A nevelési évet a beszoktatás után boldogságos percekkel, napsütéses hangulatban töltöttük el. A „hála napján” boldogság sétát, öröm futást és hála csomagot készítettünk a szüleinknek a természet kincseiből, megköszönve szeretetüket, önzetlenségüket.🥰❤️
A hála gyakorlása
A szeptember a hála hónapja. Kis elsőseimmel először magáról, a fogalomról, majd annak jelentőségéről beszélgettünk. A szokásos üdvözlőkörök (pacsi, ölelés, kézfogás…) után mindenki elmondta, hogy miért hálás, minek örült a nap folyamán a legjobban. Ezt utána kis kör alakú színes papírokra le is rajzolták. A díszes köröket aztán „kacskaringósan” egymás mellé rakosgattuk, egy láncot „fűztünk” belőlük, így készült el a „hálagyöngysorunk”. Természetesen idén is készítettünk „hálabefőtt”-et: a hagyományos üvegünket szép, színes rajzokkal, a nagyobbak pedig hálás mondatokkal, kifejezésekkel kezdték el feltölteni. Jó játéknak bizonyult, amikor elképzeltük, hogy milyen lenne a HÁLA színe, alakja, hangja, hol élne, ha élőlény lenne, hol érezzük a testünkben? Így mindenki megalkotta a saját „Hálaszigetét”, ahova azt vihetett magával amit, és akit csak szeretett volna. A második és harmadik osztályosokkal a „Szívemhez közel” című feladatot oldottuk meg: a koncentrikus szívecskékbe önmaguk (ÉN) köré azoknak a személyeknek a nevét írták be, akiknek a családjukban, barátaik és ismerőseik körében hálásak valamiért, így születtek meg a hálaszívek. Alkotás közben pedig Bagdi Bella „Szép nap, ölelj most át engem!” című dalát hallgattuk. A csendes ellazulást a „Szívből figyelni” című gyakorlattal valósítottuk meg, aminek kapcsán mindenki egy kellemes, hálás pillanatot, élményt idézhetett fel az életéből, amit meg is oszthatott a többiekkel. Az elégedettség és az önbizalom növelését pedig a „Pozitív árulkodás” nevű játék biztosította.
Újra elindultunk a boldogság útján
Ebben a hónapban a hála témakörével foglalkoztunk. Bevezetésként „Az oroszlán és a kisegér” című tanmesét mutattam meg diafilm segítségével a gyermekeknek. A mese kapcsán beszélgettünk arról, hogy az oroszlán miért volt hálás a kisegérnek, és hogyan tudott a kisegér segíteni egy nála sokkal nagyobb állatnak. A gyerekek érdeklődve figyelték a történetet, és megfogalmazták saját gondolataikat a hála fontosságáról.
Ezután közösen kerestük a választ arra a kérdésre, hogy mit is jelent a hála, és kiknek lehetünk hálásak. Képek segítségével beszélgettünk arról, hogy a szülőknek, barátoknak, óvó néniknek, a természetnek – például a fáknak, a napnak, a kisállatoknak – is köszönetet mondhatunk. A gyermekek lelkesen sorolták saját példáikat, amihez vidám történeteket is fűztek.
Közös alkotásként elkészítettük a Boldogságfánkat, melynek leveleire ráírtuk a gyerekek által elmondott hála ötleteket és konkrét köszöneteket. A fa így hamar megtelt színes levelekkel, amelyek jól mutatták a gyermekek őszinte érzéseit.
Ezután kézműves tevékenység következett: a gyerekek „hálamanókat” készítettek. A kis figurákat pálcára ragasztottuk, hogy otthon akár könyvjelzőként, akár a szoba díszeként vigyázzanak a gyerekekre. A manók így emlékeztethetik őket arra, hogy minden nap érdemes hálát adni valamiért.
Újra előkerült a polcról a Szívmanó és a Pozitivity Szupererő kártyacsomagunk is, ezek is segítettek minket a beszélgetés tovább lendítésében, a tavaly tanultak felidézésében és tovább gondolásában.
Megköszöntük az óvodánk azon dolgozóinak a sok segítséget, akik nincsenek nap, mint nap velünk, de nélkülük nem tudnánk kiélvezni a mindennapjainkat (pl. takarító néni, konyhás nénik, karbantartó bácsi, a bácsi, aki mindennap az ennivalót hozza, az óvodatitkár). A gyerekek kis kutyusos kártyákat készítettünk és adtak át nekik és megköszönték, hogy vannak nekünk.
