Év végi beszámoló-Boldogságóra
Ebben a tanévben egy új második osztályban kezdtem meg a Boldogságóra program megvalósítását, kolléganőm és én is, egymást kiegészítve, tartottunk ugyan abban az osztályban foglalkozásokat. A programhoz való csatlakozásunk célja az volt, hogy tanulóink érzelmi intelligenciáját, pozitív gondolkodását, önismeretét és szociális készségeit tudatosan, játékos és élményalapú módon fejlesszük. A tanév során rendszeresen, havi bontásban dolgoztuk fel a program tematikus egységeit.
Minden hónapban alaposan felkészültünk a témákra. A foglalkozások anyagát a program által biztosított tankönyv, munkafüzet és online segédanyagok alapján, valamint saját ötleteink és tapasztalataink felhasználásával állítottuk össze. Törekedtünk arra, hogy a Boldogságórák kapcsolódjanak az aktuális tananyaghoz is, így erősítve a gyerekekben a tanultak mindennapi alkalmazhatóságát.
A gyerekek mindig izgatottan várták a foglalkozásokat. Kiemelkedően népszerű volt a hála gyakorlása, az optimizmus fejlesztése, illetve az elköteleződés egy cél mellett témaköre. Szívesen vettek részt relaxációs gyakorlatokban is – különösen kedvelték a „Napimádás” című vezetett relaxációt. Minden hónap dalát meghallgattuk, közülük a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” vált kedvenccé.
A tanév végére benyújtottam pályázatunkat az „Örökös Boldog Iskola” cím elnyerésére, mert hisszük, hogy a Boldogságóra program nem csupán a gyerekek hangulatára és viselkedésére van pozitív hatással, hanem az egész közösségre is építő erejű.
Az idei tanévben immár második alkalommal csatlakozott iskolánk a Boldogság Világnapja (március 20.) országos programsorozatához. A program célja, hogy a gyerekek és a közösség tagjai közösen élhessék meg a pozitív érzelmeket, az összetartozás élményét, és elmélyüljenek a boldogság különböző forrásainak felismerésében.
A szervezés egy munkaközösségi foglalkozáson indult, ahol arra kértük kollégáinkat, hogy alsó tagozatos szinten közösen valósítsuk meg a programot. Egyik kezdeményezésünk volt az „Ősztől iskolás leszek” című rajzpályázat, melyet a nagycsoportos óvodásoknak hirdettünk meg. Bár idő hiányában nem érkeztek alkotások az óvodából, ez nem szegte kedvünket, és az alsós diákok körében meghirdettük a „Mit jelent neked a boldogság?” témájú pályázatot. Rengeteg gyönyörű, tartalmas és kreatív rajz született, amelyeket az iskola folyosóján helyeztünk ki. A kiállítás egész év végéig látható volt, így nemcsak az iskolai közösség, de az intézménybe érkező vendégek is megcsodálhatták a tanulók műveit.
A tavalyi sikerre alapozva idén ismét megszólítottuk falunk apraját és nagyját! Életre hívtuk a „Vigyél haza!” elnevezésű közösségi akciónkat, melynek keretében a gyerekek papírforgókat készítettek a hét folyamán. Ezekre pozitív, boldogságról szóló idézeteket, jókívánságokat írtak, majd a község különböző pontjaira kihelyezték azokat. Ezzel apró meglepetést és örömöt szereztek a falu lakóinak. Iskolánk Facebook-oldalán sok megható visszajelzés, fénykép, köszönő üzenet érkezett a helyi lakosoktól. Ez a kezdeményezés szép hagyománnyá kezd válni községünkben – már most sokan érdeklődnek, milyen meglepetéssel készülünk jövőre.
A március 20-i nap csúcspontja volt, amikor az alsós tanulók piros ruhába öltözve közös flashmobot tartottak a sportcsarnokban, és szívet formáltunk élőképpel. Ez az élmény mély közösségi élményt nyújtott minden résztvevő számára.
Új elemként merült fel az ötlet, hogy ne csak mi „menjünk ki” a faluba, hanem a szülőket is vonjuk be az ünneplésbe, csábítsuk be őket az iskolába. Ennek jegyében a tanulókkal együtt Boldogságnapi faliújságot készítettünk, melynek központi eleme egy Hálafal volt. A szülők, pedagógusok és gyerekek egyaránt írhattak színes papírszívecskékre rövid gondolatokat arról, hogy miért éreznek hálát az életükben. A szívecskéket a folyosó paravánjára tűztük ki, és hetekig olvastuk meghatódva a szeretetteljes, elgondolkodtató, őszinte üzeneteket.
Ezek a programok is jól mutatják, hogy a Boldogságóra szemlélete túlmutat a tanórákon, és mélyebb szinten hat a közösségre: gyermekekre, pedagógusokra, szülőkre és a település lakóira egyaránt. A pozitív visszajelzések és az átélt közös élmények megerősítenek bennünket abban, hogy a Boldogság Világnapja ünneplése továbbra is fontos része legyen az iskolai életnek.
A 2025/2026-os tanévben is örömmel és lelkesedéssel folytatom a Boldogságórák vezetését, bízva abban, hogy még több kolléga és család csatlakozik ehhez a szemléletformáló programhoz.

