Szeptemberben nagy örömmel találkoztunk újra az iskolában a Boldogságprogram keretében. A sok változás és újdonság közepette különösen jó érzés volt ismét együtt lenni, beszélgetni és tanulni egymástól. A hónap témája a hála volt – megtanultuk, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban: a barátainkért, a családunkért, az apró örömökért és azért is, hogy újra közösen élhetjük át ezeket a pillanatokat. A hála segít, hogy még jobban értékeljük az élet szépségeit és egymást is!
A hála gyakorlása
Szeptember hónapban a központi téma a: HÁLA. Idén iskolánk a 30 éves jubileumát ünnepli. Mivel névadónk Szent Gellért, ezért szeptember 24-én az egész iskola egy kirándulást tett a budapesti Gellért-hegyi Magyarok Nagyasszonya Sziklatemplomba, ahol közösen adtunk hálát azért, hogy intézményünk immár három évtizede sikeresen és eredményesen végzi nevelő-oktató munkáját, és formálja a jövő nemzedékét.
Ez a kirándulás és a hálaadás külön alkalmat kínált arra, hogy közelebbről megismerkedjünk névadónkkal, Szent Gellért vértanú püspökkel, aki példájával ma is irányt mutat számunkra. A helyszínen felidéztük életét, munkásságát és áldozatvállalását, amely a keresztény hit és a nevelés iránti hűség örök példája marad.
Az ünnepi pillanatokat közös énekléssel is megerősítettük: együtt zendült fel a híres egyházi ének, a Felmutat égre Szent Gellért keresztje, amely szimbolikusan is összekapcsolta múltunkat, jelenünket és jövőnket.
Ez a kirándulás nemcsak emlékezés volt, hanem közösségünk megerősödésének alkalma is. Hálás szívvel térünk haza, hogy a következő évtizedekben is méltó módon folytassuk iskolánk küldetését.
Az órát a Hála témájában tartottam, a Boldogságóra program keretein belül.
Mivel fontos a környezetvédelem, a feladatokat digitálisan végeztük: okostáblát („SmartBoard”) és a Rajz programokat használtuk.
A gyerekeknek bekötött szemmel kellett rajzolniuk, miközben társuk irányította őket szóbeli utasításokkal.
A feladat/rajz címe: „Barátok a padon”.
Az boldogságóra során a tanulók megtapasztalták, milyen fontos a bizalom, az egymásra való figyelés és az együttműködés. A gyakorlat játékos formában mutatta meg számukra, hogy a barátság és a hála szorosan összefonódik: hálásak lehetünk a társainkért, akik támogatnak, irányítanak és velünk vannak a mindennapokban.
Úgy éreztem, hogy a diákok aktívan és lelkesen vettek részt a tevékenységben. Sokat nevettek, közben pedig mélyebb üzenetek is megfogalmazódtak bennük: mennyire fontos, hogy számíthatunk egymásra, és hogy a barátság érték, amiért hálásak lehetünk.
Mindennapi hála
A tevékenység megszervezését tervezve, azon gondolkodtunk, hogyan is nevelhető a hála a gyerekekben.
Megpróbáltuk a gyermekek szintjén elmagyarázni, hogy milyen jó hálásnak lenni: hálásak lehetünk, ha egy barátunktól apró figyelmességek kapunk, vagy ha mi készítünk meglepetést szüleinknek, akkor ők éreznek hálát. Javasoltuk, hogy keressék a jót a mindennapokban: egy kedves szó, egy ölelés, mind a hála jelei.
Amikor már úgy éreztük, hogy kialakult a gyerekekben a hála fogalma, énekkel és imával folytattuk a foglalkozásunkat.
A tevékenységet egy hála karkötő elkészítésével zártuk. A karkötő emlékeztetni fogja viselőjét, a hála érzésére, valamint arra, hogy értékeljük a jó dolgokat.
Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota
Boldogságóra a 3.c1. osztályban
A Boldogságóra program szeptemberi témája a Hála gyakorlása. Első foglalkozásként beszélgetőkörben összegyűjtöttük, mit is jelent a hála, az hogy hálás vagyok, miért lehetek hálás és hogy milyen érzéseket kelt bennünk.
Meghallgattuk a tanító néni által felolvasott mesét, melynek szereplői a Hála, a Jólét és a Szeretet voltak. A történet arról szólt, hogy ahol Hála van, ott jelen van a Szeretet és a Jólét is. Mindenki átgondolta, hogy miért is lehet hálás és egy piros szívecskére felírta, melyből egy tablót készítettünk.
Meghirdettük az osztályban a pozitív árulkodás lehetőségét, az árulkodás mindig valami jótettről szól, ami nagyon jó hatással van az osztályközösségre, az egymásra való odafigyelés támogatására. Figyelmük a jóra irányul és figyelik a kedvesség lehetőségeit.
Az osztály másik tanító nénit kapott, így egy közös tabló készítésével megköszöntük az előző években való törődést, tanítást. Hálát adtunk az iskolában töltött időnket segítő pedagógiai asszisztenseknek, az iskolatitkárnak, a takarító néniknek és a portás néninek szintén egy-egy Hála tabló átadásával.
Szülők felé hálánkat egy hálafüzet összeállításával fejeztük ki, melyet nagy szeretettel fogadtak. Alkotó munkánk alatt Bagdi Bella Hála című dalát hallgattuk. A hála megélése, kifejezése örömteli, boldogságot adó érzését tapasztaltuk meg minden alkalommal.
Köszönjük a lehetőséget, ezek az órák, tapasztalatok az egész tanévünket áthatják majd!
Az első boldogságóránk a hála gyakorlása volt. Az órát relaxációval indítottuk. Ezután közösen értelmeztük a hála fogamát, miért lehetünk hálásak, hogyan tudjuk kifejezni hálánkat mások felé. Körben ülve mindenki elmondta miért hálás most, majd egymásnak fogalmazták meg miért hálásak a másiknak. Megható volt hallani a gyerekek őszinte gondolatait. Elkészítettük az osztály HÁLA gyöngysorát. A gyöngyökre azt rajzolták le, amiért hálásak. Közben a háttérben szólt Bagdi Bella Szép nap, ölelj most át engem című dala, amely szeretettel és meghittséggel töltötte meg a termet.
Az óra célja volt, hogy a gyerekek felismerjék a hála fontosságát a mindennapi életükben. Gyakorolják a hála kifejezésének különböző formáit.
Ezen az órán a hála volt a téma. Először egy kört alkotva leültünk a tanári asztal mellett. Megpróbáltuk értelmezni azt a szót, hogy ’ hála.’ Felolvastam nekik egy mesét, ’ A hálás kismadár ’címmel. Ezután megbeszéltük a mesét, illetve hogy ki miért hálás. Nagyon szívesen meséltek a gyerekek, általában a családjukért, az ott kapott szeretetért hálásak, de volt aki azt mondta hogy az iskoláért, az osztályért érez hálát. Ezt követően pedig rajzot készítettek a témával kapcsolatban.
2025.09.26.-án, a Kis virág csoportban tartottam meg „Hála gyakorlása” témában a kezdeményezést, mely komplex formában, kiemelten a gyermekek érzelmi nevelésének szükségességét valósult meg.
Téma feldolgozása:
„Kerekerdő kalandra hív téged…” kezdetű verssel felkeltettem érdeklődésüket, megosztottam velük a Hálafa története című mesét. Átérezték a mese érzelmi vonulatát, és az előadásmódnak köszönhetően mindvégig feszülten hallgatták, követték a mese fonalát.
zt követően kommunikációs gyakorlat során, megtudhattuk, ki kiért, vagy miért érez hálát. Kicsit igyekeztem megkönnyíteni dolgukat, én kezdtem, s az aznapi ébredésemtől kezdődő addg eltelt időszakot meséltem el a gyermekeknek, kiemelve, hogy, bizony, minden pici, apró dologért is hálásak tudunk lenni.