A hónap második felében megemlékeztünk a Gyermekek Világnapjáról. Beszélgettünk arról, hogy hányfélék vagyunk, miben különbözünk, és miben hasonlítunk egymásra. Példákon keresztül fedeztük fel, hogy miért lehetünk hálásak annak, amink van: például Afrikában mindig meleg van, míg az eszkimó gyerekek hógolyózhatnak és hóembert építhetnek. Közösen készítettünk egy színes plakátot a népek gyermekeiről, amely bemutatta a világ sokszínűségét.
Zárásként meghallgattuk Michael Jackson „We are the world” című dalát, amely segített még inkább megérteni, hogy bár különbözőek vagyunk, mégis összeköt minket az emberi szeretet és a hála érzése.
A gyerekek nyitottan és érdeklődve vettek részt a tevékenységekben, a hónap végére pedig mindannyian gazdagodtak élményekben és pozitív érzésekben.
Zárszóul pedig mi az, ami engem, mint Boldogságórát tartó óvodapedagógust igazán hálássá tett ebben a hónapban? A csoportunk tagjainak együttműködése és segítőkészsége. A tudat, hogy már a 3-4 éves gyermekeink is számíthatnak egymásra. Például, amikor egyik kicsi felsegítette minden kérés nélkül a másikra a cipőt, aki megköszönte neki a segítséget. Ilyenkor érzem azt, hogy az út, amin járunk egy nap valóban a Boldogságvárba vezet el minket.
Szeptember: Hála
Szeptemberi Boldogóránk témája a hála volt, amelyet az iskolakertben, a természet közvetlen közelségében valósítottunk meg. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekek ne csupán beszéljenek a hála érzéséről, hanem át is éljék azt a mindennapi tapasztalatokban, kézzelfogható formában.
Az órán közösen szedtünk a kertben megérett termésekből: szőlőt, paprikát, paradicsomot, tököt, babot, mángoldot, almát, hagymát, valamint tökvirágot és leveleket. Ezekből a színes és sokféle ajándékból együtt készítettünk egy hála-mandalát, amely nemcsak vizuálisan volt különleges, hanem szimbolikus jelentőséggel is bírt. A mandala minden darabja azt fejezte ki, hogy a természet, az időjárás, a gondoskodás és a közös munka együttesen teremti meg számunkra az élethez szükséges kincseket.
A mandala körül közösen elénekeltük a Hála mantrát, ( https://www.youtube.com/watch?v=PAy9N_tZ5So ) amely mélyítette az élményt, és segített ráhangolódni a hála belső érzésére. Ez az együtt éneklés egyszerre volt meditatív és közösségépítő élmény.
Az órát különlegessé tette, hogy mezítláb voltunk a kertben. Ezáltal közvetlenül is kapcsolatba léptünk a föld energiájával, ami játékos, mégis mély élményt adott a gyerekeknek. A talaj érintése, a természet közelsége felszabadította őket, és erősítette az élményt, hogy valóban részei vagyunk a minket körülvevő világnak.
Az óra végén közösen fogyasztottunk a gyümölcsökből, majd a megtermelt paradicsomból, paprikából és hagymából lecsót főztünk. A közös ételkészítés és az együtt elfogyasztott étel egyszerű, de mély tapasztalatot nyújtott arról, hogy a hála nemcsak szavakban, hanem a mindennapi tettekben, az együttműködésben és a közös alkotásban nyilvánul meg.
Ez a Boldogóra nemcsak élményt nyújtott, hanem fejlesztő hatással is bírt:
• Érzelmi nevelés: a hála megélése, kimondása és átérzése.
• Közösségépítés: közös alkotás, éneklés, ételkészítés.
• Környezeti nevelés: a természet közelségének megtapasztalása, a kert értékeinek felismerése.
• Életvezetési kompetenciák: egyszerű, egészséges étel közös elkészítése és megbecsülése.
Összességében a szeptemberi Boldogóra élményben, tartalomban és pedagógiai értékben egyaránt gazdag volt. A gyerekek nemcsak tanultak a hála fontosságáról, hanem át is élték annak erejét a természet, a közösség és a közös tevékenységek által.
Az új tanév első Boldogságóráját ma megtartottuk. Megnéztük milyen nevezetes napok vannak ebben a hónapban. Megbeszéltük a napok jelentőségét is pár szóval.
Ki miért hálás reggel? És a nap többi részében? Beszélgettünk arról, hogy az ő életükben természetes dolgok más népek gyermekei számára csak küzdelmek árán valósulhatnak meg. Pl. iskolába járás, ivóvíz, ennivaló, ruházat stb.
Játszottuk a Ki dobta? játékot, majd a hónap dalát meghallgattuk.
Használati dolgokból és a gyerekek segítségével élő szót raktunk ki: HÁLA.
Az óra hátralevő részében A csodakantár c. mesét ismertük meg és beszélgettünk róla.
Nagyon jól érezték magukat a gyerekek.
