A feladat során a gyerekeknek rajzot kellett készíteniük arról, mit vinnének magukkal egy lakatlan szigetre. A rajzok jól tükrözték a gyerekek gondolkodását, fantáziáját és érzelmi világát. Többen a túléléshez szükséges eszközöket (étel, víz, ház, tűz) ábrázolták, míg mások számukra fontos személyeket, állatokat vagy játékokat rajzoltak. A feladat lehetőséget adott az önkifejezésre, a kreativitás fejlesztésére, valamint arra, hogy jobban megismerjük, mi az, ami a gyerekek számára biztonságot és örömöt jelent. A közös megbeszélés során fejlődött a kommunikációjuk és egymás véleményének elfogadása is. Megbeszéltük azok a dolgokat amik fontosak nekünk és hálásak vagyunk érte.
A hála gyakorlása
1. Időutazás a jövőbe
2.Rajzoljunk együtt!
3. Az én hangom
4. A csoport törzsfőnöke, egy vezető tulajdonságai
5. Láthatatlan törzsfőnök
Hálánk jelét többféle módon kifejezhetjük. Az óvodánk minden évben a népmese napjára meseelőadással készül. A gyerekekkel közösen bábokat készítünk, majd előadunk egy kedvelt mesét. Az idei évben A három kismalac és a farkas című mesére esett a választás. A gyerekekkel megbeszéltük a mese tanulságát, mit jelent a hála, hogyan lehetünk hálásak azért ha kapunk valamit, vagy ha segítenek rajtunk.
Félévi összegzés a Boldogságórákról (szeptember–december)
A 2025/26-os tanév első félévében csapatunk rendszeresen részt vett a Boldogságóra programban. A cél az érzelmi intelligencia, a pozitív pszichológiai szemlélet és az önismeret fejlesztése , továbbá az, hogy a tanulók megtanulják felismerni és megélni a mindennapokban fellelhető örömforrásokat.
A félév során havonta egy-egy témakört dolgoztunk fel, ezek közül több közvetlenül kapcsolódott a tanulók mindennapi életéhez. A feldolgozás módszertana változatos volt: beszélgetőkörök, közös játékok, relaxációs gyakorlatok, kreatív alkotás, páros és csoportmunka is szerepelt.
Felépített témák és tanult tartalmak
A félév során a következő területekkel foglalkoztunk:
Szeptember: Hála gyakorlása
A tanulók megismerték a hála fogalmát és gyakorolták a pozitív események tudatosítását. Közösen készítettünk hálafát, illetve hálanapló bejegyzéseket.
Október: Optimizmus
A beszélgetések során a negatív és pozitív gondolatok közötti különbséget vizsgáltuk. Helyzetgyakorlatokban megoldási módokat kerestünk a hétköznapi problémákra.
November: Kapcsolatok ápolása
A gyerekek egymás erősségeinek felismerésével és megfogalmazásával erősítették az osztályközösséget. Készítettünk „kedvesség kihívást”, amelyben a tanulók tudatosan gyakoroltak segítő viselkedést.
December: Jó cselekedetek, jószívűség
A hónap az adni-öröm élményére épült. Több jótékony kezdeményezésben is részt vettünk, valamint osztályon belül is megvalósult a „Titkos Angyal” program.
Fejlődés és hatás
A Boldogságórák hatása a csoport életében is megmutatkozott:
nőtt az empatikus viselkedés,
javult az egymáshoz való viszony,
a tanulók könnyebben fejezték ki érzéseiket,
tudatosabban keresték a pozitív élményeket,
csökkentek a konfliktusok egyes helyzetekben.
A félév végére a gyerekek nagy része természetesebben tudott beszélni arról, miért hálás, és milyen jó élmények érték.
Összességében az első félév sikeresen zajlott. A témák jól illeszkedtek az osztály életkori sajátosságaihoz, és támogatták a közösség fejlődését. A foglalkozásokat a tanulók motiváltan, aktívan és kíváncsian fogadták.
A program megvalósítását a második félévben is folytatjuk, új témakörökkel gazdagítva a tanév során szerzett tapasztalatokat.
Etika óra
4.b
Alsós
Boldog és hálás vagyok mindenért amim van.
“Hálás vagyok a napfényért,
A madarak csicsergéséért,
A barátok mosolyáért,
És minden apró örömért.
Hálás vagyok, hogy van családom,
Hogy segítenek, a bajban,
Hálás vagyok minden percért,
Minden napért, ami rám vár.
Hálás vagyok a szóért,
Hálás vagyok az osztályért,
Hálás vagyok a fociért,
Hálás vagyok a nevetésért!
Hála hála hála, nincs nála málna
de ő sosem bánja, ha nevetés a barátja.
Ki lehet a párja a 4.B szeretettel látja!”
