A hála témakörnek feldolgozását A gomba alatt című mesével. Kiscsoportosoknak felhívásként esőbottal és az Ess, eső ess című dallal vezetem fel a témát. Próbáltam minél érdekesebb előadásmóddal és a mesekötényem által még hatásosabb élményszerzéshez juttatni a kiscsoportos gyermekeket.
A mese befejezéseként beszéltünk arról is, hogy éppen kint esik az eső, hogy az esőért is hálásak lehetünk, mert segít a növények fejlődésében, az állatok életben maradásában stb. Ezután megbeszéltük a mese tartalmát, szereplőit, majd a gomba alá nyomdázták az állatokat, melyek hálásak voltak a zuhogó esőben nyert menedékükért.
A végén pedig hálájukat fejezték ki a gombának, amiért a mese szereplőinak a vihar ideje alatt menedéket biztosított.
A gyermekek szívesen vettek részt. Korosztályukhoz igazodóan – többségük alig 3-4 éves – nagyon szépen megértették a lényeget. Egész idő alatt figyelmesek, aktívak, érdeklődőek voltak, ami a beszoktatás időszakában még közelebb hozta őket egymáshoz, közösség fejlesztő hatása volt ezáltal.
A hála gyakorlása
A hála hónapjában a csoportmunkáé volt a főszerep. Csoportmunka keretén belül rakták ki a hála szót, szavakat gyűjtöttek a hála szó betűível, majd vicces mondatokat alkottak.
A hála hónapjában a csoportmunkáé volt a főszerep. Csoportmunka keretén belül rakták ki a hála szót, szavakat gyűjtöttek a hála szó betűível, majd vicces mondatokat alkottak.
A komlói EFAMI zeneovisaival HÁLA RÉTET készítettünk, melyen minden virág egy gyermek háláját fejezi ki. A rét termünket fogja díszíteni.
Hālabefott keszitese a gyerekekkel:beletoltve uzeneteket, hala origami viragot,rajzokat es oleles kuponokat
A boldogságórák témaköreit érdeklődve fogadták a gyerekek. Értékes és érdekes hozzászólásaik voltak a témákhoz. a hálafát kitettük a tanteremben.
Az új, elsős osztályommal most kezdtük a boldogságóra programot. A „Szőlőszüret” lehetőséget választottam szeptemberre.
Nem csak kedvelt feladat volt, de dekorációnak is tökéletes. Eljátszottunk egy javasolt játékot is, amit a gyerekek nagyon élveztek. Sokszor megemlítettük a hónap folyamán, hogy milyen fontos megköszönni másoknak a segítséget, a kedvességet. Ettől mi is jobban érezzük magunkat. A gyerekek lelkesen színezték a szőlőszemeket. A feladat motiválta őket a többszöri köszönetnyilvánításra.
Köszönjük a lehetőséget!
Százlábút készítettünk szivecskéből. A szivecskék díszítése közben arról beszélgettünk, hogy kinek adnánk szivecskét? Mikor? Miért?
Innen kanyarodtunk rá arra a kérdésre, hogy kinek mit tudunk megköszönni, mit tett, amivel könnyebbé vagy szebbé tette az életünket. (Az élet olyan területére koncentráltunk most, ami minden ovisunknak közös élménye: az óvodai élet.)
Hamarosan jöttek is a válaszok okos indoklással. PL:
Laci bácsinak megköszönhetjük, hogy rendben tartja a kertet, levágja a nagy bokrokat, hogy tudjunk játszani.
Ildikó néninek a konyhán megköszönhetjük, hogy elmossa a tányérokat, hogy tudjunk ebédelni.
Timi néninek megköszönhetjük, hogy amikor kicsik voltunk, sokszor megvigasztalt amikor anyukánk után sírtunk.
Aztán kicsit kibővült a kör: A mozdonyvezetőnek, hogy vezeti a vonatot, hogy el tudjunk utazni a mamánkhoz. A buszvezetőnk, hogy vezeti a buszt. Különben nem tudnánk oviba jönni….
Játékidőben készült néhány szivecske, amit nem ragasztottunk fel a közös százlábúra, hanem az udvarra menet Laci bácsinak valóban megköszöntük, hogy rendben tartja a kertet, a szivecskét pedig ajándékba megkapta.
Másnap reggel az egyik kislány rózsaszín flitteres, cipzáras kis táskával jött benne néhány müzli szelettel, és megkínálta a felnőtteket, akiknek meg akart köszönni valamit. Laci bácsinak a kertet, Ildikó néninek a tiszta edényeket, Timi néninek a vigasztaló öleléseket.