Megbeszéltük a gyerekekkel a hála szó jelentését. Beszélgettünk arról, hogy mi mindenért lehetünk hálásak.
A nap végén megfogalmazták a hálájukat: quadoztam apával, finom tízórait csomagolt anya, sok jutalom matricát kaptam, hazavihettem a hétvégére a jutalom macit, felkerült a nevm a dicséret falra…
Feladatok közül a Hálagyöngysort választottuk.
A hála gyakorlása
A gyerekeknek a témát úgy vezettük be, hogy először megbeszéltük a hála fogalmát. Majd csoportosították, hogy ez egy pozitív érzelem. Utána 2 játék következett, az egyikben babzsákot kellett adni egy személynek, akinek hálásak lehetnek a csoportból. A másik játékban pedig piros szívecskével ellátott tárgyakat kellett a teremben keresni, majd megfogalmaztuk, hogy egy tárgynak miért tartozhatunk hálával. Majd pedig az órát a hála dal meghallgatásával zártuk le.
2020. Szeptemberétől kapcsolódtunk be a Boldogságóra Programba. Az idei tanévben az új kiscsoportos korú gyerekekkel is szeretnénk megismertetni a programot. Szeptember hónap témája: a Hála gyakorlása. Lelki beszélgetésekkel, relaxációs zenehallgatással, vándorjátékkal hangolódtunk rá a Hála gyakorlására. Kooperatív munkában elkészítettük a Hálafát, melyet elhelyeztünk a csoport öltözőjében jól látható helyre, amelyre a kisgyermekek, óvó nénik, és a dadus néni kézlenyomata került.
Szeretettel fogadták a gyerekek a Hálafa történetének meséjét, melyet többször is elmeséltem nekik. Vándorjátékban minden kisgyermek megsimogathatta „ Harkály doktort,” aki meggyógyította a gyerekkel közösen a szomorú fa lelkét. A játék során jól látható volt a pozitív érzelmek és boldogság élményének átélése (hála, öröm, szeretet) a gyermekek arcán. A mesejátékban a gyengébb önbizalmú és visszahúzódóbb gyerkekek is megnyíltak, bátrabbak lettek, ami különösen jó hatással van a pozitív személyiségük fejlődősére és társas kapcsolataik alakulására.
„A boldogságórák az egyik alapvető célja: szisztematikus gyakorlatok alkalmazásával készségszintűvé tenni a pozitív orientációt.”
Örömmel színezték ki a munkafüzetben lévő hálaszínezőt, amit hazavittek családjukba.
Csoportunk szokása az alvásidő előtti „Hálamaci” simije, mellyel mesehallgatás után kapnak egy simogatást kívánva minden pihenni vágyó kisgyermeknek szép álmokat.
Egész hónapban többször meghallgattuk Bagdi Bella : Szép nap ölelj át engem c. dalt, melyre táncos mozdulatot is rögtönöztünk.
Hálásan örülünk, hogy folytathatjuk a Boldogságóra Programját, kíváncsian készülünk a következő témára: Az optimizmus gyakorlására!
Hónap elején, szokás szerint aktualizáltuk a Boldogság-falunkat. Boldogságóránkat a hála világnapján tartottuk meg. Meghallgattuk a hónap dalát, melynek címe a,, Szép nap ölelj most át engem.” Játszottunk Hálajátékot, mely során megfogalmaztuk, hogy mi mindenért lehetünk hálásak. Ezt követően a Ki dobta? játékban, próbáltuk kitalálni, hogy kinek az állítása került hozzánk. Nem is volt könnyű, pedig már jól ismerik egymást a gyerekek!
Az óra elején, az ajtófélfán érintéssel jelezték a gyerekek a boldogságszintet, a megfelelő ikont megérintve. Óra végén ugyanígy hagyták el a termet. A boldog ikonhoz kétszer annyian, a szomorúhoz senki sem nyúlt.
Hálafánkat a terem végében, mágneses táblára készítettük. Így könnyebben le tudta venni mindenki a számára megfelelő falevelet.
Az iskolánkban heti 1 órában tartom a Boldogságóra foglalkozást alsó tagozatos diákoknak (16 fő), a csoportom a Csodacsapat nevet kapta, mivel úgy gondolom minden gyermek csodákat rejteget, csak van aki rutinosan elő tudja hozni magából, s van, akiből elő kell csalogatni, ebben segít nekik a Boldogságóra program.
Gyógypedagógusként a fejlesztő foglalkozások keretében is foglalkozunk egy-egy témával, hiszen a Boldogságóra nem csak az érzelmi intelligenciát fejleszti, hanem a szociális készségeket, figyelmet, de még a szövegértést, írásbeli kifejezőkészséget stb. is, ezen az úton próbáltam a felső tagozatos diákokat is bevonni, melyet a diákok érdeklődéssel fogadtak.
Szeptemberben a hála témakörét dolgoztuk fel az év eleji adminisztrációs feladatok után.
