A tevékenységet relaxációval kezdtem, amit Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem.. dal meghallgatásával, gyakorlásával és mozgással való összekapcsolásával folytattam. A tevékenységeknél figyelembe vettem a csoport összetételét, életkori sajátosságait. Beszélgettünk, hogy hálásnak lenni jó, kinek és miért lehetünk hálásak. A hála mindennek az alapja. Az óvodás korú gyerekek is kitudják fejezni a hálájukat. A témát a Hálafa története című mesével dolgoztuk fel. Elkészítettük a saját Hálafánkat.

A kevés létszám miatt (betegségek), első körben az őszi színekben pompázó faleveleket készítettük el a gyermekekkel, mikrocsoportos formában. Miután a csoport nagyobb százaléka jelen volt már, és egészségesen visszatért az óvodai életbe, az első boldogságóránkat egy mozgásos relaxációval kezdtük. Az ,,Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok!” gyakorlatot végeztük el közösen a szőnyeg körül. Ezt követően leültünk, és elmondtam nekik, hogy hálásnak lenni azt is jelenti, hogy valakinek hálásan köszönsz valamit. Ennek kapcsán hozott a gyermekek számára egy mesét a Mesetündérünk, akit az Őt hívó mondókával és kis dallal ,,hívtunk” köreinkbe. A mesegyertya meggyújtása után meséltem el nekik a Maci bajban van című mesét. A mese végeztével megbeszéltük, hogy kinek is volt hálás a maci, és miért. Majd a gyermekeket arra kértem, hogy hunyják be a szemüket, és akinek a kezébe teszek valamit, kinyithatja a szemét. A korábban elkészített faleveleket így minden gyermek megkapta, és ezután közösen helyeztük el a leveleket a hála fánkra.

csoport összetételét tekintve, heterogén csoport. Az eltérő korosztály miatt, a HÁLA fogalma másképp értelmeződött. Példamondatokkal segítettem őket, így a középsős és nagycsoportos gyermekek rávezetéssel megtudták fogalmazni egy-egy mondatban, hogy miért hálásak.
Motivációként ismert gyermekdalokat énekeltem, amely elősegítette, hogy mind odagyűljenek a szőnyegre.
Imitációs mozdulatokkal fokoztuk a kedvet, és utánoztuk az égig érő fát (nyújtózkodás), majd azt, ahogy fújja a szél (hajlás). Miután a gyermekek helyet foglaltak a szőnyegen, megkértem őket, hogy hunyják le a szemüket és figyeljék meg, mit éreznek. Egy falevéllel végigsimítottam minden gyermek arcát, ezzel megteremtve egy nyugodt légkört.
A mesehallgatást követően igyekeztünk levonni a konklúziót és megfogalmazni, mit is érzünk, ha hálás a szívünk.
Végezetül minden gyermek kiszínezett, egy előre kivágott szívet, amely az őszi levelet jelképezi a hálafánkon, amelyeket közösen helyeztünk el rajta.
A tevékenység zárómondataként a következőt mondtam a gyermekeknek: “Hálás vagyok, hogy velem együtt részt vettetek ezen a közös kis utazáson, és segítettetek elkészíteni ezt a gyönyörű őszi hálafát!”

A Kisvakond nagycsoportosai most ismerkednek a Boldogságóra témáival.A hála gyakorlását nagyon könnyedén elsajátították.Szépen megfogalmázták a hála,mint érzést.A mese meghallgatása után,átbeszéltük a történetet és újabbnál,újabb gondolatok jutottak az eszükbe.Mindenki eljészítette a saját hálafáját és boldigan vitték haza.

Süni csoport

A „Vidám reggeli köszöntések” feladatot már az év elején bevezettük. A csoportunk ajtajára ragasztottuk a hívóképeket: szív – ölelés, hangjegy – tánc, kéz – pacsi. Amikor a gyülekező csoportból megérkezünk, belépünk saját csoportunkba mindenki választhat egy üdvözlési formát.
A gyerekekkel már a hónap elején beszélgettünk a hála fogalmáról, ezután folyamatosan „kutattuk”, miért lehetünk hálásak az óvodai napunk során, ezt udvarra indulás előtt meg is beszéltük.
Minden évben „Zöldség-gyümölcs” témaheteket tartunk, idén különösen hálásak voltunk a sok szép őszi gyümölcsért, zöldségért, amit a szülők behoztak. Az almából készített „hálasüteményből” megkínáltuk a gyermekekért érkező szülőket is .

Az 5-6 éves korosztályú gyermekcsoporttal beszélgetni kezdtünk az érzelmekről, és egy konkrét érzelmet, a hálát emeltük ki. Megbeszéltük, hogy a hála valójában egy pozitív meleg érzést idéz elő, amit akkor érzünk, ha valami jót kapunk vagy tapasztalunk társainktól, környezetünktől, de akár saját életünk alakulásáért is.
Szabad mesélésben mondtam el a “mese a hálás egérről” című irodalmi ajánlást, és beszéltük meg a gyermekekkel a tartalmát, hozzá kapcsolódó érzelmeket. A hála érzését a mese tartalma alapján érthették meg igazán.
Minden gyermek hálát mondott számára fontos dologért. Beszéltünk az állatokról, hogy ők is tudnak hálát érezni, és közösen gondolkodtunk, hogy mi emberek hogyan tudjuk kifejezni hálánkat szavak nélkül. Kiemeltük a legfontosabbakat: öleléssel, simogatással vagy egy mosollyal. A csoport minden tagja választhatott gyermeket, akinek kifejezte háláját szavak nélkül.
Végezetül elkészítettük a “hálavirágot”, amire annyi szirom került, ahány dologért voltak hálásak az adott pillanatban. Erre került felírásra egy, a legkiemelkedőbb.