Mi már régi boldogságórások vagyunk, most kezdjük a negyedik évünket. A vegyes csoportunk van, így a gyerekek már ismerik a hála fogalmát, kevesebb magyarázatra van szükségük, és használják is ezeket a szavakat.
A tanév kezdetekor számba vettük ki ment el iskolába, ki maradt, és örömmel fogadtuk az új pajtásokat. Hálásak voltunk, hogy újra együtt lehettünk, és azért is, hogy olyan szép nyári élményeink voltak, amiket alig győztünk mesélni egymásnak. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy hála befőttet készítünk és bele rajzoljuk, mi volt szép és jó a nyáron, hogy a szürke tél napokon majd fel tudjuk idézni őket.
Egy régi ovisomtól kapott a csoport egy ölelős interaktív macit. Gondoltam, jó lesz arra, ha valakinek bánata van, majd megöleli. Csakhogy a gyerekek bizalmatlanul nézegették a játékot, nem akarták megölelni, volt olyan is, aki sírva fakadt tőle. Azt mondták, ez a maci mérges. Mi felnőttek erre próbáltuk barátságosabbá tenni: szalaggal, kalappal, sapkával kísérleteztünk, míg végül két rózsás csat és egy rózsaszín masni tetszett meg leginkább a gyerekeknek. Az öleléssel is probléma adódott, mert hiába vettünk elemet bele, a maci bizony nem ölelt. Dadus nénink oldotta meg a problémát, mert a régi, rozsdás rugót megkapargatta és végre beindult a maci! Szép sorban mindenkit megölelt. Az egyik kislány boldogan mondta: Hálás vagyok a Móni néninek, amiért csodát tett a macival!
Reggeli beszélgető körben szoktam hála-kört indítani, amikor mindenki elmondhatja, miért hálás. A gyerekek eleinte csokiért, cukorért szoktak hálásak lenni, de ahogy telnek a napok, már Anya puszijáért, ölelésért, azért, hogy szeret az Anyukám és az Apukám, vagy azért is, hogy „ti, hárman óvó nénik vagytok velünk” ! (Az ilyen mondatokért mi is nagyon hálásak vagyunk)
Évek óta van hála fánk, aminek a leveleire a gyerekek kapnak egy-egy gombot, ha segítenek valamiben a pajtásaiknak. Aki ötöt összegyűjt, az választhat, hogy matricát, vagy egy szép ceruzát szeretne. A nagyobbak szívesen segítenek kisebb társaiknak öltözködéskor, étkezéskor, játékidőben is, amiért a kicsik nagyon hálásak, így szaporodnak a gombok.
Én is nagyon hálás vagyok, mert a feltöltött anyagok közt a Budapesti Napvirág Tagóvoda olyan szép hála fát töltött fel, hogy ilyet fogunk készíteni mi is a dadus néninknek, aki nem sokára elbúcsúzik tőlünk, és a szomszédos bölcsődében fog majd dolgozni.

Idén csatlakoztam a programhoz, ezért izgatottan vártam az első foglalkozást. Ismét bebizonyosodott számomra, hogy a gyerekek milyen végtelenül ügyesek tudnak lenni.
A hét folyamán az őszi gyümölcsök volt a heti témánk a csoportban, melyhez az Őszi cserebere volt a mesénk, mely már egy jó témaindítónak számított, hiszen az állatok is hálásak lehetettek, amiért ennyire sok élelmet el tudtak raktározni télire. A hét elején mindenki megrajzolta a saját hálavirágait (mindenki olyat csinált, ami neki tetszik), majd ezeket a tartósság kedvéért lamináltam, végül kivágtam/kivágtuk. Már ezek készítése közben beszélgettünk a témával kapcsolatban.
A boldogságóra kezdő relaxációját a „Lemegy a nap, lankad a kar, a törzsem pihenni akar” mondókával és a hozzá tartozó mozgássorral kezdtük. Ezután táncoltunk egyet a „Pozitív gyerek vagyok” dalocskára, majd pedig témabevezetésként „Add tovább az almát” játékot játszottunk. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, három alma is körbejárt. Ezért hálából, amiért ennyire odafigyeltek előadtam nekik a Maci bajban van mesét ujjbábokkal, őket is megszólítva előadás közben. Ezt követően hálapókká változtam, és körbefontam a gyerekeket, akik valóban nagyon ötletgazdagok voltak és találékonyan megfogalmazták mondanivalójukat. (pl: Hálás vagyok anyukámnak, amiért meglepett azzal vasárnap, hogy áthívta hozzánk a barátnőmet). Miután mindenkit körbefontam megállapítottuk, hogy a boldogság is ilyen észrevétlenül szövi át a mindennapjainkat, és mi mind részesei vagyunk ennek. Ezután előkerültek a korábban elkészített hálavirágok, és mindenki hazavihette, és majd otthon odaadják annak, akinek hálásak valamiért. (a csoportban már elmondtuk miért vagyunk hálásak a másiknak) Én az enyémekből hálaláncot készítettem, melyeket ezentúl az hordhat, aki elmeséli nekünk miért hálás. A nap későbbi részében több gyerkőc nyakában is megfordultak a láncok, melyek mostantól a csoportszoba részét képezik. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy a sajátjukból is csinálhatnak otthon nyakláncot, és családon belül is játszanak vele hasonlóképpen. Végezetül egy pörgős Jól érzem magam boogie-val zártuk a délelőttöt.
Izgatottan várom a következő hónapot, milyen leleményes válaszokkal, elképzelésekkel fognak meglepni a gyerekek.

