Ebben a hónapban a hála gyakorlásával foglalkoztunk. Bagdi Bella gondolatai, zenéi áthatották mindennapjainkat. A Boldogságórák tényleg varázserővel bírnak. A gyakorlatok, feladatok, dalok pozitív nyomot hagynak a gyermekek életében, lelkében. Pedagógusként nagyon fontosnak tartom, hogy minél kissebb korban találkozzanak a gyerekek mindazon jó dolgokkal, melyek erősítik, segítik, támogatják őket útjuk során. Igyekeztünk felfedezni a legapróbb, és legtermészetesebb dolgokat is, amikért hálásak lehetünk. Sok idő után lehetünk újra együtt az iskolában, sokkal jobban értékeljük az együtt, egy osztályként örömét. Mind a könyv, mind a munkafüzet feladatai nagyon segítették mindennapjainkat. Olyan érdekes feladatokat találtam, hogy napról napra én is vártam, hogy kipróbáljuk. A gyerekek vidáman éneklik a hónapunk dalát, mint ahogy nagy kedvencük a Képes vagyok rá, és a Szeretem, és elfogadom magam dalok is. Sokat szineztünk, hálaleltárt készítettünk, megismerkedtünk a Csodakantár meséjével, hálavirágot szineztünk, hálalevelet írtunk. Nagy örömmel idézték fel a Nyári pillanatokat, csodaszép, színes rajzok születtek, az Asszociációs kör játéka tovább erősítette bennük az „együtt lenni jó” érzését. Visszatekintésünk, és Hálebefőttjeink elkészítése még előttünk álló feladatok, melyekre nagy várakotással készülök. Hálás szívvel köszönöm, hogy megtapasztalhatjuk: Jobb velünk a világ!
A hála gyakorlása
Boldogság óvoda lettünk, amiért nagyon hálásak vagyunk. A gyerekek nagyon lelkesen fogadták ezt a lehetőséget. Vidáman és aktívan vesznek részt a foglalkozásokon. Közösen készítettük el a „Boldogság várát”. Bár a képeken nem látszik, de a vár létrejötte igazi csapatmunka volt. Mindenki kivette a részét az előkészületekből. Volt, aki az ötletet adta, volt, aki a színeket keverte ki. Nagyon sokan segítettek a kis csillogó négyzetek kivágásában, felragasztásában. A hála fogalmát is viszonylag hamar megértették a gyerekek. A megmaradt festékekből készítettük el a tenyérlenyomatokat, majd abból a „hálaszívet” és a „hálafát”. A gyerekek döntötték el, hogy végül melyik megoldás (hálafa) kerüljön ki a hálafalra, ahol a szülők is megcsodálhatják az elkészült műveket. A mesét és a dalokat is szívesen hallgatják. Többször kérték tőlem az elmúlt hónapban. Elmondhatom, hogy nálunk a „boldogságóra” sokkal inkább „boldogsághét”, sőt „boldogsághónap” volt.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
Az 1.osztályban a hála úgy fogalmazódott meg a gyerekeben, hogy kinek vagyunk hálásak. Ők a szüleiknek, nagyszüleiknek hálásak a sok gondoskodásért, szeretetért.
Beszámoló
A nyári berettyóújfalui tanfolyam után, először tartottam Boldogságóra foglalkozást. A résztvevők nagycsoportos óvodások.
Ráhangolódás képpen mi voltunk az égig érő fák, akik hajladoztak a szélben, így mindenki megtapasztalhatta, hogy milyen lehet fának lenni.
Ez után a gyakorlat után, körbe adtunk először egy, majd három levelet. Az volt a feladat, hogy olyan gyorsan adják körbe, hogy a levelek ne érjék utol egymást. Ezt a feladatot is nagyon élvezték.
Azután elmeséltem A hálafa történetét, majd összegeztük, hogy mi történt a mesében. Kérdésemre, a gyerekek is elmondták, hogy miért hálásak. Sokan a focilabdáért voltak hálásak, mert nagyon szeretnek focizni. Többen is megnevezték az ágyukat, mert szeretnek aludni.
Mindezek után minden gyerek kapott egy színes kivágott papírvirágot és rá kellett rajzolniuk, hogy miért hálásak. Voltak többen akik, több virágot is kértek, mert sok mindenért éreznek hálát. A rajzokon már virágok és napocska is szerepelt. Ezeket a virágokat felragasztottuk egy zöld papírra és így alakult ki a mi hálakertünk, amit azóta is látunk minden nap.
Rajzolás alatt, meghallgattuk Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalát is.
Azt gondolom, hogy a gyerekek is nagyon élvezték a foglalkozást és én is, amiért láthattam egy csomó hálás és kíváncsi szempárt.
A mostani elsősök egészen különleges, speciális helyzetben kezdik iskolás éveiket. Az óvoda utolsó hónapjait a pandémia miatt otthon töltve megtapasztalhatták, milyen az, amikor hiányoznak a kis barátok, a közös játékok, az együtt töltött pillanatok. Bekerülve az iskolába, a nap, mint nap bevezetett újabb és újabb intézkedések kihívásaival is meg kell birkózniuk, nemcsak az új környezettel és a megváltozott feladat- és szabályrendszerrel. Mindezért mégis hálásak, hiszen együtt vannak társaikkal, és közösen, egymást segítve élik kisiskolás mindennapjaikat! Elkészítettük a Hála fáinkat, amin minden kis kéznyom, egy-egy pecsét : „Egy mindenkiért, mindenki egyért!”. Készült egy élő szív alakú „Hálakör” is, amiben szintén a hálás együttműködésüket igyekeztünk formába önteni. Büszke vagyok rájuk!!!
Szeptemberi témánk, a boldogságfokozó hála. Előzőleg elkészítettük a puzzle-szívet. Megrajzoltam a hálafát, amire olyan kifejezéseket kerestünk együtt, amelyekért hálásak lehetünk. Ezeket színes levelekre írtuk. A képeken a gyerekek éppen a szeretetkupont készítik a szüleiknek.