Volt olyan kispajtás, aki csak sorolta, sorolta, miért tud hálás lenni.
Zenét indítottam ezt követően- Szép nap…- és megbeszéltük, hogy ez lesz a mi kis „indulónk” a következő időszakban, amire különböző mozgásformák gyakorlását tűztem ki célul.
Végül, elkészítettük Hálafánkhoz a tenyérnyomatokat, melyben mindenki megjeleníthette, lerajzolhatta, miért, vagy épp kiért tud hálás lenni.
A legkisebbekkel ismerkedtünk a Hála jelentésével. Bevezetőül meghallgatták Kati bajban van c. mesét, megértették hogyan és miért is lehetünk hálásak. A „hála” olyan érzés, amikor örülsz valaminek, amit kaptál vagy ami történt és jólesik megköszönni. Ha valaki segít felállni, mikor elestél – és te azt mondod: „Köszi”, az hála.
Ha süt a nap és jó játszani kint – és azt mondod: De jó, hogy süt a nap! Az is hála. Olyan mintha a hála egy kis „köszönöm” a szívből. Ez olyan mint amikor a szíved mosolyog.
Köszönöm körjátékot játszottunk, körbeadtunk egy kedvenc játékot. „Neked adom, köszönöm, hogy elfogadod!” A másik gyerek átvette, és így felelt: „Köszönöm, hogy adtad!”
Miért jó?
Segít a gyerekeknek gyakorolni a „kérem” és „köszönöm” szavakat.
Megtanítja, hogy jó érzés adni és kapni.
Fejleszti a figyelmet és az egymásra való odafigyelést.
Hála kört is játszottunk, mozgással kifejeztük miért vagyok hálás. Hálás vagyok a napért (karok széttárása), hálás vagyok a virágért, hálás vagyok a barátomért – megöleltük a barátunkat.
Meghallgatták a hála mondókát.
🌼 Hála-mondóka
„Köszönöm a napot, ☀️
köszönöm a fényt, 🌟
köszönöm a játékot, 🧸
köszönöm a színt. 🌈
Köszönöm a barátom, 🤗
köszönöm, hogy vagy, 💛
hálás szívem mosolyog, 😊
minden nap, minden nap!”
Pozitív gyermek vagyok kártyacsomagból mindenki választott egy rá jellemző kártyát, elmondta miért ezt választotta és ráragasztottuk a Hála táblánkra. Végül a munkalapon kiszínezték azt a képet amiért hálásak. A foglalkozás végét zenehallgatással zártuk.
A hála által a gyermekek gyakorolták, hogy boldog szívünk legyen, hogy tudjunk szeretettel köszönetet mondani és örülni az apró dolgoknak.
Mi az a hála?
Az első foglalkozásunk alkalmával a Hálát dolgoztuk fel. Hatalmas büszkeséggel mondhatom, hogy hálás vagyok a csoportomba járó gyermekekért, akik szinte alig 5 évesek, de olyan komolysággal, figyelemmel szívták magukba az új információkat, hogy a szívem csordultig megtelt szeretettel és elismeréssel.
Évek óta nem tartottam már boldogság foglalkozásokat, ezért nagy izgalommal vártam ezt a napot. A foglalkozás elején köszöntöttem a kisgyermekeket, és elmondtam nekik, hogy minden hónapban fogunk boldogság foglalkozásokat tartani. Azt is elmondtam nekik, hogy a miket fogunk csinálni ezeken a foglalkozásokon és láttam rajtuk az izgalmat, a várakozást.
A bevezető a „ Napimádás” légzőgyakorlat volt. Sokszor alkalmazzuk ezt a légzéstechnikát a mindennapokban és ez már nem volt ismeretlen a gyermekek számára, majd „ Az én hangommal” folytattuk. Először azt gondoltam, hogy itt egy kicsit zajosabbak lesznek, de nem így történt. Nagyon fegyelmezettek voltak és minden mondatomra figyeltek még azok a kisgyermeke is, akik általában rendbontóak.
