2025.09. 15-től bevezetésre került óvodánkban, azon belül is a Narancs kiscsoportban a boldogságóra program. Mivel kiscsoport és még javában zajlik és zajlott a beszoktatás folyamata, így a játékosság, a fokozatosság és a gyermekek játékkedve adta az alapot.
A szeptemberi hála téma, remek keretet adott annak, hogy elsősorban megmutassuk, hogyan érezzük magunkat a harmadik héten az óvodában. Bár még kevésbé ismerjük egymást, mégis kialakulnak az érzések egymás iránt, az óvoda iránt. Sokszor sírósan, sokszor vidáman, néha szomorúan, és szerencsére többször jókedvűen töltjük a kezdeti napokat. Ismerkedünk egymással, a szabályokkal, a napirenddel, az épülettel, udvarral.
A hála, mint fogalom, még megfoghatatlan ebben az életkorban, így azt bábozással, érzések kifejezésével tudjuk közvetíteni a gyermekek felé. Ehhez eszközünk volt a hálás róka tábla, amin a gyermekek jelölték az aktuális hangulatukat és kedvüket. Megbeszéltük, ki melyik rókával tud jobban azonosulni, a boldoggal vagy a szomorúval. A boldog „rókák” két-három nap után már próbálták egyszerűen megfogalmazni a választ arra a kérdésre, hogy miért boldogok (részemről sokszor hangoztatva/megemlítve a hálás kifejezést, mint szókincsbővítést), miért hálásak. Ilyen kedves válaszok születtek, mert játszhatunk, mert együtt vagyunk, mert megyünk az udvarra stb. Természetesen szomorú rókák is voltak, ami jó lehetőséget adott arra, hogy megfigyeljük a héten ennek változását, vagy esetleges stagnálását. Hét végére sokkal több boldog (gyermek)/róka lett, mint hét elején.
Igyekeztünk róka barátunknak egy csodaszép erdőt varázsolni, amiben ő is boldogan élhet és jól érezheti magát, mint mi az óvodában.
A hála befőtt szintén egy eszköz volt a hála kifejezés „gyakorlására”, megemlítésére, használatára. Mindennap különböző színű szíveket dobtunk a befőttes üvegbe, ezzel kifejezve boldogságunkat, örömünket. A különböző színű szívek által más szövegkörnyezete emeltük a hála jelentését pl. hálás a róka, hogy nem esik az eső, így mehet játszani az erdőbe/ hálás vagyok, hogy ma keveset szomorkodtatok/ hálásak vagyunk, hogy együtt lehetünk stb. Olyan hétköznapi élethelyzetekre használtuk, amit ez az életkor is megért és be tud épülni később bonyolultabb szituációkba is. Az összegyűjtött szívek nem mentek kárba a hét végén, hiszen pénteken csodálatos fát készítettünk (ragasztottunk) belőle. Ezen a napon, minden gyermek egy piros szívet vihetett haza a családjának szeretetét kifejezve vele.
A hét célja a gyermekek jókedvének, általános hangulatának fokozása. A felnőttekhez fűződő pozitív és szeretetteljes viszony megalapozása. Bizalmi kapcsolat kialakítása. A hangulatmérő segítségével a gyermekek kedvének felmérése és megfigyelése. Később ennek változásai és tapasztalatainak mérlegelése (pl. van-e olyan gyermek, aki rendszeresen a szomorút választja). Továbbá szókincsbővítés, a gyermekek egymással szembeni türelmének és együttműködésének a megalapozása.