Bella kedves és nyugalmat árasztó dala után közösen rajzoltuk meg a nagy fát, melyen elhelyeztük azokat az állatokat, amelyeknek örömöt okozott. A gyerekek nagy örömmel fűzték tovább a mesét és megbeszéltük, hogy mi miért is vagyunk minden nap hálásak. Etután elkészítette mindenki a saját hála-fáját, rajta a kis állatokkal, majd felragasztottuk a lépcsőre a hála virágokat.

Bella kedves és nyugalmat árasztó dala után közösen rajzoltuk meg a nagy fát, melyen elhelyeztük azokat az állatokat, amelyeknek örömöt okozott. A gyerekek nagy örömmel fűzték tovább a mesét és megbeszéltük, hogy mi miért is vagyunk minden nap hálásak. Etután elkészítette mindenki a saját hála-fáját, rajta a kis állatokkal, majd felragasztottuk a lépcsőre a hála virágokat.

A Boldogságóra Program szeptemberi hónapjának témája a BOLDOGSÁGFOKOZÓ HÁLA, ezért ezen a héten, a „Bogyó és Babóca” kiscsoport óvodásai a testrészekkel és az érzékszervekkel ismerkedtek meg közelebről.
Kezdésként a „János Peti táncol” című énekre énekeltünk és táncoltunk. Ezt követően egy didaktikai játékot játszottunk, melynek címe „Hála-játék” volt. Egy érzékszerves dobókockát fel kellett dobni, s meg kellett mondani, hogy a dobott kép melyik érzékszervünket ábrázolja (szem-látás, fül-hallás, orr-szaglás, száj-ízlelés, kéz-tapintás). A hatodik kép volt a szív, amikoris a gyermekeknek meg kellett mondaniuk, hogy melyik érzékszervükért hálásak és miért. A játék során olyan válszok születtek, mint:
– „Hálás vagyok, hogy minden nap finomat ehetek!”
– „Hálás vagyok, hogy láthatlak!”
– „Hálás vagyok, hogy megölelhetlek!”
– „Hálás vagyok, hogy hallhatom a hangodat!”
– „Hálás vagyok, hogy minden reggel megillatozhatom anya parfümét!”
A játék után, az ovisok elkészítették saját magukat színes karton papír, zsenília drót, gyöngy és öntapadós virág felhasználásával, majd megbeszéltük, hogy hálásak vagyunk, hogy minden testrészünk egészséges és minden érzékszervünkkel tökéletesen érzékeljük a körülöttünk lévő csodálatos világot.

Óvodánkban 3. éve tartjuk a Boldogság órákat. A gyerekek szívesen fogadják, együttműködőek, érdeklődőek. A tanévkezdésünk kicsit döcögősre sikerült, óvodánk épülete felújításra került, így ideiglenesen másik épületbe költöztünk, a feltételeink csak részben megfelelőek. Ebből az apropóból viszont azt is meg tudtuk beszélni, hogy milyen szép lesz az óvodánk, és hálásak lehetünk az építő bácsiknak, hogy rendbe teszik, felújítják.
A Hála gyakorlása témát több alkalommal is bontogattuk a gyerekekkel, megbeszéltük, hogy mit is jelent a hála, milyen módon tudjuk kimutatni egymásnak. A Süni csoportban a Hálapöttyös katica feladattal dolgoztuk fel a témát. Szabad játék tevékenység keretében elkészítettük a melléklet alapján a magunk katicáit, festéssel, ragasztással.
Egy mondanivalójában ideillő mesét kerestem hozzá: Üveges Szilvia: A fűszál és a katica címűt, melynek története jól érzékelteti, hogy hogyan segítenek egymásnak, hogyan tölti el a hála érzése a fűszálat, és a katicát, és ebből az érzésből alakul ki egy barátság. A gyerekek érdeklődve figyelték a történetet, a visszajelzések azt igazolták, hogy megértették a lényegét, és tudnak is azonosulni vele.
Levezetésképpen a Katalinka szállj el dalt énekeltük el, ujjunkon a katicákkal, játékos mozgással.