Az órát egy beszélgetőkörrel kezdtük, ahol a gyerekek megosztották, hogy miért éreztek aznap hálát. Nagyon szép gondolatok hangzottak el – volt, aki azért mondott köszönetet, mert az anyukája finom reggelit készített, más azért, mert a barátja segített neki az öltözésben.

Ezután felolvastam egy rövid, kedves történetet egy kis elsős szemszögéből, aki megköszöni a szüleinek, a tanító néninek és a barátainak, hogy segítik őt nap mint nap. A gyerekek figyelmesen hallgatták, és a történet után megbeszéltük, mi is az a hála, és mi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban – még az apró dolgokért is. Gyakoroltuk a hála mondatait.

Fát ültettünk, ami az első osztály kezdetét, a közös együttműködést szimbolizálja. Ezzel is szebbé tettük iskolánk udvarát.
Megtanultuk József Attila: Kertész leszek, fát nevelek című versét.

A gyermekekkel az első boldogság órába vágtunk bele. Témakörünk a HÁLA GYAKORLÁSA volt. Segítségül a Boldoságóra munkafüzet 6-10. éveseknek használtam.
Beszélgettünk a boldogság fogalmáról, minden gyermek elmondhatta, számára mit jelent ez a szó, milyen érzéseket vált ki. Majd megkérdeztem mi is a hála? Miért is lehetünk hálásak?A fogalom megmagyarázásában nagy segítségemre volt a munkafüzet. Mivel a gyerekek szeretnek színezni, ezért készítettünk egy-egy plakátot, melyet mindenki annak a felnőttnek/szülőnek adhatott, akinek hálás volt valamiért.
Az órát Bagdi Bella Hálás vagyok zeneszámának meghallgatásával záruk.

Pár gondolattal indítottul az idei tanévet a negyedikes gyermekekekkel.
Elolvastam nekik egy tartalmas szöveget:

A ceruza története
A fiú nézte, ahogy a nagymamája levelet ír. Egyszer csak megkérdezte:
– Egy olyan történetet írsz, ami megtörtént velünk? Netán ez a történet rólam szól?
A nagymama abbahagyta az írást és elmosolyodott. Így felelt az unokájának:
– Valóban rólad írok. De a szavaknál is fontosabb a ceruza, amit használok. Szeretném, ha a tiéd lenne, amikor nagy leszel. A fiú kíváncsian ránézett a ceruzára, de nem látott rajta semmi különöset.
– De hát ugyanolyan, mint a többi, amit eddig láttam!
– Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. Van öt olyan erénye, amit ha sikerül megőrizned magadban, mindig békében leszel a világgal.
Az első erény: nagy dolgokat vihetsz véghez, de soha ne feledd, hogy van egy Kéz, amely vezeti a lépteidet.
A második erény: néha egy kicsit abba kell hagynom az írást, hogy kihegyezzem a ceruzát. A ceruzának ez szenvedést okoz, de a végén hegyesebb lesz. Van olyan fájdalom, amit el kell tudnod viselni, mert jobb ember leszel tőle.
A harmadik erény: a ceruza mindig hagyja, hogy kiradírozzuk azt, amit elrontott. Megérti, hogy ha kijavítunk valamit, amit rosszul csináltunk, az nem szükségszerűen rossz – épp ellenkezőleg: fontos, mert az igazság útján tart minket.
Negyedik erény: a ceruzában nem a fája vagy a külső formája a lényeg, hanem a grafit, ami benne van. Ezért mindig törődj azzal, ami a bensődben történik.
Végül a ceruza ötödik erénye: mindig nyomot hagy maga után.
Tudd meg, hogy az életben te is ugyanígy nyomot hagysz a tetteid után, és ennek tudatában cselekedj.
Paulo Coelho: Mint az áradó folyó

Majd beszélgettünk a szövegről és arról, miért ki miért hálás az életben.

A hála témájának feldolgozására szokásosan a könyvben szereplő mesét választottuk, majd mondtázs jelleggel egy közös hálaablakot készítettünk, melyben mindenki azokat a képeket gyűjtötte össze amelyekért hálás élete során. Gyakorlati feladatként arra is kértem a gyerekeket hogy tekintsenek le gondolatban a házuk tetejéről és említsenek olyasmiket a lakókörnyezetükben, amiért hálát éreznek.

Hálaüzenetek készítése

A Villányi Általános Iskola 1. osztályos tanulói képeket készítettek, amelyeken megjelentek, hogy miért lehetünk hálásak, miközben meghallgatták a témához kapcsolódó dalt. Meghallgatták a Csodakantár című mesét, majd megbeszélték, ki miért lehetett hálás. Az óra zárásaként rajzoltunk egy „hála” képet és közben újra meghallgatták a témához kapcsolódó dalt.