Hála
A hála gyakorlása
A Kisvakond nagycsoportosai most ismerkednek a Boldogságóra témáival.A hála gyakorlását nagyon könnyedén elsajátították.Szépen megfogalmázták a hála,mint érzést.A mese meghallgatása után,átbeszéltük a történetet és újabbnál,újabb gondolatok jutottak az eszükbe.Mindenki eljészítette a saját hálafáját és boldigan vitték haza.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
A „Vidám reggeli köszöntések” feladatot már az év elején bevezettük. A csoportunk ajtajára ragasztottuk a hívóképeket: szív – ölelés, hangjegy – tánc, kéz – pacsi. Amikor a gyülekező csoportból megérkezünk, belépünk saját csoportunkba mindenki választhat egy üdvözlési formát.
A gyerekekkel már a hónap elején beszélgettünk a hála fogalmáról, ezután folyamatosan „kutattuk”, miért lehetünk hálásak az óvodai napunk során, ezt udvarra indulás előtt meg is beszéltük.
Minden évben „Zöldség-gyümölcs” témaheteket tartunk, idén különösen hálásak voltunk a sok szép őszi gyümölcsért, zöldségért, amit a szülők behoztak. Az almából készített „hálasüteményből” megkínáltuk a gyermekekért érkező szülőket is .
A gyerekek hála-koktélba töltötték a gondolataikat, hogy miért hálásak.
Az 5-6 éves korosztályú gyermekcsoporttal beszélgetni kezdtünk az érzelmekről, és egy konkrét érzelmet, a hálát emeltük ki. Megbeszéltük, hogy a hála valójában egy pozitív meleg érzést idéz elő, amit akkor érzünk, ha valami jót kapunk vagy tapasztalunk társainktól, környezetünktől, de akár saját életünk alakulásáért is.
Szabad mesélésben mondtam el a “mese a hálás egérről” című irodalmi ajánlást, és beszéltük meg a gyermekekkel a tartalmát, hozzá kapcsolódó érzelmeket. A hála érzését a mese tartalma alapján érthették meg igazán.
Minden gyermek hálát mondott számára fontos dologért. Beszéltünk az állatokról, hogy ők is tudnak hálát érezni, és közösen gondolkodtunk, hogy mi emberek hogyan tudjuk kifejezni hálánkat szavak nélkül. Kiemeltük a legfontosabbakat: öleléssel, simogatással vagy egy mosollyal. A csoport minden tagja választhatott gyermeket, akinek kifejezte háláját szavak nélkül.
Végezetül elkészítettük a “hálavirágot”, amire annyi szirom került, ahány dologért voltak hálásak az adott pillanatban. Erre került felírásra egy, a legkiemelkedőbb.
A hála témát több órába csempészve dolgoztuk fel ( és foglalkozunk vele folyamatosan) a gyerekekkel. Elkészítettük a hála dobozunkat, amelybe azóta is lelkesen teszik a kis üzeneteiket. Megbeszéltük, hogy minden hónap végén elolvassuk a tartalmát. Jó érzés azt tapasztalni pedagógusként, hogy már nem vesznek mindent természetesnek ami és akik körülöttük vannak. A kölcsönös tisztelet, szeretet behálózza és meghatározza az életüket. Meg kell tapasztalniuk, hogy közösen még többek lehetnek, még többet elérhetnek, ezekért pedig érdemes hálásnak lenni.
4.osztály: Az ősz színeivel fejeztük ki hálánkat a csodás természetadta színekért,illatokért. Mindezt tettük a képzőműves foglalkozásaink egyikén. Vegyes technikát alkalmazva,de főként vízfestékkel dolgoztak a gyerekek. A foglalkozást megelőzően beszélgetőkörben elmondták,hogy ki miért,kiért hálás.
Siófoki Széchenyi István Általános Iskola Kiliti iskolarész
Másodikasok lettünk, tehát már nem ismeretlen a boldogságóra a gyerekek előtt! Sőt! Nagyon is várták a boldogságórát! Így aztán azzal kezdtük az első foglalkozást, hogy megkértem őket, próbálják meg megfogalmazni, miért szeretik a boldogságórát. Mit jelent nekik, miért várják annyira. A válaszokban legtöbbször a szeretet szó hangzott el. Elmondták azt is, hogy sokat beszélgetünk, játszunk, nevetünk, és volt olyan is, aki a meleg zuhanyt emlegette. Ezután kicsit átbeszéltük a témákat, és megpróbáltunk hozzájuk rendelni egy-egy feladatot, amire emlékeztek tavalyról. Legemlékezetesebbnek a Széchenyi kihívás bizonyult, melyben az egész alsós közösségünk részt vett. Ezután a hála fontosságáról beszélgettünk. Meghallgattuk a Szép nap, ölelj most át engem c. dalt. Ezután közösen kiraktuk a HÁLA szót. Összegyűlt mindenféle dolog: tanszerek, tornazsák, ruhadarabok, virág, zsebkendő, fogkrém, játék, stb. Amikor elkészültünk, elkezdtünk a tárgyaknak hálát mondani. Ahogy haladtunk, egyre könnyebben ment. Aztán megkérdezte valaki, hogy miért mondunk hálát egy tárgynak. Nem lehetünk hálásak valaminek, ami nem is él. Ez elindított egy beszélgetést. Valóban viccesen hangzik, hogy egy tárgyat megszólítunk és megköszönünk neki valamit. A hála azonban bennünk van, az a mi érzésünk. Ugyanúgy lehetünk hálásak egy személy felé, mint egy tárgy vagy egy növény felé. Ebben egyet is értettünk. Szeptember utolsó péntekje az Európai és Magyar Diáksport Napja. Iskolánk részt vesz a Magyar Diáksport Szövetség Aktív Iskola programjában. Ezen a napon az egész iskola sportolt. 120 perc sport volt a célkitűzés. Közös napindító tornával kezdtünk, majd 2024 métert futottunk le közösen. A második óra egy játékos testnevelés óra volt. Mi ehhez a nevezetes naphoz is kötöttünk egy boldogságórát, amikor arról beszélgettünk, hogy miért lehetünk hálásak ennek a napnak. Mit ad nekünk a mozgás, a sportolás? Miért van rá szükségünk és miért érezzük magunkat energikusnak, boldognak tőle? Végül a gyerekek megfogalmazták, hogy a sportnak hála, erősödik a szívük, a tüdejük, az izmaik, a csontjaik és még elhízni sem fognak. Valamint a napjuk is jókedvűen indult. Készítettünk még ebben a hónapban kis piros szívecskéket is, amire kedvük szerint írhatnak valakinek hálaüzeneteket és átadhatják azt akár az osztályon belül, akár bárkinek az iskolában, vagy otthon. Ma pedig, a magyar népmese napján a 4. osztályosok olvastak nekünk mesét, így feléjük is kifejezhettük hálánkat.
