A hála gyakorlása
Ildikó néni a negyedikesek osztályfőnöke idén nyugdíjba vonult. Utolsó osztálya kedves kis műsorral köszönt el tőle:
Idikó néni búcsúztatójára (Összeállította és betanította Payer Ferencné és Bakai Anikó)
Gyerekek! Gyerekek!
Mi van ma veletek?
Nem maszatos senki?
Nem verekszik senki?
Csendben van mindenki?
Szemetet sem hagytok?
nem is ordibáltok?
Oly rendesek vagytok. …
– Névsorolvasáááás!
Az osztály keresztneveit felolvassák:
Jázmin
Roland
Zsombor
Szilvi
Emma
Levente
Zalán
Betti
Tomi
Misi
Kamilla
Peti
Nóra
Kata
Dorottya
Krisztián
Zsombi
VÁLASZ: Itt leszek! (egyenként)
Dodó
Milán
Ákos
Boldi
Dorina
Ricsi
Bence
Dóri
Bálint
ILDIKÓ NÉNI
Széket tesznek középre, leültetik Ildikó nénit (A gyerekek is leülnek a körbe rakott székekre)
(Pál utcai fiúk, mi vagyunk a Grund – Ének két csoportban állva
Nagy a világ, az égig ér,
De van ez a föld, ami kezünkbe fér.
Itt nevet a nap sugara ránk,
Rajzol egy pályát a deszkapalánk,,
És a tér, és a nyár, és a fák, az akác,
És a kert, és a ház, és a házból a srác.
Te meg én, ugye szét soha nem szakadunk?
Gyere, mondd, hogy a grund mi vagyunk!
Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el,
Legyen szabad a grund!
Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk!
Nagy a világ, és rá se ránt,
Hogy errefelé a követ ki veti ránk.
Ha közel a vész, nem remeg a szánk,
Le fogjuk győzni, nekünk ez a hazánk:
Ez a pad, ez a fal, ez a pár farakás,
Ez a dal, ahogy nő ez a szívdobogás.
Ez a jel, innen el soha nem szaladunk,
Gyere, mondd, hogy a grund mi vagyunk!
Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el,
Legyen szabad a grund!
Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk!
M’ért félnénk? M’ért élnénk, ha nem egy álomért?
Mi még nem olvastuk A Pál utcai fiúk könyvet, a tv-ben már sokan láttuk. Az iskola már évek óta szeptembertől júniusig a MI grundunk. A hely, ahol sokat játszunk. Megmászunk képzeletbeli tornyokat, megnyerünk képzeletbeli csatákat. Jókat focizunk, fogócskázunk, ipiapacsozunk, s bizony gyakran huncutkodunk is.
Ez a Grund a tied is Ildikó néni.
Veled megmásztuk a tudás képzeletbeli várát, s kerültünk benne egyre magasabbra. Kinyíltak a vár szobái előttünk:
az egyikben a matematika ördögével vívtunk, a másikban a betűkkel birkóztunk, a harmadikban szépeket rajzoltunk, a negyedikben műsorokra készültünk, az ötödikben a helyesírás 100 fejű sárkányát győztük le, a hatodikban sokszor dühöngtünk, s még sorolhatnám.
S most elérkeztünk az utolsóba, ahol elcsendesedünk.
Ünneplőben van ma az osztály:
a tanterem, a gyerekek.
Jókedvű fák játékos lombja
az ablakokba integet.
A lárma, a zaj elhal lassan,
pisszenés sincs, oly nagy a csend.
Oly nagy a csend és oly szokatlan,
mintha nem lenne senki bent.
Egyszerre csak nyílik az ajtó,
Ildikó néni arca felderül.
Tarka, mosolygós csokrok várják
szótlan, meleg üdvözletül.
Karmester nélkül zeng az ének.
Sok gyermekhang szárnyra kap.
Madárdal kíséri a kertből…
Igazi ünnep ez a nap!
Ének – Zsóka betanításával állva – mindenki
Írni tanítottál.
Bizony, nem ment könnyen.
Írás közben néha
hullott is a könnyem.
Odaültél mellém,
vezetted a kezem,
s egyszerre a betűk
elindultak velem.
Be sokszor biztattál:
A betűk barátok!
Velük barangoljuk
be a nagyvilágot.
A könyvek visznek el,
mintha szárnyuk lenne,
űrutazásokra,
erdőrengetegbe.
Kistestvéreinknek,
amikor csak kérnek,
mi olvasunk fel már
verseket, meséket.
