http/www.bagdibella.hu

A nagycsoportos Prücskökkel elhatároztuk, hogy megkeressük a Boldogság várát. Megbeszéltük, hogy hosszú út áll előttünk, de lépcsőről-lépcsőre haladni fogunk. Elkészítették a rajzokat, arról, hogy kinek mit jelent a boldogság, majd egy nagy lapra felragasztottuk, mint egy puzzle játékot és készítettünk belőle egy közös képet. Boldog Dóra eljött hozzánk látogatóba, bemutatkozott, majd elmesélte nekünk a Hálafa történetét. Beszélgetőkörünkben ezúttal arról ejtettünk pár szót, ki miért hálás. A gyerekek hálásak voltak pl. a papával a pecás programért, a közös játékért, a családtagokkal történő játékért, és akadt, aki azért, mert le tudja győzni a „szellemeket” .(bátorságért) . Így hát festettünk egy hálafát, melynek a lehulló őszi levelei épp jól jönnek nekünk hálánk jeléül a választottjainknak. Az elkészült leveleket először kiállítottuk, majd hazavihették és odaadhatták azoknak, akiknek hálásak. Bevezettük, hogy ha a nap folyamán hálásak a csoporttársakközül valakinek, akkor a Hálavárban levő lakosztályukba tehetnek egy hálapöttyöt illatos filctollal. A hála pontokat én is osztogattam: „de jó, hogy elsőre meghallottad, amit kértem és úgy is tettél, hálás vagyok; hálás vagyok a figyelmességedért…”.

Hála gyakorlása.
Újra együtt a csoport, újabb gyerekek érkeztek hozzánk, így csoportunk létszáma 29 fő. Az egymásra hangolódás után, megkezdtük kis lépésekkel a havi témát feldolgozni. Nagyon szeretem és a gyerekek is örömmel végzik a relaxációs gyakorlatokat, ebben a hónapban „Égig érő fa vagyok.” gyakorlattal kezdtük a tevékenységet, majd a gyűjtött faleveleket adogatták egymásnak. Nagyon jó feladat volt ez az egymásra figyelés gyakorlására valamint a figyelem megosztására is. A Boldogságóra csúcspontja a bábozás volt, utána beszélgettünk arról ki miért volt már hálás.

A süni csoporttal a helyi Kiserdőben tett kirándulásunk után Optimista erdő tablót készítettünk.