjuk készíteni ha meggyógyulnak.
A gyerekek a hála szó értelmezésének megbeszélése után meghallgatták a hónap dalát. Ezek után sort kerítettünk arra, hogy mindenki elmondja, hogy miért hálás. Majd kértem Őket, hogy ezt vizuálisan is jelenítsék meg. Sok szép rajz született, amit felragasztottunk a tanító nénik által előre elkészített karton alapra. Szívesen osztották meg velem a gondolataikat, érzéseiket a beszélgetés alatt.
Az idei nevelési évet új kiscsoporttal kezdtük, így velük ez volt az első Boldogságóránk. Próbáltuk a feladatot és a témát az ő szemszögükből, életkoruknak megfelelően megközelíteni.
Beszéltünk először magáról a hála szóról, hogy mit is jelent, majd a munkafüzet színezőjének segítségével megnéztük, miért is lehetnek a gyerekek hálásak. Mindenki kiszínezte azt, ami megtalálható az ő szobájában, amiért hálás lehet. A következő napon a plakátot készítettük el a gyerekekkel közösen. Egy nagy kartonra egy szívet rajzoltam, amibe minden kis óvodás tenyerét körberajzoltuk, s utána egyesével, segítséggel kifestettük a kezeket. A Kisvakond napirendjét ábrázoló készletünkből pedig kiválasztottuk azokat, amiért reggel, délben, illetve este hálásak lehetünk, s rögzítettük ezt a plakáton.
A gyerekek véleményem szerint élvezték a tevékenységeket, információkhoz jutottak általa, illetve az érzelmi intelligenciájuk fejlesztésére is remek lehetőség volt a feladat.
Háláinkat egy falevél szimbolizálta, melyeket önálló munkában készítettek a gyerekek. Az osztály hálafájára együtt helyeztük fel a leveleket. Egymás megajándékozása hálakövekkel történt, az átadott kő és kedves mondat, valamint az ölelés mindannyiunk szívét melegítette. A csoport összetartozását pókháló technikával erősítettük, a fonal minden egyes szála egy megerősítő mondatot jelez társunk irányába.
A rajzokat a Csillaghegyi Általános Iskola 3.b osztályos tanulói készítették a szeptemberi boldogságórán.
Így készült a Kisvakond csoport Hálafája.