A foglalkozásokon tudatosítottuk a személy fogalmát, rávilágítottunk a gyerekek fizikai és jellembeli erősségeire.
Végül önarcképet festettünk, melyen megjelennek a hálához kapcsolódó vonások.

Nem először dolgozom fel a gyerekekkel a hála témát, de mindig újat tud mondani, megújul a tartalma a gyerekek értékes gondolataival. A Boldogság vára díszíti a folyosónkat, ahol jelezzük az új témát, és merre tartunk a vár elérésében. Itt kapnak helyet a gyerekek rajzai is az adott hónap témájában. Az első lépcsőnk a hála gyakorlása sok tevékenységre ösztönzött mindenkit. Vegyes életkorú csoportomban különböző képekhez nevetős és szomorú szmájlit kellett kirakni, így dolgoztuk fel a boldogság fogalmát.
A hála nehéz fogalom a gyerekek számára. Példákkal azonban szépen beépíthető gondolkodásukban. Mivel örökös zöld óvoda vagyunk, így összekapcsoltam a természetvédelemmel és mindennapi életükkel a példákat, amit életkoruknak megfelelően közvetítettem. Így hálásak voltunk a tiszta vízért, a hortobágyi jó levegőért, a doktorainknak gyógyulásunkért, szüleinknek a mesékért, a szeretetükért..stb. Hálakezeinket hurkapálcára rögzítettük és ezt adtuk annak, akinek hálásak voltunk valamiért. A témakörhöz kapcsolódó feladatként közösen alkottunk mesét a segítség viszonzásáról. Motivációként egér és lovacska síkbábot használtam, akik egy istállóban élnek. Közösen fűztük a mesét, mindenki tett hozzá egy – egy ötletet. Az óvónői segítség dominált, így sikeresen hozzákapcsoltuk a ,,jó tett helyében jót várj!” szólást.
A zárókörben meghallgattuk többször a háladalt és megerősítettem a gyerekekben, milyen boldoggá tettek jó ötleteikkel, értékes gondolataikkal. Hálás vagyok a sorsnak, mert közétek vezetett és együtt lehetek mindennap veletek! – zártam a foglalkozást.

Az őszi „hálafát” 2,5 és 3 éves gyermekek csoportjában készítettük el, tenyérlenyomatokkal.

Az őszi „hálafát” 2,5 és 3 éves gyermekek csoportjában készítettük el, tenyérlenyomatokkal.

A Ficánkákkal igyekszünk a mindennapokban is megtalálni azokat a dolgokat, amikért hálásak lehetünk. Így történt ez a Boldogság óránkon is:
– Legelőször „A mai napon, a mai napon, a boldogságra rátalálok, rátalálok, ahol vagyok, hopsz, elkapom, megfogom.” játékkal kerestünk olyan személyeket, játékokat, dolgokat, amik boldoggá tesznek bennünket. Ezt a játékot többször eljátszottuk.
– „Szeretet-kör”: a szőnyegen egy kört alkotva körbeküldtem egy ölelést egyik irányba, majd másik irányba.
– Beszélgettünk arról, mikor és miért mondjuk azt, hogy KÖSZÖNÖM.
– „Azért vagyok neked hálás, mert…”: egy szív és egy virág átadása, egy pajtásnak, akinek hálás vagy valamiért és ezt el is mondtuk egymásnak.
– Ezek utána egy kicsit megmozgattuk magunkat: Varázsport szórtam a Ficánkákra, akik a Boldogság kék madarává változtak és repkedtek a szőnyegen, mikor meghallották a zenét (Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem), akkor keresni kellett egy társat, akivel együtt táncolnak. A gyerekek igénye alapján többször eljátszottuk, mindig más társat választva.
– A mozgás után megpihentünk és felolvastam a gyerekeknek A hálafa történetét, majd beszélgettünk egy kicsit arról, mit érzett a fa?, ki érzett már így?, hogyan lehet ezen az érzésen változtatni?, és megállapítottuk, milyen jó érzés, ha valaki szépet mond nekünk.
– Majd a gyerekekkel közösen elkészítettük a Mi hálafánkat, a gyerekek maguk vágtak ki a faleveleket és rajzolták rá a levél erezetét. Majd elmondták nekem, hogy ők miért hálásak és azt felírtam a levelük mellé. Nagyon sok szép és értékes gondolat született.