Az első hónapunk az új gyermekek befogadásáról és a korábban csoportunkhoz tartozó gyermekek visszaszoktatásáról szólt, így a Hála témáját apró lépésenként „csempésztem” a gyermekek mindennapjaiba. Sokat mondókáztunk, énekeltünk a mindennapos mozgások során. A szabad játékidőben beszélgettünk az őszről, az őszi gyümölcsökről, ehhez kapcsolódott kis versünk is, Tóth János: Süni és az alma című verse, melyet báb segítségével mondtam el a gyerekeknek. A gyerekek nagy örömmel hallgatták a verset, többször is kérték, „meséljem el” újra. Ennek kapcsán is beszéltünk a háláról, a Süni hálás lehet a szellőnek, aki segített az almához jutni. Mozgásos játékunk során sünikké változtunk, gyűjtögettünk játékosan faleveleket, amikkel az odúnkat kibéleltük, majd gyűjtöttünk élelmet is magunknak, s minden alkalommal hálásak voltunk, mert lesz hol lakni télen és akad ennivalónk is. A játékok végén a gyermekek igazi gyümölcsöt ettek, hálásak vagyunk azoknak a szülőknek is, akik biztosították ezt számukra.
A Hála témáját Boldogságóra keretében szeptember 4. hetében dolgoztuk fel. A kezdő relaxáció után (égig érő fa vagyok,…) a gyerekeknek elolvastam a Hálafa meséjét, melyet képpel is illusztráltam. Megnéztük a boldogságvárat, s örültem, hogy többen emlékeztek az előző évről a várra, s a hála szimbólumára, a virágra is. A mese végén beszélgettünk, a gyerekek elmondták a gondolataikat a háláról, a mesében ki miért hálás, s néhány gyermek megosztotta velünk azt is, hogy személy szerint ők miért hálásak. A Boldogságórát hálavirágok színezésével zártuk.
A hónap fontos eseménye a szüreti felvonulás és bál volt, így a hálafa mese ihletésére elkészítettük óvodánk és bölcsődénk közös hálafáját intézményünk gyermekeinek és dolgozóinak kéznyomataival, s ezzel a fával köszöntük meg mindazok segítségét és támogatását, akik a szüreti felvonulás és bál szervezésében, lebonyolításában részt vettek vagy óvodánkat, bölcsődénket bármilyen módon támogatták.
Hálás vagyok a kollégáimnak, intézményünk gyermekeinek és a szülőknek, hogy a témát segítettek feldolgozni.
(A meséhez és a relaxációhoz felhasznált irodalom: Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek), Budapest, 2017.)

Most szeptemberben csatlakoztunk a nagycsoportommal a Boldogságóra Integrált Programhoz. A javaslat szerint először a boldogság fogalmáról beszélgettem a gyermekekkel. A beszélgető körben mindenki elmondta, hogy számára mit jelent, a boboldogság, többen is nagyon találóan fogalmaztak, pl.: Ha ajándékot kapok! Ha Anya átölel! Az ajánlott témák közül a Kedvességet dolgoztuk fel. Az „angyalkázás” játékot válsztottam, reggel érkezéskor mindenki húzott egy jelet, és megbeszéltük, hogy társának egész nap próbáljon meg kedveskedni. A nap folyamán többször is tudatosítottam a gyermekekben a feladatot. Volt, aki kinyitotta azajtót a társának, megdicsérte a ruháját a haját, sorakozónál őt választotta párjának.
„Hogyan kedveskedjünk” játék során a kedvesség virágának körbeadásával, mindenki elmondhatta, hogy számára mi számít kedvességnek. Zárásként örömmel meghallgattuk „A kedvesség erősség dalát”, és megnéztük „A kedvesség virága az Erősségek kertjében” kisfilmet.
2025.09.29. Salánki Erika

Most szeptemberben csatlakoztunk a nagycsoportommal a Boldogságóra Integrált Programhoz. A javaslat szerint először a boldogság fogalmáról beszélgettem a gyermekekkel. A beszélgető körben mindenki elmondta, hogy számára mit jelent, a boboldogság, többen is nagyon találóan fogalmaztak, pl.: Ha ajándékot kapok! Ha Anya átölel! Az ajánlott témák közül a Kedvességet dolgoztuk fel. Az „angyalkázás” játékot válsztottam, reggel érkezéskor mindenki húzott egy jelet, és megbeszéltük, hogy társának egész nap próbáljon meg kedveskedni. A nap folyamán többször is tudatosítottam a gyermekekben a feladatot. Volt, aki kinyitotta azajtót a társának, megdicsérte a ruháját a haját, sorakozónál őt választotta párjának.
„Hogyan kedveskedjünk” játék során a kedvesség virágának körbeadásával, mindenki elmondhatta, hogy számára mi számít kedvességnek. Zárásként örömmel meghallgattuk „A kedvesség erősség dalát”, és megnéztük „A kedvesség virága az Erősségek kertjében” kisfilmet.
2025.09.29. Salánki Erika