A hónap boldogság óráját relaxációval kezdtük. A gyerekek elmondták, mit jelent számunkra a boldogság. A mese meghallgatása után a háláról beszélgettünk. A hónap dalát meghallgattuk, majd rajzoltunk arról, ki miért volt már hálás.
Az órát meditációval zártuk.

A Jármi manócskák csoport iskolánk második osztályos gyerekeit takarja. Az osztálylétszámunk ugyan alacsony, ennek ellenére a gyerekek nagyon érdeklődőek, kíváncsiak. Ezért ebben a tanévben bekapcsolódtunk a boldogságóra foglalkozásokon résztvevő csoportok színes társaságába. Amikor a gyerekekkel megbeszéltem, hogy mit fogunk majd közösen csinálni izgatottan várták a foglakozást. Az első téma felvetése azonban ráébresztett arra, hogy tanulóim nem igazán tudják mit is jelent a hála fogalma. Ezért először a fogalom tisztázását tartottam szem előtt. Mikor már úgy éreztem kezdik érteni, meghallgattuk a hónap dalát. Mivel nagyon szeretetnek énekelni többször lejátszottam nekik a dalt. Most már minden adott volt ahhoz, hogy a témával kapcsolatos foglalkozásunk megvalósuljon. Először mindenki megölelte a másikat, majd kényelmesen elhelyezkedtünk. Ezután elénekeltük a már többször meghallgatott dalt. Az éneklés után kértem a gyerekeket, hogy fogalmazzák meg saját szavaikkal, hogy kinek, vagy minek tudnának hálát adni. A beszélgetést követően egy papírlapocskára rajzoltak egy-egy szimbólumot amiért hálásak , és az összehajtogatott papírt az általam előre elkészített befőttes üvegbe helyezték. A foglakozást közös énekléssel zártuk.

A gyerekek a beszélgetőkör keretén belül elmondták ki kinek tartozik hálával. Megbeszéltük a témához kapcsolódó mese tanulságát. A hónap dalát örömmel hallgatták. Végül elkészítettük az osztály Hálafáját.

Idei első boldogságóránkat egy meditációval kezdtük.
Ezután beszélgettünk a tavaly szeptemberi óránkról. Felelevenítettük mi mindenért lehetünk hálásak. Jól előjöttek az apró és nem is olyan apró dolgok, melyekért köszönetet mondhatunk. A testi adottságoktól kezdve a szüleinktől, az iskolától, a természettől kapott értékeken keresztül a gesztusokig rengeteg mindent felsoroltak a gyerekek. Elhangzott az is, hogy milyen hálásak lehetünk egy mosolyért, egy ölelésért, egy jó szóért. Szívünket melegséggel tölti el a napsütés, a fák, a bárányfelhős égbolt és a szivárvány. Természetesen az anyagi javak is előkerültek. Kinek-kinek a hőn áhított roller, a hinta, a vágyott dologhoz való hozzájutás is hálával tölti el lelkét. De a család, az otthon is téma volt. Örültem annak, amikor elmondták, mennyire hálásak tudnak lenni egy klassz „barinős” délutánért, vagy egy jó focimeccsért a fiúkkal.
A beszélgetés után a hónap dalát hallgatva a rengeteg elhangzott dologból lerajzolták azt, amihez most a legjobban kedvük volt. Az egyik kislány egy különleges rajzot készített. Több oldalról is be szerette volna mutatni, hogy mennyire hálás szerető családjáért, szüleiért, testvéreiért, a házukért. Ez a rajz látszik külön képeken.
Miután elkészültek a képek egy kedves anyuka által elkészített ablakra ragasztottuk a képeket.
Ez lett a mi hála-ablakunk.

Amiért hálásak vagyunk, montázs.

Hálás vagyok…

Osztályunkba nehéz sorsú, ingerszegény környezetből érkező gyerekek járnak. Mindennek tudnak örülni, mindenért hálásak. Egy szerető testvér, egy saját otthon, egy teljes család jelenti számukra a boldogságot.

Nagyon jól sikerült a szeptemberi Boldogságóra a 4. osztályban, beszélgettünk a hála jelentéséről ki mit gondol erről, kinek miért lehetünk hálásak,megtanultuk a Boldogságfokozó dalt, közösen készítettünk Hála fát, melyet a tanterem falára tettünk ki. Elmeséltem a gyerekeknek a hálás mókus történetét aki az óra vége előtt összegyűjtötte a gyerekek leírt gondolatait a háláról egy szív alakú levélkére. Záró gondolatként megkértem a gyerekeket, hogy találjanak ki egy „jócselekedetet”, melyet véghez visznek és következő alkalommal megbeszélünk, hogyan sikerült:)
Elmondásuk alapján jól érezték magukat az órán és szívesen részt vettek mindenben:)