Az első Boldogságóránk képeit látjátok. Nagyon izgatottak voltak, de felettébb élvezték. Az Ablak a világra feladatot készítettük el.
A hála gyakorlása
Jánossomorjai Aranykapu Óvoda Újrónafői Tagóvodája
A kisegér és a méhecske
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér. Egy reggel felkerekedik a család, hogy elmenjen egy közeli barátjukhoz, a pocokhoz. Beszélgettek, játszottak. Mikor már ideje volt hazamenni, visszaindultak. Az apa és az anya mentek elől, a kisegér pedig mögöttük. Az egész úton beszélt és beszélt és beszélt. A szülők már teljesen máshol jártak, mint ők, de ő csak beszélt, beszélt. Mire feleszmélt, észrevette, hogy a szülei már eltűntek. Hiába kiabált utánuk, nem válaszoltak. Nagyon megijedt. Félni, szomorkodni és sírni kezdett. Szaladt jobbra, balra, körbe-körbe. Kijutott egy gyönyörű virágos rétre. Tele volt szebbnél szebb virágokkal. Ahogy futkosott, észrevette egy méhecske és megszólította:
-Mit keresel itt te kisegér?
-Az anyukámat és az apukámat keresem. hazafelé menet, egyszer csak eltűntek. Most mitévő legyek?
-Majd én segítek neked, nyugodj meg! Jó helyismeretem van, a nagy, összetett szemeim segítségével, nagyon jól látok. Most megyek, hamarosan visszajövök. Maradj itt!
A méhecske elrepült, majd hamarosan megérkezett a hírrel.
-Megtaláltam az anyukádat! Ott van a folyóparton. Ott sírdogál, mert nagyon aggódik érted.
-Óh, de jó! Nagyon örülök! Kérlek, vezess oda!
A méhecske szíves örömest odavezette a kisegeret az anyukájához, aki körbe- körbe futkosott örömében, amikor meglátta a fiát. A zajra felfigyelt az apuka, aki nem messze volt a történésektől, ő is odaszaladt. Újra együtt voltak mind a hárman. A nagy boldogságban hirtelen eszükbe jutott, hogy mindez a méhecske kedvességétől függött. Oda fordult hozzá a kisegér:
-Kedves Méhecske! Hálásan köszönöm, hogy segítettél megkeresni a szüleimet ebben a nagy rengetegbe. Nélküled nem tudom mikor találtuk volna meg egymást. Köszönöm.
Így ért véget a kisegér meséje, aki hálás a kis méhecskének, aki segítette megkeresni a kisegér szüleit.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Óvodánk nagycsoportosaival, a Kópé Klubosokkal az Ablak a világra c. feladat megoldását választottuk.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
A hála hónapjában sokat beszélgettünk arról, mit is jelent a hála, a különböző feladatokban le is rajzolták a gyerekek. Készítettünk só-gyurma szívecskéket is, amit az időjárásnak hála :), udvari foglalkozás keretében tehettünk meg.
A gyerekek kedvenc dala a „Repülj velem ” c. volt, amire nagyon sokszor mozogtunk, énekeltünk.
A csoportom még most kezdi az 1.osztályt,így kissé nehezen tudtam beszélgetésre bírni őket-hiszen mondanak mindent,ami eszükbe jut.Írás és színjáték rutinjának hiánya miatt a rajzos feladat elvégzése mellett döntöttem.Miután összeszedtük a gondolataikat, próbáltuk papírra vetni, melyhez nagy örömmel láttak hozzá.Annál is inkább,mert ez volt az első olyan alkalom még,ahol csoportmunkában dolgozhattak.A közös munka örömében mindent lerajzoltak,ami jó dolog eszükbe jutott, a télapótól kezdve a szivárványig, a közös családi dióverésen át a legutóbbi futballjátékig minden a papírra került.
Kedves hangulatban, örömmel végezték a feladatot.A produktum színes, korosztályuknak megfelelő lett.
Kitekintettünk az alakból őszi iskolaudvarunkra és ráírtuk gondolatainkat a lehulló falevelekre. Több dologért is hálásak voltunk……Tükröződik ez a falevelek fonákján…
Összefoglaltuk a hónap tárgyát, és készítettünk egy kisfilmet.
Az óra elején ráhangolódásként zenét hallgattunk, majd arról beszélgettünk és rajzoltunk, hogy kinek, miért is lehetünk a mindennapok során hálásak. A hála egy pozitív érzelem, amely belülről fakad. Ettől boldogság járja át a lelkünket.
Bagdi Bella szavait idézve: „Ahogy ma érzed magad, az megteremti a holnapi jó érzések valószínűségét. Ha szokásoddá teszed, hogy minden reggel hálát adsz a mai napodért, egy idő után az agyad automatikusan aktiválja a hála érzését, mert a múlt tapasztalataiból azt kalkulálja, hogy ébredés után ez a tapasztalat következik.”