Ezt a nyugalmat kihasználva elindítottam a „Szép nap ölelj most át engem” című dalt. Közösen, egymás kezét fogva ringatóztunk a dal ritmusára. Teljesen átszellemülve hallgatták a gyermekek a zenét és megkértem őket arra, hogy figyeljenek a szövegre.
A foglalkozást a szőnyegen, körben ülve folytattuk tovább. Megkérdeztem tőlük, hogy hogy érzik a mai nap magukat, majd megkérdeztem, hogy hallották e már azt a szót, hogy „HÁLA”? Sok kisgyermek azt válaszolta, hogy nem. Ezután mondtam nekik néhány példát arra, hogy miért lehetünk hálásak. Arra a kérdésre, hogy tudnak e ezután mondani néhány példát arra, hogy ki miért hálás, nagyon sokan jelentkeztek. Meglepően jó válaszokat mondtak. Volt olyan kisfiú, aki azt mondta: „Hálás vagyok az anyukámnak, mert süthetek vele palacsintát”, vagy „Hálás vagyok azért, mert anya reggel megölelt”, de a legszebb válasz, amit éltemben hallottam az volt, hogy:
„- Hálás vagyok anyukámnak és apukámnak azért, mert felépítik az új szobámat és olyan tárgyakkal rendezik be, amilyet én szeretnék és a fal is rózsaszín lesz!”
Ebben a pillanatban hatalmas szeretet fogott el a kislány iránt, hogy ő valóban hálás, valóban megértette azt, amiről beszéltünk! Meg kellett, hogy öleljem, éreztem a szeretetet és a hálát a szívében, nagyon felemelő érzés volt.
De nemcsak ez a kislány volt nagyon ügyes, hanem a többiek is, mindenkit megdicsértem, mert tényleg figyeltek és valós érzelmeket mutattak.
Ezt követően elmeséltem nekik a Hálafa történetét, amit szinte szájtátva hallgattak végig és a mese végén kérdés nélkül elmondták, hogy milyen szép volt ez a mese! Kérték, hogy még egyszer meséljem el nekik.
Megbeszéltük azt is, hogy milyen szimbóluma van a hálának, kiosztottam nekik a hálavirágot, amit kiszíneztek, egyedül kivágtak, majd fel is ragasztottak az első lépcsőfokra.
Zárásképpen egy kicsit eltértem a leírtakról. Azt gondoltam, hogy a boldogságóra foglalkozások kiválóan alkalmasak lesznek arra, hogy kicsit ellazuljanak, kicsit érezzék, hogy kik ők, esetleg a gondolataikba mélyedjenek. Évekkel ezelőtt elvégeztem egy hangtál terápiát, amit már többször is használtam a kisgyermekeknél, ezért nem volt ismeretlen a számukra. Meggyújtottam egy füstölőt, behúztam a függönyöket, és kértem őket, hogy mindenki feküdjön le a szőnyegre. Halk zenét tettem be, mondtam nekik néhány istrukciót, hogy mire figyeljenek, hogyan lélegezzenek és megkongattam a tálakat. Csodálatos volt. Nem mozogtak, ellazultak, szinte mindenki behunyt szemmel hallgatta a tálak zengését, érezte a rezgésüket. Mivel még kisgyermekek, ezért kb. 10 percig képesek koncentrálni a hangtálak hangjára, és ez most sikerült. A Tingsa megszólalása után kértem őket arra, hogy nyissák ki a szemüket, nyújtózkodjanak egy nagyot és mondják el, hogy hogy érzik magukat. Csillogott a szemük, boldogság látszott az arcukon, kiegyensúlyozottabbak lettek. Megöleltem őket és mindenki visszaölelt, még az a kisgyermek is, aki nem szokott. Elmondták, hogy nagyon tetszett nekik ez a foglalkozás, és mikor fogunk újra ilyet csinálni?
Nekem ez volt a zárszó! Újra szeretnék…..boldog vagyok, köszönet és hála érte!