A nevelési évet a beszoktatás után boldogságos percekkel, napsütéses hangulatban töltöttük el. A „hála napján” boldogság sétát, öröm futást és hála csomagot készítettünk a szüleinknek a természet kincseiből, megköszönve szeretetüket, önzetlenségüket.🥰❤️

Újra elindultunk a boldogság útján

Ebben a hónapban a hála témakörével foglalkoztunk. Bevezetésként „Az oroszlán és a kisegér” című tanmesét mutattam meg diafilm segítségével a gyermekeknek. A mese kapcsán beszélgettünk arról, hogy az oroszlán miért volt hálás a kisegérnek, és hogyan tudott a kisegér segíteni egy nála sokkal nagyobb állatnak. A gyerekek érdeklődve figyelték a történetet, és megfogalmazták saját gondolataikat a hála fontosságáról.

Ezután közösen kerestük a választ arra a kérdésre, hogy mit is jelent a hála, és kiknek lehetünk hálásak. Képek segítségével beszélgettünk arról, hogy a szülőknek, barátoknak, óvó néniknek, a természetnek – például a fáknak, a napnak, a kisállatoknak – is köszönetet mondhatunk. A gyermekek lelkesen sorolták saját példáikat, amihez vidám történeteket is fűztek.
Közös alkotásként elkészítettük a Boldogságfánkat, melynek leveleire ráírtuk a gyerekek által elmondott hála ötleteket és konkrét köszöneteket. A fa így hamar megtelt színes levelekkel, amelyek jól mutatták a gyermekek őszinte érzéseit.

Ezután kézműves tevékenység következett: a gyerekek „hálamanókat” készítettek. A kis figurákat pálcára ragasztottuk, hogy otthon akár könyvjelzőként, akár a szoba díszeként vigyázzanak a gyerekekre. A manók így emlékeztethetik őket arra, hogy minden nap érdemes hálát adni valamiért.

Újra előkerült a polcról a Szívmanó és a Pozitivity Szupererő kártyacsomagunk is, ezek is segítettek minket a beszélgetés tovább lendítésében, a tavaly tanultak felidézésében és tovább gondolásában.

Megköszöntük az óvodánk azon dolgozóinak a sok segítséget, akik nincsenek nap, mint nap velünk, de nélkülük nem tudnánk kiélvezni a mindennapjainkat (pl. takarító néni, konyhás nénik, karbantartó bácsi, a bácsi, aki mindennap az ennivalót hozza, az óvodatitkár). A gyerekek kis kutyusos kártyákat készítettünk és adtak át nekik és megköszönték, hogy vannak nekünk.

A hónap második felében megemlékeztünk a Gyermekek Világnapjáról. Beszélgettünk arról, hogy hányfélék vagyunk, miben különbözünk, és miben hasonlítunk egymásra. Példákon keresztül fedeztük fel, hogy miért lehetünk hálásak annak, amink van: például Afrikában mindig meleg van, míg az eszkimó gyerekek hógolyózhatnak és hóembert építhetnek. Közösen készítettünk egy színes plakátot a népek gyermekeiről, amely bemutatta a világ sokszínűségét.
Zárásként meghallgattuk Michael Jackson „We are the world” című dalát, amely segített még inkább megérteni, hogy bár különbözőek vagyunk, mégis összeköt minket az emberi szeretet és a hála érzése.

A gyerekek nyitottan és érdeklődve vettek részt a tevékenységekben, a hónap végére pedig mindannyian gazdagodtak élményekben és pozitív érzésekben.

Zárszóul pedig mi az, ami engem, mint Boldogságórát tartó óvodapedagógust igazán hálássá tett ebben a hónapban? A csoportunk tagjainak együttműködése és segítőkészsége. A tudat, hogy már a 3-4 éves gyermekeink is számíthatnak egymásra. Például, amikor egyik kicsi felsegítette minden kérés nélkül a másikra a cipőt, aki megköszönte neki a segítséget. Ilyenkor érzem azt, hogy az út, amin járunk egy nap valóban a Boldogságvárba vezet el minket.

A hála témakörét több oldalról közelítettük meg. Sokat beszélgettünk arról a gyerekekkel, hogy ki minek vagy kinek hálás. A legtöbb kisgyerek a szüleit vagy óvodás társát említette meg hálájának forrásaként. Beszélgetéseink alkalmával én is igyekeztem felhívni figyelmüket minden olyan történésre, amiért hálásak lehetünk. Arról is beszélgettünk, hogyan fejezhetjük ki köszönetünket. Csoportunk ellátogathatott a Körös-Maros nemzeti parkba DOTTO vonattal. Ezt a lehetőséget az egyik kisgyerek szülei biztosították számunkra. Hálánk jeléül ajándékot készítettünk, melyet az édesanyának adtunk át. Azt gondolom, hogy csoportunkra jellemző, hogy spontán köszönik meg egymásnak a segítséget. A hála világnapja alkalmából a szülők számára kis üzeneteket készítettünk, melyet találomra húzhattak ki. Nagyon örültek neki, és sokan arról számoltak be, hogy az üzenetek mondanivalója sokszor jókor jött számukra. A szülőket pedig arra kértük, hogy egy általunk kivágott színes falevélre írják rá, hogy miért hálásak. Sokan az óvodánknak szóló hálát fogalmazták meg. Ezeket a leveleket a faliújságunkon egy fán helyeztük el, így mindenki olvasgathatja.
Az önbizalom program pozitív kapcsolatok témakörét szintén szem előtt tartjuk egész év folyamán. Csoportunkban vannak kialakult baráti kapcsolatok, melyeket mi is támogatunk, erősítünk. Engedjük, hogy a barátok egymás mellé ülhessenek étkezések alkalmával, vagy egymás mellett aludhassanak. Figyelünk arra, hogy senki ne legyen magányos. Csoportunkban nincs peremhelyzeten lévő kisgyerek. Mindenkit elfogadtak, még a down szindrómás kisfiunkra is teljes értékű csoporttársként tekintenek.
Az erősségek megismertetése folyamatos csoportunkban. Egyre jobban kirajzolódik, hogy kinek milyen erősségei vannak. A kedvesség erősségével több kisgyerek is rendelkezik. Ezek a gyerekek például fokozottan figyelnek fiatalabb társaikra. Óvják, védik, segítik őket. A felnőtteknek is felszólítás nélkül segítenek. Erre a korosztályra jellemző, hogy sokszor árulkodnak. Megbeszéltem velük, hogy akkor jöjjenek oda hozzánk, ha valaki jó dolgot csinál. Így árulkodjanak.