A hála gyakorlása
Az osztállyal hálafát rajzoltunk, melyre kis papírokat ragasztottak a gyerekek, melyeken azok a dolgok szerepeltek, amelyekért aznap hálát adhattak.
Készítettünk még egy háladobozt is. Megegyeztünk, hogy ha bármikor valaki úgy érzi, hogy hálás valamiért, felírja, s beledobja ebbe a dobozba. Karácsony elótt szeretnénk kibontani, s elolvasni.
A tevékenységet Boldog Dóra megérkezésével indítottam. Dóra köszöntötte a gyerekeket, és elmondta, hogy nagyon hálás, amiért a hosszú nyári szünet után újra találkozhatott kis ovis barátaival.
A gyerekek is örömmel üdvözölték Dórát, majd együtt relaxáltunk és meghallgatták a \”Hálafa történeté.\” A kicsik is elmondhatták, hogy ők miért hálásak, majd \”hálalevelet\” adtunk körbe. Ezzel a játékkal igyekeztünk őket az összefüggő beszéd kialakítására ösztönözni, hisz a levelet átadónak az kellett mondania, hogy : \” Örülök, hogy megismertelek!\”, a levelet kapónak pedig, hogy : \” Köszönöm!\”
Majd mi is készítettünk \”Hálafát\” a gyerekek tenyerének körberajzolásával és kiszínezésével. A tevékenység közben Bagdi Bella \” Szép nap ölelj most át engem\” dalát hallgattuk. Amikor elkészült a \”Hálafánk\” , közösen megcsodáltuk és megbeszéltük, hogy milyen hálásak lehetünk a természetnek, amely fákat ad nekünk, amely biztosítja számunkra a tiszta levegőt, és a finom gyümölcsöket. A tevékenység végén a szülőknek \”Hálavirágot\” is lehetett készíteni, amit délután mindenki hazavihetett. Azt hiszem mindannyian hálásak voltunk a mai napért!
A csoportunk, ahol a Boldogság óra témáit bemutatjuk nagyrészt középső csoportos gyerekekből áll, de van köztük kiscsoportos korú is. A program első témáját előzetesen játékokkal vezettük be. Ilyen volt a Postás játék, amikor ölelést adtunk tovább egymásnak. Örömmel fogadták a gyerekek, egy-két kivétellel nem ódzkodtak attól, hogy megöleljék társukat, akár azt is,akivel nem igazán szoktak játszani. A Hála gyakorlásához elmeséltem nekik egy mesét, ami egy süniről szólt,aki magányos volt, majd barátokra lelt az erdei óvodában, s ezért a kis rókának lehetett hálás. A hétfői napunk egyébként is beszélgetős nap, így körbe ültünk a szőnyegen, s arról beszélgettünk, mik azok az érzések, mi a hála, ki miért lehet hálás. Meglepően jól értelmezték az érzéseiket, a hála jelentését. Majd mindenki föltette az előre elkészített \”érzésfára\” a hálát jelképező szívet.
Foglalkozásokat vezető pedagógus:
Varga Renáta
Egy 5. osztály indult el azon az úton, mely során meg akarják ismerni magukat, megtanulják kifejezni hálájukat – mely pénzben nem mérhető – , felderítsék lelki határaikat és végül megtanulják egymást meghallgatni, elfogadni és egy kicsit szeretni olyannak, amilyen.
Az első osztályban szeptember utolsó hetében tartottuk meg az első boldogságórát a hála témában. A rongybaba gyakorlat után a figyelmüket koncentráló Manó mondja játék következett. A beszélgetéshez gyertyát gyújtottunk, melyet körbeültünk. Egymás után elmondták a gyerekek, hogy nekik mit jelent a boldogság. A mese elolvasása után a háláról beszélgettünk, arról, hogy mi mindenért lehetünk hálásak és ezt hogyan fejezhetjük ki. Megrajzoltuk a hálaszíveket, majd a relaxáció következett. Másnap még beszélgettünk erről a délutánról, pozitív élmény volt mindenki számára.
Relaxációval kezdtük az órát: „Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj!”, majd ehhez kapcsolva beszélgettünk arról, hogy milyen hálásak lehetünk a természetnek az ősz kincseiért, a sok finom gyümölcsért. A keresztrejtvényből megtudtuk, hogy a hála kimutatásának egyik legegyszerűbb módja, hogy használjuk a KÖSZÖNÖM szót. Ezt fel is írtuk kis lapokra, mindenki odaadhatta valakinek és megköszönhetett valamit, amiért ő hálát érzett a kiválasztott osztálytársa felé. Elolvastuk A csodakantár meséjét, megbeszéltük, hogy ki miért lehet hálás a saját életében, hogyan szoktuk kimutatni hálánkat. Megfejtettük a titkosírást, megbeszéltük az üzenet értelmét, fontosságát.
