2024. szeptember 21-én is megünnepeltük a Hála Világnapját. A gyerekek több órán keresztül tervezték és készültek az ünnepi megemlékezésre. Évtizedes hagyománya van a Boldogságóra programnak az iskolában. A gyerekek jól ismerik a Hála szerepét a mindennapi életünkben. Minden apró örömnek és pillanatnak tudnak örülni. Az alkotások sokszínűsége hűen tükrözte az érzelmekben gazdag gyerekek lelkivilágát. Kreatív, szorgalmas munkáikat dicséri a kiállításon részt vett tanulók munkái /2. a , 2.c, 3.b, 4. b osztályok/.
A kiállítást az aulában nagy érdeklődés kísérte. Csodálkozással olvasták és értelmezték a kifejező idézetet: ” A hála kulcsa az öröm. Az ajtó a szívünk.”/Melody Beattie/
Az írónő varázslatos szavaival kívánunk Boldog és Sikeres tanévet Mindenkinek!
A hála gyakorlása
Az órán közösen feldolgoztuk a témakörhöz tartozó tanmesét, majd körbeülve megbeszéltük, hogy mit jelent a hála, mikor érezhetünk hálát, milyen érzések kapcsolódnak hozzá. Majd mindenki egyesével elmondta, hogy ő miért hálás a legjobban. Ezután elkészítettünk egy hálafát. A fa leveleibe beleírtuk, hogy mikor érezhetünk hálát, a fa köré pedig azokat az érzéseket írtuk, amit akkor érzünk, mikor hálásak vagyunk.
Szeptemberben csoportunkkal megismertük, kialakítottuk szabályrendszerünket, boldogan ismertettük meg mindennapjainkat. Hálás voltam azért, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk és nagyon sokat sétálhattunk, sok időt tölthettünk a szabadban. Csoportszobánk a természet adta termésektől csodás őszi színekben pompázott. Egy szép napos délutánon pedig a családokat vártuk óvodánk udvarára, ahol közösen szüreteltünk, a gyerekeket pedig lovaskocsival kocsikáztattuk. Hálásak vagyunk, hogy mindig nagyon jól érzik magukat a gyerekek, felnőttek.
Kicsit megkésve, de mi is elkészítettük a Hála munkánkat az osztályommal. Hálás köszönet a feladatért 🙂
A gyerekek lerajzolták vagy kiszínezték a korábban elképzelt boldogság várukat, az elkészült alkotásokat a boldogság füzetük borítójára ragasztottam.
Széchenyi István Általános Iskola Jászkarajenő
Minden évben szeptemberben készítünk hálalevelet valakinek, akinek hálásak lehetünk. A hónap során elkészült egy hálakör is. Hetente egy-egy alkalommal a gyerekek elmondták és jelölték, hogy kinek, miért hálásak.
A HÁLA
A boldogságóránk témája a hála volt. Mivel ezen a héten volt Márton napja, a hála témakörét Szent Márton történetén keresztül dolgoztuk fel.
A gyerekek körben ültek, s óra elején megkérdeztem tőlük: Mi a hála? Csak néhány gyerek válaszolt a kérdésre.
Ezután elmeséltem nekik Szent Márton történetét. Megkértem őket, hogy a már ismert történetet más szempontból hallgassák meg: Vajon ebben az esetben ki és miért lehet hálás, ha meg lehet határozni, azt is mondják el, kinek hálás az adott szereplő. A gyerekek nagyon lelkesen válaszoltak a kérdésre, sok jó megoldás született.
Ezután megkértem őket, hogy gondolkozzanak el, ők miért lehetnek hálásak. Ahhoz, hogy elindítsam a beszélgetést, és közelebb kerüljünk egymáshoz, elmondtam nekik én miért vagyok hálás: „Hálás vagyok a családomért, azért, mert van hol laknom, van mit ennem, olyan munkám van, amit szeretek, mert egészséges vagyok, és hálás vagyok azért, mert eljöttetek és együtt lehetünk.”
Ezután körbe mentünk, mindenki elmondhatta, aki szerette volna, hogy miért hálás. Ekkorra már annyira lelkesek voltak a gyerekek, hogy csak két tanuló nem válaszolt a kérdésre. Nagyon sok mindent elmondtak, még a csendesebb gyerekek is válaszoltak a kérdésre.
Megbeszéltük, hogy sok dolgot természetesnek veszünk az életünkben, pedig a világon sok ember és sok gyerek van, akiknek ezek a dolgok nem adatnak meg. Bizonyára nagyon örülnek a szüleink olyankor, amikor megköszönjük nekik a gondoskodást, és ezzel fejezzük ki hálánkat.
Ezek után színes papírcetliket kaptak a gyerekek, melyre leírhatták, miért hálásak. A cetliket egy befőttesüvegbe tették, így készült el a mi hálabefőttünk. Még azok a gyerekek is írtak cetlit, akik egyébként szóban nem mondták el, miért hálásak. Voltak olyan tanulók, akik több cetlit is tettek az üvegbe.
A beszélgetés után a libához kapcsolódó mozgásos feladatok következtek: „Totyog a liba, nagy a galiba”, „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár”, 100 liba egy sorba’”.
A foglalkozás végén Márton napi mécsest készítettünk, a gyerekek lelkesen színeztek, vagdostak, közben szabadon beszélgethettek. A háttérben halk zene szólt, amely még szebbé tette ezt a délutánt.
A témák közül a „Hálafa” készítést választottuk. A gyerekek a relaxáció és a mese után nagy élvezettel kezdték az előre kivágott leveleket kidíszíteni miközben beszélgettünk róla miért lehetünk hálásak, mi az amit szeretnénk megköszönni, hogy van nekünk. Legtöbben a szüleiket, játékot köszönték meg, de a segítő kérdések hatására mélyebbre is mentünk, a békét, a szép dolgokat körülöttünk, a barátainkat stb. A fa leveleinél ezeket a dolgokat mondtuk, majd ragasztották fel. Az elkészült „Hálafa” a csoportszobát díszíti.
A tanulók körberajzolták a kezeiket, és a színes kézlenyomatokba, olyan dolgokat írtak, hogy miért hálásak az életükben.