Jó szóval, tanáccsal
te álltál mögöttünk.
Ünnepeden engedd,
hogy ezt megköszönjük.
Szép virágcsokromnak
köszönt minden szála,
nem fáradtál annyit
év közben hiába!
Könyveim, térképem
becsukódnak rendben,
s megtelt füzeteim
beszélnek helyettem.
Hófehér lapjukon
betűk sokasodnak,
mit nem tudtam tegnap,
megtanulom holnap.
Oktattál, neveltél,
oly türelmes voltál,
s velem együtt köszönt
lásd az egész osztály!
Ma, amikor az egész osztály
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
ver mindannyiunk szíve.
Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban
Az életed során bezárult egy ajtó…
Ami volt, mind tiéd. Nincsen végrehajtó,
ki elvenné tőled, a sok kedves évet,
munkád során gyűjtött ezer szép emléket.
Fiatalon kezdted, – úgy ahogyan bárki –
helyed az életben meg kellett találni.
Emlékeid között őrzöl sok-sok arcot,
sikert, dicsőséget és keserű harcot.
Amit elterveztél, nem tudtad feladni,
megpróbáltál mégis jó ember maradni.
…
Most egy korszak lezárult, de oly sok szép vár még!
Gondoltál már arra: – „Vajon mit csinálnék,
ha pont azt tehetném, amire csak vágyom,
megváltozna vajon megszokott világom?”
Szabad vagy, mint madár, nem köt a kalitka,
váltsd valóra végre, amit álmaidba`
elképzelt a lelked, mit eddig nem tettél.
Bármit megtehetsz most, mert nyugdíjas lettél!
S hogy ne ilyen szomorúan váljunk el, néhány jó tanács a további életedre:
1. Ne foglalkozz a lényegtelen számokkal. Olyanokkal, mint az életkor, a testsúly és a magasság.
2. Folyamatosan tanulj! Tudj meg többet a számítógépekről, a járművekről, a kertészkedésről, bármiről. Sose hagyd ellustulni az agyad!
3. Élvezd az egyszerű dolgokat!
4. Nevess gyakran, hosszan és hangosan. Nevess, amíg a lélegzeted is eláll.
5. Reggelente lustálkodj! Délutánonként sétálj nagyokat!
6. Vedd elő régi, kedves könyveidet, vegyél újakat, és OLVASS sokat! Hiszen Te is azt mondtad: a könyv jó barát.
7. Tartsd becsben az egészséged: ha jó, akkor őrizd meg. Ha gyengélkedik, akkor javíts rajta.
8. Jó ha tudod: három korszaka van életünknek: ifjúság, felnőttkor és a „remekül nézel ki”.
9. Álmodd amit álmodni akarsz,
Menj oda ahová menni akarsz!
Utazz sokat! Láss világot!
10. Mondd el minden alkalommal azoknak, akiket szeretsz, hogy szereted őket! Kis unokád már nagyon várja, hogy mesélj neki, játssz vele, úgy, mint a szünidőkben.
És mindig gondolj arra:
Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.
Egy új ajtó nyílik meg a mai nappal,
kívánok szerencsét, egy jó nagy kalappal!
Minden napjaidba erőt, egészséget,
szerető családot, örömöt, szépséget,
Válts valóra eztán minden olyan álmod,
mire nem volt időd, s mit csak szíved vágyott.
Sok tartalmas évet maradj itt e földön!
Szavaimat tovább, egymásba nem öltöm.
Legyen meg mindened, úgy, ahogy kívánod!
Szeretettel ölel utolsó osztályod.
Kell még egy szó,
mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés,
ami végig elkísér.
Az úton majd néha,
gondolj reám –
ez a föld a tiéd,
ha elmész visszavár!
Nézz rám és lásd
csillagokra lépsz,
nézz rám tovatűnt
a régi szenvedés,
hol a fák az égig érnek
ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész –
de végül hazatérsz!
Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl;
Szállj, szállj ott/én várok rád,
ahol véget ér az út…
Úgy kell, hogy te is értsd –
nem éltél hiába.
Az a hely, ahol élsz –
világnak világa.
Az égig érő fának
ha nem nő újra ága,
úgy élj, te legyél –
virágnak virága!
Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl;
Szállj, szállj ott/én várok rád,
ahol véget ér az út…
Nézz rám, s ne ígérj;
Nézz rám sose félj –
ha nincs hely, ahol élj –
indulj hazafelé!
„A boldogság a sikernek nem csupán a következménye, hanem oka is.”
