Szeptemberi első boldogságóránkat a hála gyakorlásásval keztük gyerekekkel. Beszélgettünk arról, hogy mi mindenért lehetünk hálásak. Tenyérnyomattal napocskát készítettünk a “Három pillangó” c. meséhez.
A hála gyakorlása
DERECSKEI BOCSKAI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI
A derecskei 4. b osztály Hála-hálója láthatatlan, de mindig jelen van. A mélybe zuhanót elkapja, megtartja, és újra felemeli, mint egy trambulin. Most szeptemberben 4. tanévben kezdtük meg az osztállyal a Boldogság órákat. A program eredményességét már többször megtapasztaltam, és a létjogosultságához kétség nem férhet. Ezt nem csak a kutatások bizonyítják, hanem az olyan történetek, mint amit most szeretnék megosztani veletek.
A tanító is ember, és bizony történik az életében olyan tragédia, amitől a félelem, a kétségbeesés és a bánat kiül az arcára. Bármennyire igyekszik uralkodni ezeken az érzelmeken, nem tudja kívül hagyni az osztálytermen. Tanítványaim azonnal észrevették, hogy baj van. Kérdezgettek, hogy miért vagyok ilyen szomorú. Nem szerettem volna beszélni róla, de ezek a mondatok hangzottak el:
-Te mondtad, ha baj van, meséljük el, mert attól könnyebb lesz.
-Azt mondtad, hogy ilyenkor támaszt kell keresni. Mi itt vagyunk neked.
-Azt is te mondtad, hogy optimistán gondolkodjunk, még a legnehezebb napokon is! Emlékszel, amikor apukám nagyon beteg volt?
-Legyél ma te a szeretetgombócunk tölteléke, megölelünk, mert attól jobban leszel!
Ezek után el kellett nekik mesélnem, hogy anyukám nagyon beteg, és rettegek attól, hogy elveszíthetem. Felnőtt komolysággal hallgattak, együttérzően átöleltek. Felidéztük közösen, mennyi mindenért lehetünk hálásak szüleinknek. Biztosítottak róla, hogy ma igazán jók lesznek, és anyukám hamarosan meggyógyul. Hálájuk jeléül, minden szünetben szíveket és feliratokat rajzoltak a táblára, a nap végére százszor elmondták, leírták mennyire szeretnek. Amikor készülődtünk haza (péntek volt) ez hangzott el:
-Hát legalább négy órába telt, hogy újra mosolyogj! Ugye jobban vagy?
-Mi csak akkor vagyunk boldogok, ha te is az vagy!
-Fotózd le a táblát! Ha hétvégén elszomorodsz, nézd meg a képet!
Olyan HÁLÁS voltam ezeknek a törpéknek, és olyan BÜSZKE is rájuk, hogy sokkal jobban éreztem magam. HÁLÁS vagyok a programnak, hogy tanítványaimmal részese lehetek.
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Első boldogságóra foglalkozásunkra szeptember utolsó hetében került sor a kiscsoportosok befogadása miatt. Relaxációs gyakorlattal kezdtük “Égig érő fa vagyok, megnövök mint a nagyok…”, majd a Hálafa című mesével folytattuk boldogságóránkat. A mese nagyon tetszett a gyerekeknek, életkorukhoz mérten megértették a mesét. A munkafüzetből kimásoltuk a “Hála kezek” feladatot, és a gyerekek szívesen , és örömmel készítették a kis kezeiket.
Szentesi Felsőpárti Óvoda, Dr. Mátéffy Ferenc utcai Tagóvodája
A boldogságóra első hónapja a boldogság fokozó hála. A hála javítja az emberek és gyermekek közti kapcsolatokat. A hála boldogságot okoz. A hála gyakorlása a közelség és a szoros kötődés érzését váltja ki. A gyermekek sokféleképpen tudják hálájukat kifejezni. Egy ölelés, egy simogatás, egy puszi, egy szép rajz, egy dicséret mindannyiban pozitív érzelmeket kelt. Hogy kinek és miért vagyunk hálásak ezt, nap mint nap megfogalmazzuk, Erre nagyon jó a hálapók és a szivecske adó játék. Ezeket a nap bármely szakában szívesen játszuk a gyerekekkel. Meghallgattuk a Hálafa történetét, ahol megtapasztalhatták a gyermekek, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy hálánkat ki tudjuk fejezni és az milyen pozitív érzelmeket vált ki a társunkban. Készítettünk Hálapöttyös katicát amit elhelyeztünk a termünkben, hogy mihdig tudjuk ki miért volt hálás a másiknak. Napocskát készítettünk tenyérlenyomattal, amely beragyogja az egész termünket. Készítettünk hála befőttet ami őrzi a hálánkat. A hálafánkra hálás leveleket tettünkfel. Így az egész hónapunkat áthatott a hála érzése, amit a gyermekek az otthonukba is magukkal vittek.