A hála világnapján, szeptember 21-én plakátot készítettünk, melyre felkerült néhány keresztrejtvény, a köszönöm-kártyák néhány példánya, a titkosírásból megfejtett üzenet. Ezt a plakátot az ötödik osztályos „hálanagykövetek” körbevitték az iskolában, megkérték iskolatársaikat (2-8. osztályosok), hogy írják rá, miért hálásak, készítsenek kis rajzokat.
Az óra végi zárókörben a gyerekek elmondták egymásnak, miért lehetnek hálásak osztálytársaiknak, szüleiknek, barátaiknak, tanáraiknak.
Otthoni tipp („házi feladat”): hálakuponok készítése, melyre ráírják, miért hálásak és ezért a kupon tulajdonosa milyen hálacselekedetet (ölelés, puszi, mosogatás anya helyett, stb.) vehet igénybe. (pl: „Hálás vagyok neked Anya, amiért minden nap finom tízórait csomagolsz nekem. Ezt a kupont hálám jeléül adom neked, melyet bármikor beválthatsz egy nagy-nagy ölelésre!”)
Első boldogságóra a 4. osztályban
A hónap témája, amelyet feldolgoztunk: a hála gyakorlása. Prof. dr. Sonja Lyubomirsky boldogságkutató tanulmányából kiderül, hogy a hála az egyik legfontosabb boldogságfokozó technika, egy olyan eszköz, amely állandóan a rendelkezésünkre áll, és amit meglepő módon nagyon kevesen alkalmazunk az életünk során, valószínűleg azért, mert nagyon keveset tudunk a jótékony hatásáról. Az ember úgy válhat elégedetté, ha szokásává teszi, hogy az életében történő jó dolgokért hálás legyen, folyamatosan köszönetet mondjon értük.
Az órát azzal kezdtük, hogy elolvastam egy történetet, melynek címe: Egy pohár tej. Megbeszéltük az eset tanulságait, majd a gyerekek elmondták: kinek és miért lehetnek hálásak. Itt elsősorban a szülőket, barátokat említették, de olyan válaszok is elhangzottak:
• „ Istennek vagyok hálás, mert megteremtett.
• A kutyámnak vagyok hálás, mert ha szomorú vagyok, meg tud vigasztalni.
• A nagymamámnak, mert mikor anyu dolgozott, mindig ott volt velem.
• Magamnak vagyok hálás, mert törekszem arra, hogy elérjem azt az eredményt, amit akarok.
• Hálás vagyok apának, meg anyának, mert van munkahelyük és el tudnak tartani bennünket. No, itt egy kis vita keveredett, mert az egyik kislány azt mondta: „Hát az apukáknak kell eltartani minket!” Kérdésemmel: „Melyik család van jobb helyzetben: ahol csak az apa dolgozik, vagy az anya is?”– és az arra adott válaszokkal – tisztáztuk a helyzetet.
• A barátomnak vagyok hálás, mert tudok kihez fordulni, ha bármi van.
• A tanár néniknek vagyok hálás, mert megtanítanak mindenre.
• Anyának és apának vagyok hálás, mert felneveltek. Ezt a gondolatot az egyik gyermek kiegészítette: „….és most is fognak tovább!”
Később indítottunk egy „hála-láncot”, lehetőséget adtam arra, hogy elmondják egymásnak az osztálytársak, hogy miért is hálásak egymásnak. Ilyen válaszok születtek:
Hálás vagyok X.Y-nak:
• mert jó vele beszélgetni;
• mert segített nekem;
• mert mikor egyedül játszottam, bevett a csapatába;
• mert megvéd;
• mert kölcsönadja a radírját;
• mert mehetek hozzájuk sokszor játszani.
• mert tegnap az ebédlőben előre engedett a sorban;
• mert. ha X nem jön, akkor mindig játszik velem;
• mert, ha ők játszanak valamit és nekem nem tetszik, akkor nem mondják azt, hogy „Mi nem akarjuk azt játszani!”, hanem jönnek és azt játsszák, amit én akarok!!! (Ez elgondolkodtató!! Külön megérne egy órát!)
Ezek után mindenki papírcsíkokat kapott, melyre azt lehetett ráírni, hogy minek és kinek lehetünk hálásak reggel, délben és este. A papírcsíkokat felragasztottuk egy tablóra, végül az óra emlékére egy közös képet készítettünk.
Boldogságórán „Hálabefőttet” készítettünk, karácsonyig töltögetjük majd.