Először is elmondtam nekik, hogy miről fog szólni a Boldogságóra, beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent a boldogság, mit jelent a hála fogalma és ki miért hálás.
A diákok egy általuk választott személynek hála levelet írtak, melyet ha akartak, átadhattak a szeretett személynek, volt aki az anyukájának írt, volt aki pedagógusnak és volt, aki a kedvenc énekesének.
A Boldogságóra foglalkozáson a gyermekek pozitív üzeneteket írtak, melyeket egy üvegben az iskola aulájában létrehozott Boldogság-Ponton helyeztünk el, így ha valakinek rossz kedve van, szomorú, kivehet egy üzenetet a „Lélek-erő” üvegünkből, hogy jobb kedvre derüljön, megnyugodjon. Valamint, a diákok maguk is helyezhetnek el pozitív üzeneteket ebbe az üvegbe.
A szakkörön és a fejlesztő foglalkozáson is a diákok a saját maguk által kiválasztott kövekre festettek, hála és boldogság kavicsokat készítettek, s mindenki elmesélte kavicsának történetét. A kövek közül néhányat szintén a Boldogság-Pontunkon helyeztünk el.
Iskolánkban néhány kollega is érdeklődve figyeli a diákok munkáját, sőt, van aki ihletett kapott egy kép készítésére, mely szintén kiállításra került az iskola Boldogság Pontján.
Az iskolánk részt vesz a Boldogságóra kutatásban, így a teszt lapokat a diákok szeptember közepén-végén töltötték ki az előzőleg megbeszélt osztályokkal.
A Pápa TV a Boldog Iskola kapcsán interjút készített iskolánk igazgatónőjével, valamint velem, mely ezen a linken érhető el: https://www.facebook.com/reel/1625590228417991
A mai 45 perces Boldogságóra foglalkozás a 7. osztályosokkal sikeres volt, a kijelölt témákat – a hála és a kedvesség – a vártnál is nagyobb nyitottsággal fogadták. A bevezetés, melyben körüljártuk a boldogság fogalmát, segített megalapozni a pozitív légkört, majd a fókusz áthelyeződött a hála gyakorlására, ami a szeptemberi hónap alaptémája.
A foglalkozás középpontjában az „Amit még sosem mondtam el…” hálafeladat állt, az idő rövidsége miatt a diákok egy rövid üzenetet írtak valakinek, akinek még sosem mondták el igazán, mennyit jelentett számukra. A válaszok őszinték és meghatóak voltak, sokan a szüleiknek vagy egy-egy közeli barátjuknak címezték az üzenetet. A diákok aktívan részt vettek a reflektálásban is, különösen a „Mennyire megy könnyen a hála kifejezése számodra a mindennapokban?” kérdés kapcsán.
A hála után áttértünk a kedvesség témájára. A „Meglepetés nyom” feladatot adaptáltuk egy rövid, csoportos brainstorminggá, ahol minden csapat 3 ötletet gyűjtött arra, hogy milyen apró, névtelen kedvességgel lephetné meg az iskolában a tanáraikat vagy az iskolai dolgozókat vagy az iskolatársakat. A beszélgetés és a felmerült ötletek megerősítették, hogy a diákok számára is fontos az elvárás és haszonlesés nélküli jótett, amely örömet okozhat számukra. Összességében a foglalkozást pozitív hangulat jellemezte.
A jelentés helyett azt mondták utánam az osztályom tagjai:
„Hálás vagyok, mindenért ami van és aki vagyok. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.”
Majd a hálával kapcsolatban írtunk fel szavakat, mindenki mondott egy szót. Lefotóztam.
A Hála kártyákból, mindenkik húzott magának egyet és felolvasta. (Jobb Veled a Világ alapítvány kártyája)
Elmeséltem nekik a csökönyös kis elefánt történetét.
A csökönyös kiselefánt
Élt a messzi Afrikában egy kiselefánt. Olyan csökönyös volt, olyan makacs, hogy azóta is emlegetik. Egyszer sétálni indult az elefántcsalád.
-Gyere velünk – hívta elefántapja.
-Nem megyek – rázta a fejét csökönyös kiselefánt.
-Gyere – hívta az anyja.
-Nem megyek.
-Gyere – hívták a testvérei.
– Nem.
Megunták, otthagyták, egyedül maradt a kiselefánt. El is unta magát hamarosan. Akkor meg azért haragudott a világra. Azt mondta mérgében:
– Nem is leszek én elefánt többé! Hanem mi legyek?
Arra szökött egy gazella. Nézte a kiselefánt , megirigyelte a szép karcsú termetét, sebes futását.
– Tudom már mi leszek! Gazella leszek!
Azzal nekiállt, és elkezdett gazella módjára szökdelni. Addig szökdelt, míg vastag oszloplábai össze nem akadtak, és föl nem bukfencezett. Föltápászkodott, és azt mondta magában:
– Nem is olyan jó gazellának lenni. Inkább majom leszek!