Az első boldogságóránk volt a szünet után. Mivel hosszú idő telt el az előző óta, a ráhangolódásra több időt szántunk. Nyolcadikosok lévén, már komolyabb témák is felmerültek.
Nem volt nehéz azonban megtalálni a boldogságfokozó hálához kapcsolódóakat. Elsősorban a közvetlen emberi kapcsolataikat emelték ki.
A „Rajzban mondom el” feladatot választottuk. Ebből készítettünk montázst.
Az első boldogságóránk volt a szünet után. Mivel hosszú idő telt el az előző óta, a ráhangolódásra több időt szántunk. Nyolcadikosok lévén, már komolyabb témák is felmerültek.
Nem volt nehéz azonban megtalálni a boldogságfokozó hálához kapcsolódóakat. Elsősorban a közvetlen emberi kapcsolataikat emelték ki.
A „Rajzban mondom el” feladatot választottuk. Ebből készítettünk montázst.
Pillangó csoport
Ebben a hónapban a hála témakörével foglalkoztunk. Gondolatébresztőként elolvastam a gyerekeknek Bezzeg Andrea: A Hálafa története című meséjét. Mindenki elmondhatta, melyek azok a dolgok, amelyekért hálásak. Kifestőlapon kiszínezhettek a gyerekek olyan dolgokat, amelyekért úgy érzik, hogy hálásak. Próbáltam arról is faggatni őket, hogy miért. Néhányan nagyon jól meg is tudták fogalmazni. Ezt követően rajzosan is megjelenítették, hogy ki az, akinek megköszönnének valamit, vagy hálásak neki valamiért. Minden ilyen tevékenységünk arra irányult, hogy pozitív érzelmeket keltünk a gyermekekben, mert pozitív élmények megélésével lehetnek boldog óvodások.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Bojti Tagóvoda
A Boldogságprogram szeptemberi témáját a “Hálagombolyag” játékkal kezdtük: annak gurították a gyerekek a gombolyagot, akinek valamiért hálásak, vagy valamilyen örömet szerzett nekik. Játék végén megnéztük, hogy milyen szép nagy hálót készítettünk a “hálagombolyag” segítségével. Ezután hogy a gyerekek számára közelebb vigyük a hála fogalmát, (hiszen azt gondoljuk, hogy ez egy nehezen megfogható fogalom a gyerekek számára). felelevenítettük a már régebben megismert Három pillangó című mesét, melynek segítségével jobban megismerkedhettek a hála fogalmával. A mese utáni beszélgetésben is tökéletesen meglátták a mese tanulságát és lényegét.
A hála fogalmának megértéséhez bevontunk egy újabb, gyerekeink által szintén kedvelt állatot: elkészítettük a hálás csiga házát, annyi viragot szineztünk ki a csiga- bigánkon, ahányszor köszönetet mondtunk valakinek.
A szinezés után hangulati lezárásaként a Lepkék tánca című zenét, amelyre örömmel mozoghattunk kis pillangóként a szikrázó napsütésben.
Az elkészült csigákat pedig kihelyeztük egy képzeletbeli zöld mezőbe.
A tanulók elsősorban saját szüleiknek, családtagjaiknak hálásak. Elképesztő, hogy mennyi mindenért, apró dolgokért éreznek hálát.
A tanulók elsősorban saját szüleiknek, családtagjaiknak hálásak. Elképesztő, hogy mennyi mindenért, apró dolgokért éreznek hálát.