Gondolattérképet készítettünk arról, hogy az elmúlt kilenc hónap alatt milyen témákat dolgoztunk fel a boldogságórában. Majd következett az „emlékidézés”. Rövid gondolkodás után mindenki odaállt a teremben, ahol az év során egy emlékezetes dolog történt vele. Ezt újra fel is idéztük. Majd meghallgattuk és elénekeltük az év során megkedvelt dalokat. Zárásként megbeszéltük, hogy kinek mit jelentett a „boldogságóra”. Majd „örömtervet” készítettünk a nyárra, ötven ötletet gyűjtöttünk össze a nyári szünidőre. Minden tanuló névre szóló oklevelet kapott.
„Szülinapi zsúr”
Kiscsoportban az első témát egy spontán lehetőséget kihasználva próbáltuk ki.Beszoktatási időszakban az év első születésnapját ünnepeltük.az ünnepelt kislány egy különleges születésnapi tortát hozott a gyerekeknek,mely buborékfújó,és dobozos ivólevekből állt össze,minden kisgyerek számára az egyéni ajándékkal.Így ez a születésnapi torta még nagyobb lehetőséget adott a hála, a köszönöm gyakorlására.a kis ünnepelt,saját maga oszthatta a tortáját minden kisgyerek számára,és a csoport számára pedig lehetőséget adott,hogy hogyan lehet elfogadni,megköszönni,hálásnak lenni társaik irányába.
A hála dal meghallgatása, melyre a gyermekek szabadon mozogtak, táncoltak. Először egyedül, majd párt választottak maguknak.
Hálafa történetét elmeséltük nekik.
Körbe álltunk és szívecskéket adtak át a gyerekek egymásnak. Ki-ki annak, akinek valamiért hálás és ezt a szemébe nézve el is mondta neki.
Körbe ültünk a szőnyegen és elindítottam az arc simogatást, amit tovább adtak a gyermekek a mellettük ülőnek, még vissza nem ért hozzám.
Beszélgettünk arról, hogy még milyen dolgok vannak az életünkben, amelyekért hálásak lehetünk. Megállapítottuk, hogy a hála egy jó érzés. Megismerkedtek a gyerekek a hála táblánkkal, és 2-3 naponta hála pecsétet adtak egymásnak, megindokolva, hogy kinek miért adták. A hála dal „Ölelj most át engem” szakaszára mindig egy nagy közös ölelésbe olvadt a csoport.
VAKÁCIÓ!
Gyerekeknek és azért a tanítóknak is ez a legnagyobb boldogság fokozó.. A vakáció egyre közelebb… és közelebb
🙂
Szerettem az órákat. a gyerekek nevében nem nyilatkozhatok, de a munkák magukért beszélnek. 🙂
Szép nyarat mindenkinek! 🙂
A foglalkozás bevezetése Beszélő körrel indult: – „Téged mi tesz boldoggá?”
A Napindító dal és relaxáció után a „Mai napon…” mondókával elindultunk, felidéztük mit rejt a Kerek erdő!
A kilenc gyöngyszemet kisorsolva a Boldogságóra honlapjára feltöltött képeket „hívtuk” segítségül, hogy visszaemlékezzünk a megtett útra! A gyerekek boldogan idézték fel a hónapról-hónapra átélt élményeiket!…
A gyöngyszemekből gyöngysort fűztünk, amit mindenki hazavihetett, hogy „otthon is tudja gyakorolni a Boldogságot!” 🙂
A boldogságóra foglalkozását a Gyereknaphoz kapcsoltuk. A Napindító dallal, napimádással kezdtük, Repül a madár és a Dagasztás relaxációval folytattuk.
Megismerkedtünk Morgó királlyal. „1,2,3,4…” – a mondókára felszabadultan mozogtunk. Majd négy csapatot alakítottunk, a csapatokat színekkel jelöltük. Kapcsolatteremtő csapatjátékokat játszottunk (válaszd ki a szalagod, keresd a csapatod, tartsd a lufit a levegőben…). Levezetésként szabadon mozogtunk zenére, -„Na na na na, boldog vagyok…”
Tízórai után az együtt játszás örömét lelkes anyukák együttműködésével éltük meg.
A gyerekeknek oviolimpiát szerveztek!
A bemelegítő zenés torna után hangulatos csapatversenyeken vehettek részt, anyukák vezetésével!
A jó hangulatú délelőtt sok-sok apró örömöt, szeretetet, jókedvet, ajándékot adott a résztvevőknek!