Óvodánkat már hétfő reggel a hála járta át: a kis szorgos kezek egymás után gyártották a hálaalmájukat a csoportunkban kopaszon álló hálafánkra. Valaki rajzzal díszítette, valaki az óvónő fülébe súgta, titkon miért is hálás. Mindegyik ott ékeskedik most a csoport immár roskadásig teli hálafáján. Az ötletet az előző héten feldolgozott mesénk (Szutyejev: Az alma) ihlette, így a nap elején átvettük ismét a mese elemeit, és megbeszéltük, mi is az a hála, miért/ hogyan lehetünk hálásak, illetve a mesében is hogyan jelent meg ez az érzés. A mi csoportunk nem csak szavakkal és rajzokkal fejezték ki hálájukat, hanem cselekedettel is, ugyanis egy Veronika zeneprojektben ismert dalra minden lepotyogott őszi gyümölcsnek meg kellett keresnie a párját, és a hála jegyében megölelni, puszit adni, integetni, pacsizni lehetett az ismét meglelt párjával.
Középső csoportunkban nagyon szép kis hálakertet kerteltek a gyerekek, telis- tele finomabbnál- finomabb őszi zöldségek teremtek benne, „amiből” a hét vége felé ízletes zöldségsalátát készítettek, és az egész óvodát megkínálták.

Új nevelési évünkben új társakkal, eszközökkel bővült óvodánk, csoportunk. A visszafogadás, befogadás közben megtartottuk kedvenc hagyományainkat, így pld. a születésnaposokat továbbra is „boldogságórás” hangulatban köszöntjük fel. Hálakörrel erősítjük, köszönjük a pozitív tulajdonságokat, megnyilvánulásokat. A jelek, nevek begyakorlásánál megemlékeztünk a HÁLA jeléről, hálavirágokat színeztünk a társaknak.
A jó időt kihasználva sok időt töltöttünk a szabadban. Eper, saláta palántákat ültettünk, őszi termésbábokat készítettünk, levelest gereblyéztünk. A munka előtt mondókáztunk, verseltünk, énekeltünk, tornáztunk a friss levegőn. Dolgunk befejeztével jóízűen fogyasztottuk el a kerti kiülőnkben tízóraira felkínált gyümölcsöket.
A hónap végére megérkezett a csapadék, így hangulati zárásként boldog és morcos gombáink is előbújtak a Napimádás,, felhőrajzolós firkálás után.

A tavalyi nevelési évben kezdtük ebben a csoportban a Boldogságóra programot. Első héten mindenki jelét egy kosárkábs tettük, amit kihúztak. Aznap azzal a gyermekkel kedveskedniük kellett. Nagyon figyeltek egymásra, tetszett nekik ez a feladat. Ha valakiről elfeledkeztek, az a gyermek szólt, hogy ő nem kapott semmi kedvességet. A hét utolsó napján a szülőknek üzenhettek mivel kedveskednek majd nekik. Egy kivágott szívre rajzoltak nekik, a másik oldalra én írtam le, milyen kedvességgel lepik meg őket. Nagyon kedves üzenetek születtek. Hétfőn szülők is jeleztek vissza,mennyire örültek a kis üzenetnek. A nagyobbak már emlékeztek rá, hogy milyen dolgokért lehetünk hálásak. Minden évben vannak olyan gyermekek, akik könnyeket csalnak a szemünkbe. Minden reggel elmondták, miért hálásak. Egyik kislány azt mondta, hogy azért hálás, hogy az orvosok meggyógyították a kistestvérét, és már nem sokára fog tudni járni. ( egészségügyi okok miatt nem tud a kicsi még járni) Hihetetlen, hogy 5 évesen ilyen érzéseket még tud fogalmazni. Még a kis 3 éves kiscsoportosok is megfogalmazták miért is hálásak.Pl. azt mondta, hogy ő azért hálás, mert én nem vagyok beteg, és velük vagyok. Évek óta minden hálánkért lisztet rakhatnak egy tartóba, amiből hétvégén valamilyen süti készül. Most sajtos tallért sütöttünk. Így aktívabb résesei lehettek a munkafolyamatoknak, és a szemük előtt történt minden. Amikor kisült, vittünk az óvodába dolgozóknak és elmondták, hogy a hálájukkal teli lisztből készült. Természetesen pillanatok alatt megették a gyerekek a tallérokat.

Megkezdődött csoportomban a Boldogságóra Program. Első, szeptemberi hónapunkban a hála témakörrel foglalkoztunk.
Az aktív és lelkes gyermekek örömmel vettek részt a foglalkozásokban.
Az óvoda dolgozói hálabefőttet keszítettek, így a téma továbbadása is sikeresen megvalósult.

