Az ötödikesek az órát a „Kinek lehetünk hálásak és miért“ irányított beszélgetésel kezdték. Utána napocskákat rajzoltak, amelyek sugaraiba beleírták, mi mindenért éreznek hálát.
A gyerekek szívesen nyilatkoztak a témával kapcsolatban, egymást figyelmesen végighallgatták. Értékelésük szerint ez egy hasznos, sikeres óra volt. Arcuk is ezt tükrözi.
A hála gyakorlása
Élvezd az utazást!
Minden nap különleges.
Légy hát hálás az apró dolgokért és még többet kapsz, amiért hálás lehetsz!
Folyamatosan töltjük a” HÁLA befőtt” üvegünket.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Az óra relaxációs gyakorlattal kezdődött, majd meghallgattuk a hónap dalát. Ezután csoportmunkában pókhálómódszerrel összegyűjtöttük, hogy mi jut eszükre az örömről és a boldogságról. Elkészítettük az osztály hálafáját.
A foglalkozást meditációs gyakorlattal zártuk.
A hála témakörben folytatott beszélgetéseink és szituációs játékaink végén megalkottuk a virágok szirmaiban, hogy mi mindenért vagyunk hálásak a saját életünkben. A rajzok a szemlélő számára talán nehezebben értelmezhetőek, de a Hálakert összességében nagyon kedves és derűs hangulatú lett. Szívesen nézegetjük azóta is.
A gyerekek első osztályosként legelső alkalommal találkoztak a boldogság órával. Nagyon közel állt hozzájuk a hála témája, aktívak is voltak az órán. Alig tudtuk kiválogatni, milyen rajzok kerüljenek az „ablakba”.
Győri Váci Mihály Általános Iskola
A gyerekek hálakuponokat készítettek a szüleiknek. Ebben leírták, hogy miért hálásak, és hogy cserébe a kupon mire váltható be.
Az óra a hála szó magyarázatával kezdődött, kinek mit jelent ez a szó, hogyan fejezhetjük ki hálánkat, miért lehetünk hálásak.
A gyerekek meghallgatták az Egy pohár tej című történetet. Közösen megbeszéltük, hogy a főhős milyen módon fejezte ki háláját, majd pár gondolatban írásban is lejegyezték a gyerekek, hogy kiben milyen érzések fogalmazódtak meg.
Mindenki elkészítette a saját hálanapját, ahol a napsugarakra írták azokat a dolgokat, amiért hálát éreznek.
Az órát a Jól érzem magam című dal közös éneklésével zártuk.
Szeptemberben az egyik mesénk a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack volt. Úgy gondoltam, hogy ez a mese nagyon alkalmas arra, hogy beszélgessünk azokról az érzelmekről, amiket fel lehet fedezni a történetben. Remekül ki is alakult az a nyugodt, csendes légkör, amiben ezt az érzékeny témát körbe lehetett járni.
Bár elsődlegesen a hála köré szerettem volna fonni a beszélgetés fonalát, érdekes módon más érzelmek is szóba kerültek. Különös módon, a királyról (az apáról) beszélgettünk sokat… Arról, hogy miért is ígérte oda a disznónak a legkisebb lányt… arról, hogy az adott szavunkat mindig meg kell-e tartani – és akár megtartjuk adott szavunkat, akár nem, mindenképpen következménye lesz. Természetesen felszínre jöttek olyan emlékek, amelyek megerősítették azt, hogy jobb megtartani az adott szót. Tulajdonképpen a bizalom megerősödésének és a megrendülésének a folyamatát sikerült itt boncolgatni.
Egy kis váltással azonban az elvarázsolt királyfi helyzetével kezdtünk el foglalkozni. Arra voltam kíváncsi, hogy megérzik-e a gyerekek azt, hogy a királyfi mennyire nehéz helyzetből menekül meg… érezni tudják-e azt a fajta hálát, amit a királyfi érezhetett akkor, amikor végre valaki feloldja a rá nehezedő átkot.
Váratlanul érte a gyerekeket ez a felvetés – eltartott egy darabig, amíg bele tudtak helyezkedni, de végül sikerült. Innen már könnyedén vonták le a következtetéseket azzal kapcsolatban, hogy a disznó képében lévő királyfi miért gondoskodott olyan szeretettel, odaadóan a királylányról, amíg az átváltozás meg nem történt.
Arról, hogy ki hogyan szokta (szokta-e) kifejezni azt, ha valaminek nagyon örül, ha hálás, már egy nagyon oldott, vidám beszélgetés kerekedett.
A foglalkozás végén a „Királyfi, királylány és a sárkány” játékot játszottuk.
*
Ezelőtt a beszélgetés előtt néhány nappal már fogalkoztunk a mesével: Bábokat készítettünk, eljátszottuk a történetet, rövid szituációs játékokat játszottunk, és néhány drámajáték is megalapozta azt, hogy ilyen szép beszélgetés kerekedett a hét végére.
A Boldogságfokozó hála témáját mesével vezettem be, melynek során a gyerekek megismerkedhettek az öreg tölgyfával és az őt szerető kedves állatkákkal, akik megértették a tölgyfával, mennyire jó, hogy kölcsönösen hálát érezhetnek a kapott gondoskodásért. A gyerekek örömmel meséltek arról, ők ki iránt és miért éreznek hálát, majd felhelyezték saját virágaikat a Hálakertbe. Témazárásként a kicsik kiszinezhették, hogy mindennapjaik során miért és kinek lehetnek még hálásak.