A program bevezetéséhes a könyv ajánlását választottam. Aznap reggel a gyerekekkel közösen megrajzoltuk a Boldogság-várat és az oda vezető lépcsőfokokat. A gyerekek örömmel vetették bele magukat a színezésbe. Közben beszélgettünk arról, hogy milyen színektől lesz vidám ez a vár és, hogy mi található benne (boldogság).
A folyamatos tízórai után a gyerekek játékából kezdeményeztem a tevékenységeket.
Mivel a színezéséhez, nem mindenki csatlakozott, ezért a szőnyegen megmutattam a várat és megbeszéltük, hogy ez a Boldogság vára, ahova úgy lehet feljutni, ha ezt a tíz lépcsőfokot közösen megmásszuk.
Ezután Relaxációs játékkal ráhangolódtunk a tevékenységre: „Almát szedj ügyese, szőlőt szedj ügyesen!…” Egy-egy mozdulatot fél percig végeztünk. Majd meghallgattuk Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem című daltát, amire szabadon táncolhattak.
Ezt követően elmeséltem nekik Bezzeg Andrea: A Hálafa története című meséjét, hangsúlyommal, mimikámmal, gesztikulációmmal törekedtem átadni az érzelmeket.
Mese után eljátszottuk a történet fontosabb mozzanatait:
– Levélkereső, amit a szomorú fa hullajtott,
– Levéladogató játék (egy, két, majd három levéllel)
Ezutána megbeszéltük, és eljátszottuk, hogy mivel vidították fel az állatok a fát:
– Vicces arcot vágtak,
– Megcsiklandozták egymást,
– Megkértem őket, hogy ők is osszák meg velünk, miért hálásak, tapasztalataim alapján a legtöbben megértették mit kértem, mivel bemutattam nekik a gyakorlatot a meséből idézve.
Ezután elkészítettük közösen a saját hálafánkat, festéssel és tenyérnyom hagyással, amibe beleírtuk, hogy miért hálásak, majd olyan helyre raktuk, ahol a szülők is láthatták.
A festés végeztével megkapták a hála jelét, a virágot, amit felragasztottak az első lépcsőfokra.
Forrás: Bagdi Bella – Prof. Dr. Bagdy Emőke – Tabajdi Éva: Boldogságóra (3-6 éveseknek)
A program bevezetéséhes a könyv ajánlását választottam. Aznap reggel a gyerekekkel közösen megrajzoltuk a Boldogság-várat és az oda vezető lépcsőfokokat. A gyerekek örömmel vetették bele magukat a színezésbe. Közben beszélgettünk arról, hogy milyen színektől lesz vidám ez a vár és, hogy mi található benne (boldogság).
A folyamatos tízórai után a gyerekek játékából kezdeményeztem a tevékenységeket.
Mivel a színezéséhez, nem mindenki csatlakozott, ezért a szőnyegen megmutattam a várat és megbeszéltük, hogy ez a Boldogság vára, ahova úgy lehet feljutni, ha ezt a tíz lépcsőfokot közösen megmásszuk.
Ezután Relaxációs játékkal ráhangolódtunk a tevékenységre: „Almát szedj ügyese, szőlőt szedj ügyesen!…” Egy-egy mozdulatot fél percig végeztünk. Majd meghallgattuk Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem című daltát, amire szabadon táncolhattak.
Ezt követően elmeséltem nekik Bezzeg Andrea: A Hálafa története című meséjét, hangsúlyommal, mimikámmal, gesztikulációmmal törekedtem átadni az érzelmeket.
Mese után eljátszottuk a történet fontosabb mozzanatait:
– Levélkereső, amit a szomorú fa hullajtott,
– Levéladogató játék (egy, két, majd három levéllel)
Ezutána megbeszéltük, és eljátszottuk, hogy mivel vidították fel az állatok a fát:
– Vicces arcot vágtak,
– Megcsiklandozták egymást,
– Megkértem őket, hogy ők is osszák meg velünk, miért hálásak, tapasztalataim alapján a legtöbben megértették mit kértem, mivel bemutattam nekik a gyakorlatot a meséből idézve.
Ezután elkészítettük közösen a saját hálafánkat, festéssel és tenyérnyom hagyással, amibe beleírtuk, hogy miért hálásak, majd olyan helyre raktuk, ahol a szülők is láthatták.
A festés végeztével megkapták a hála jelét, a virágot, amit felragasztottak az első lépcsőfokra.
Forrás: Bagdi Bella – Prof. Dr. Bagdy Emőke – Tabajdi Éva: Boldogságóra (3-6 éveseknek)