Első boldogságóra a 4. osztályban
A hónap témája, amelyet feldolgoztunk: a hála gyakorlása. Prof. dr. Sonja Lyubomirsky boldogságkutató tanulmányából kiderül, hogy a hála az egyik legfontosabb boldogságfokozó technika, egy olyan eszköz, amely állandóan a rendelkezésünkre áll, és amit meglepő módon nagyon kevesen alkalmazunk az életünk során, valószínűleg azért, mert nagyon keveset tudunk a jótékony hatásáról. Az ember úgy válhat elégedetté, ha szokásává teszi, hogy az életében történő jó dolgokért hálás legyen, folyamatosan köszönetet mondjon értük.
Az órát azzal kezdtük, hogy elolvastam egy történetet, melynek címe: Egy pohár tej. Megbeszéltük az eset tanulságait, majd a gyerekek elmondták: kinek és miért lehetnek hálásak. Itt elsősorban a szülőket, barátokat említették, de olyan válaszok is elhangzottak:
• „ Istennek vagyok hálás, mert megteremtett.
• A kutyámnak vagyok hálás, mert ha szomorú vagyok, meg tud vigasztalni.
• A nagymamámnak, mert mikor anyu dolgozott, mindig ott volt velem.
• Magamnak vagyok hálás, mert törekszem arra, hogy elérjem azt az eredményt, amit akarok.
• Hálás vagyok apának, meg anyának, mert van munkahelyük és el tudnak tartani bennünket. No, itt egy kis vita keveredett, mert az egyik kislány azt mondta: „Hát az apukáknak kell eltartani minket!” Kérdésemmel: „Melyik család van jobb helyzetben: ahol csak az apa dolgozik, vagy az anya is?”– és az arra adott válaszokkal – tisztáztuk a helyzetet.
• A barátomnak vagyok hálás, mert tudok kihez fordulni, ha bármi van.
• A tanár néniknek vagyok hálás, mert megtanítanak mindenre.
• Anyának és apának vagyok hálás, mert felneveltek. Ezt a gondolatot az egyik gyermek kiegészítette: „….és most is fognak tovább!”
Később indítottunk egy „hála-láncot”, lehetőséget adtam arra, hogy elmondják egymásnak az osztálytársak, hogy miért is hálásak egymásnak. Ilyen válaszok születtek:
Hálás vagyok X.Y-nak:
• mert jó vele beszélgetni;
• mert segített nekem;
• mert mikor egyedül játszottam, bevett a csapatába;
• mert megvéd;
• mert kölcsönadja a radírját;
• mert mehetek hozzájuk sokszor játszani.
• mert tegnap az ebédlőben előre engedett a sorban;
• mert. ha X nem jön, akkor mindig játszik velem;
• mert, ha ők játszanak valamit és nekem nem tetszik, akkor nem mondják azt, hogy „Mi nem akarjuk azt játszani!”, hanem jönnek és azt játsszák, amit én akarok!!! (Ez elgondolkodtató!! Külön megérne egy órát!)
Ezek után mindenki papírcsíkokat kapott, melyre azt lehetett ráírni, hogy minek és kinek lehetünk hálásak reggel, délben és este. A papírcsíkokat felragasztottuk egy tablóra, végül az óra emlékére egy közös képet készítettünk.