Tovább sétált, míg egy majomcsapatot nem talált.. Oda kiáltott nekik:
– Én is majom akarok lenni. Játszatok velem!
No több sem kellett a haszontalan majmoknak! Körülvették a kiselefántot, ki a fülét cibálta meg, ki a farkát, dögönyözték, csiklandozták, kókuszdióval hajigálták. Elunta a kiselefánt, sértődötten továbbállt. Egyszer csak egy szép, tarka tollú papagáj röppent fel előtte.
– De most már aztán igazán tudom, mi leszek! Papagáj akarok lenni! Taníts meg engem röpülni, hallod-e!
– megtanítalak én szívesen! – állt ra csínytevő papagáj. – Gyere csak utánam!
Elvezette a kiselefántot a folyóhoz, a meredek part szélére. Megállt a magas parton, elrugaszkodott és felröppent.
– Így kell, ide nézz!
– Hiszen ez semmi! – rikkantott a kiselefánt, és ő is elrúgta magát a parttól.
Belepottyant persze a folyóba.
Nagy nehezen kivergődött a partra, csupa víz volt, csupa hínár, csupa iszap. Azt dörmögte nagy mérgesen :
– Mégis csak elefánt maradok inkább!
Aztán elcsörtetett az erdőbe, hogy megkeresse a családját, hátha még egyszer sétálni hívják.
Majd megbeszéltük, hogy milyen fontos az elégedettség. Ők mennyire elégedettek.
Hangulatos óra lett belőle
A foglalkozás menete:
1. Motiváció: Zenehallgatás, Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem.
2. Mesehallgatás: Bábozás- Ferenczi Éva: Maci bajban van. A mese elbábozása, megbeszélése.
3. Hálavirág színezése, az elkészült virágokból hálalánc készítése.
Mint mindenki az évet mi is a nyári élményeink elmesélésével kezdtük. 4 fős csapatokat alkottunk és azokon belül páronként váltva meséltük el egymásnak a nyár legélvezetesebb pillanatait. Majd ezek után egy-egy szószóló a többi 4 fős csapatnak is hírül adta, hogy kinek, mi okozott örömöt az egymás nélkül eltelt két hónap alatt.
Tanító nénink a folyosóra kitett, szokásos jelekkel várt minket. Így minden nap a választott feliratoknak megfelelően üdvözöltük őt.
A kedves köszönős gyerekdalra együtt mozogtunk.
Az ajánlott nevezetes napok közül a jótékonyság napja volt első a sorban. Könyvjelzőket készítettünk egymásnak, kiemelve mindenki jó tulajdonságait.
Szóba került a környezetvédelem. A Föld ózonrétegének vékonyodása sokakat megdöbbenéssel töltött el.
A gyerekek világnapján nemcsak a köszönös dalra táncoltunk. Mozgásos akadálypályát is építettünk. És egy évindító szabadulószobán is végigmentünk.
Színházban, fogászaton és játszótéren is többször jártunk. Többeket köszöntöttünk születésnapjukon. Megnéztünk egy gombakiállítást. Rovarhotelek építettünk. Méhecskéket gyártottunk egy pályázatra.
Projektnap keretén belül emlékeztünk a népmese napjára. Lapbookot állítottunk össze a különböző helyszíneken. Élőmesés mesemondás során ismertük meg a Só c. magyar népmesét. Jelmezekkel és kellékekkel el is játszottuk.
S végül a hónap témája sem maradhatott el. A boldogságórás foglalkozás középpontjában a HÁLA állt. Készítettünk a nyári élményeknek és a közvetlen hozzátartózóinknak egy-egy hálafalat. Fűztünk hálagyöngysort, amit végül egymásnak ajándékoztunk. összegyűjtöttük a szívünkhöz legközelebb állókat.
Remélve, hogy sokan az osztályból is jól ismerik egymást eljátszottuk a Ki dobta? játékot.
Csoportmunkában került sor a kérdéskártyák felhasználására.
Közösen felidéztük a hála erősségmondókáját, s megtanultuk a kedvességét is.
Az egész hónap legkedvesebb játékává a pozitív árulkodás vált. „Láttam, amikor Laura adott a reggelijéből Linzinek., Láttam, amikor Hanna bepakolt Gyurinak, hogy az apukájának ne keljen rá várni., Láttam, amikor Örs átadta a hintát az elsős Hannának, mert ő még nem hintázott., Láttam, amikor a fiúk maguktól locsolták meg a paradicsomokat a melegházban., Láttam, amikor Hanna segített Enzónak, hogy hol tartunk., Hallottam, hogy hogyan vígasztalták Örsöt Kamilláék, mert fájt a hasa.”
Ezek után talán nem is véletlen, hogy Az én így kedveskednék papírokra rengeteg jobbnál jobb ötlet érkezett.