A vakáció után minden gyermek nagyon várta, hogy az előkészítő év után elkezdődjön végre az első osztály. Már egy összeszokott kis társaság ült az iskola padjaiban, akik kíváncsisággal várták mit hoz nekik az új tanév. Hálásak voltunk, hogy együtt lehetünk, játszhatunk, barangolunk a betűk világában. De a sok szép és jó mellett, voltak gyerekek, akik nem akartak reggel felkelni, nehezükre esett a házi feladat, és a tanulás. Elkezdtük a hála témáját boncolgatni, elkészült egy hálafa, minden reggel hálát adtunk valamiért. Hálát adtunk, hogy egészségesek vagyunk, minden rendben van, jöhetünk iskolába. Először néztek, ezért miért adjanak hálát, aztán volt egy kisfiú, aki nagyon tájékozott, és elmesélte, hogy nem mindenkinek egyértelmű az iskolába járás. Nagy szemekkel hallgatták, és valami megváltozott. Már nem volt sírás. Igyekeztem olyan feladatokat adni nekik, hogy otthon is fejezzék ki hálájukat szüleiknek. A szülők meglepődtek,boldogok voltak. Azóta is gyakoroljuk a hálát, mert ez az út vezethet csak a boldog, elégedett élet felé.
A hála gyakorlása témakörben elkészítették a gyerekek a hála szíveket, Hála levelet írtak a legtöbben a szüleiknek de volt, aki nagyszülőnek, tanító néniknek.Beszélgettünk a hála fontosságáról.Meghallgattuk Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át c. dalát.
Tisztelt Boldogságóra Csapat!
Röviden szeretnék pár gondolatot megosztani veletek az elmúlt időszakról, mindennapi életünkről a Sek Óvodában. Az utóbbi három hónap boldogságórái gazdag szakmai és érzelmi tapasztalatot hoztak óvodánk számára, ahol a gyermekek lelkesedése és egymás iránti empátiája folyamatosan inspirált bennünket pedagógusokat.
Nagy örömmel csatlakoztunk az őszi konferenciához, nagyon hasznosnak találtuk az előadásokat, élményekkel gazdagodtunk. Ez a részvétel megalapozta a további hónapok harmonikus munkáját.
Novemberben a hálaadás volt a fő témánk, a hála fontosságát dolgoztuk fel: beszélgetésekkel, rövid jelenetekkel és szerepjátékokkal érzékeltettük erejét, miközben a gyerekek megosztották személyes hálájukat. Ezek a pillanatok mélyen hatottak ránk, kiemelve a gyermekek őszinte érzelmeit.
Decemberben a hála témáját folytattuk, kiegészítve a nélkülöző családok mindennapi szükségleteivel – gyűjtést szerveztünk számukra. A gyerekek lelkesen hozták a csomagokat, pakoltak, készültek. Arcukon látszott a boldogság, fontossá vált számukra az, hogy másokat is boldoggá tegyenek.
Január eleje a jókívánságok, élményeink megosztásáról szólt.
Megtanultuk az „Adjon Isten minden jót…” című dalt, majd képeslapokat készítettünk egymásnak; a vidám kívánságok átadása nevetéssel töltötte meg a csoportszobát, érintve a felnőtteket is.
Többször elővettük ezekben a hónapokban Pillanatkapitány történetét, melyből kiindulva különböző érdekes tevékenységek is alakultak, gondolkodásra ösztönzött mindannyiunkat.
Eredményként a mindennapokban már érezhető a fokozódó pozitív légkör. Folytatjuk a programot hálával a támogatásért!
Köszönettel és Tisztelettel,
Argachof Andrea
(SEK Budaoest Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium óvodapedagógusa)
Szeptemberi téma a hála gyakorlása volt. A hónap folyamán többször is szóba került a hála fogalma, gyakorlása a reggeli beszélgetőkörben és a mindennapjainkban is. Hiszen ha jobban odafigyelünk a kis dolgokra, ha tudatosan és rendszeresen kifejezzük a hálánkat, az erősíti a pozitív társas kapcsolatainkat, oldja a szorongást és segít abban, hogy a közérzetünk is jobb legyen. Igyekeztem tudatosan a jó dolgokra fókuszálni, ami kicsit nehéz volt, hiszen zajlott a beszoktatás folyamata és nagyon sok kicsikénk van. A Napimádás című relaxációs gyakorlatot többször “végeztük”, illetve Bagdi Bella: Szép nap… dalát hallgattuk.
A hála azt jelenti, hogy örülünk annak, amit kapunk.
Hálás vagyok a barátaimért, mert jó velük játszani és nevetni.
Hálás vagyok, amikor valaki segít nekem, vagy megdicsér.
Minden nap történik valami apró jó dolog, amiért érdemes hálásnak lenni.Az órán a háláról beszélgettünk. Mindenki leírt név nélkül néhány sort arról, amiért aznap hálás volt. Ezután felolvastuk a cetliket véletlenszerűen. Meghallgattuk egymás gondolatait, és megpróbáltuk kitalálni, ki írhatta az adott sorokat. A feladat segített abban, hogy észrevegyük a jó dolgokat, és jobban megismerjük egymást. Öröm volt hallgatni, hogy nem csak minden esetben magukra gondoltak a gyerekek, hanem valamelyik családtagjukra. Boldogsággal töltötte el őket is, mikor a másik társ kedves szavakat fűzött az irományához. Van, aki a megírt kis cetlijét büszkén vitte haza, és mutatta meg.