A héten a hálát gyakoroltuk a gyerekkel, ismerkedtünk magával a fogalommal, amihez segítségül Bagoly Benő plüss figurát hívtam. Ez a Benőke egy nagyon kíváncsi és csupa szív kis bagoly. Egyből meg is kedvelték a gyerekek. Megbeszéltük hogy a hála egyfajta köszönet fajta, amit pénzért nem lehet megvenni és oda adni. Ezt csak szeretettel tudjuk tenni és önzetlenül adni. De hálásak lehetünk valami vagy valaki iránt is. Itt igyekezett Benőke példákkal segíteni a gyerekeket: „Olyanért is lehetek hálás, mert szépen süt a napocska? Igen ezért is lehetsz, nagyon ügyes vagy.” Így már a gyerekek is könnyebben tudtak azonosulni a témával. Azért vagyok hálás, mert anya mesél nekem este. Azért vagyok hálás, mert apa meg anya szeret engem. Azért vagyok hálás, mert anya ad enni. Másnap Benőke megkérdezte a gyerekeket, nekik mi a kedvesség? Kézről- kézre szállt és úgy válaszoltak a gyerekek: Nekem az a kedvesség ha anya megdicsér, ha anya megsimogat, ha kapok mosolygós fejet óvónénitől. Ez után meghallgattuk Bartos Erika: Megsértődött a Gellért-hegy című mesét. Hát az igazat megvallva, ez a mese nem volt nekik való. Nem értették a mese lényegét, szerintem a rengeteg helyszín neve és nevezetesség miatt. Sok volt ezekkel kapcsolatban az információ, nem tudtak figyelni vagy is nem értették. Így kicsit eltérve az adott kérdésektől, magamtól próbáltam kérdezni a gyerekeket: Ki járt már Budapesten, ki látta már Gellért- hegyet, ki utazott már Siklóval. Kis sétált át már a Lánchídon? Meglepetésemre mindenki azt mondta, nem volt még Budapesten. Véleményem szerint sokan jártak már ott, csak ezeket nem látták. Megbeszéltük, hogy az év végi kiránduláson, akár ezeket a nevezetességeket is megnézhetjük. Tetszett a gyerekeknek ez az ötlet. Természetesen a témahét zenéje sem maradhatott el. Meghallgattuk először szépen ülve a szőnyegen, kicsit dülöngéltünk is a zene ritmusára. Majd felálltunk és párt választottak a gyerekek. Feladatuk az volt, hogy zenére meg kellett fogni a társuk kezét, megölelni, megszeretgetni, simogatni. Kedvesen mosolyogtak egymásra a gyerekek. Zene végén pedig megköszönték a táncot és puszit adtak egymásnak. Ez után hála rajzokat készítettek a gyerekek a legkedvesebb pajtásuknak, amiért a barátak és jókat játszanak együtt az oviban. Végezetük a hálafa elkészítése is megvalósult. A gyerekek kis kezét rajzoltuk színes lapokra, amit nekik kellett kivágniuk olló segítségével és ráírtuk miért hálásak. Majd szívecskét formálva a faliújságon kitűztük azokat.
Kellemes hetet töltöttünk el együtt a gyerekkel és szépen gyakoroltuk és úgy gondolom el is sajátítottuk a hála fogalmának jelentőségét.

Beszélgettünk arról, hogy mi a hála, milyen érzés, kinek lehetünk és miért hálásak. Eleinte főleg az édesanyák/édesapák/nagyszülők/ csoporttársak iránti háláról beszélgettünk, aztán kiszélesítettük a tágabb környezetünk felé a témát. Meghallgattuk többször a témához kapcsolódó dalt, megcsináltunk több feladatot a munkafüzetből, elbáboztam nekik süni és mackó történetét a könyvből, elolvastam nekik a Hálafa történetét. Kinyomtattam és lelamináltam a hálát és a kedvességet jelképező képeket (segédanyag), majd a hét folyamán ebéd előtt a beszélgetőkörben kiosztottam azoknak, akik megérdemelték, kihangsúlyozva a cselekedeteiket, amiért megérdemlik a kis képeket.
Zárásként egy hálaszívet készítettünk tenyérlenyomatokból, majd beleírtam, hogy a gyermekek miért hálásak. Pl.: Hálás vagyok mert…. boldog az életem! …anya elvisz a játszótérre! …anya sokszor megölel! …nemsokára tél lesz és szánkózhatok!
Kiraktam az előtérbe, hogy a szülők is láthassák, elolvashassák!