Hatodikos tanulóimmal a háláról beszélgettünk. Közösen elkészítettük a hála tablónkat, melyet kiállítottunk az iskolánk aulájában.
Boldogságóra – A hála gyakorlása
A boldogságórát a Jól érzem magam című dal meghallgatásával kezdtük, ami jó hangulatot teremtett, és segített ráhangolódni a témára. Ezután közösen lefektettük a szabályokat, majd egy rövid relaxációs gyakorlat következett, amely megnyugtatta és összpontosította a gyerekeket.
Mindenki kitöltötte a „Mennyire igaz rád?” feladatlapot, amit aztán együtt megbeszéltünk. Érdekes volt hallani, ki hogyan látja magát, és milyen dolgok kapcsolódnak a boldogság érzéséhez. A boldogság szó betűivel közösen kerestünk olyan kifejezéseket, amelyek ehhez az érzéshez kötődnek – a gyerekek sok kreatív és vidám ötlettel álltak elő.
Az óra egyik legszebb része a „hálakövek” átadása volt. Mindenki kapott egy követ valakitől, ami a köszönet és a megbecsülés jeleként szolgált. A gyerekek örömmel fogadták egymás ajándékait, és látszott rajtuk, hogy jólesik számukra a figyelmesség.
Összességében az óra nagyon jól sikerült. A gyerekek aktívan részt vettek minden feladatban, lelkesek és nyitottak voltak. Bár az idő rövidnek bizonyult, mégis sikerült közösen megélni és megerősíteni a boldogság érzését.
Nyolcadikos tanulóimmal ismét a háláról beszélgettünk a tanév megkezdését követően. Miért hálásak, vagy miért lennének hálásak. Ezen gondolataik kerültek bele a képkeretbe, melyet kiállítottunk iskolánk aulájában.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
A hála témakörét több oldalról közelítettük meg. Sokat beszélgettünk arról a gyerekekkel, hogy ki minek vagy kinek hálás. A legtöbb kisgyerek a szüleit vagy óvodás társát említette meg hálájának forrásaként. Beszélgetéseink alkalmával én is igyekeztem felhívni figyelmüket minden olyan történésre, amiért hálásak lehetünk. Arról is beszélgettünk, hogyan fejezhetjük ki köszönetünket. Csoportunk ellátogathatott a Körös-Maros nemzeti parkba DOTTO vonattal. Ezt a lehetőséget az egyik kisgyerek szülei biztosították számunkra. Hálánk jeléül ajándékot készítettünk, melyet az édesanyának adtunk át. Azt gondolom, hogy csoportunkra jellemző, hogy spontán köszönik meg egymásnak a segítséget. A hála világnapja alkalmából a szülők számára kis üzeneteket készítettünk, melyet találomra húzhattak ki. Nagyon örültek neki, és sokan arról számoltak be, hogy az üzenetek mondanivalója sokszor jókor jött számukra. A szülőket pedig arra kértük, hogy egy általunk kivágott színes falevélre írják rá, hogy miért hálásak. Sokan az óvodánknak szóló hálát fogalmazták meg. Ezeket a leveleket a faliújságunkon egy fán helyeztük el, így mindenki olvasgathatja.
Az önbizalom program pozitív kapcsolatok témakörét szintén szem előtt tartjuk egész év folyamán. Csoportunkban vannak kialakult baráti kapcsolatok, melyeket mi is támogatunk, erősítünk. Engedjük, hogy a barátok egymás mellé ülhessenek étkezések alkalmával, vagy egymás mellett aludhassanak. Figyelünk arra, hogy senki ne legyen magányos. Csoportunkban nincs peremhelyzeten lévő kisgyerek. Mindenkit elfogadtak, még a down szindrómás kisfiunkra is teljes értékű csoporttársként tekintenek.
Az erősségek megismertetése folyamatos csoportunkban. Egyre jobban kirajzolódik, hogy kinek milyen erősségei vannak. A kedvesség erősségével több kisgyerek is rendelkezik. Ezek a gyerekek például fokozottan figyelnek fiatalabb társaikra. Óvják, védik, segítik őket. A felnőtteknek is felszólítás nélkül segítenek. Erre a korosztályra jellemző, hogy sokszor árulkodnak. Megbeszéltem velük, hogy akkor jöjjenek oda hozzánk, ha valaki jó dolgot csinál. Így árulkodjanak.
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola
A hála téma feldolgozása, mindig sok – sok gondolatot indít el a gyerekekben. Nem okoz nekik nehézséget az, ha meg kell fogalmazniuk, miért és kinek hálásak. Így volt ez ennek a feladatnak a megoldásakor is. Örömmel kezdték el a saját hálakulcsukat kidíszíteni. Volt, aki nem állt meg egy elkészítésénél, mondván, több dologért is nagyon hálásak.