A téma feldolgozása során a gyermekek kifejezték egymás és a felnőttek iránt is a szeretetüket, hálájukat. Egymás megölelése, vigasztatakása bátorítása az érzelmek kifejezése már több gyermeknél is megfigyelhető. Célunk, hogy minden gyermek segítse társait.
A hála gyakorlása
A Hálafa története nagyon megható történet, amit kicsik nagyok is szívesen hallgatnak.A Malacka csoport a fa lombját próbálták megjeleníteni a virágzó hálakertjükben. A levelek között van elhaló és megújuló levél. A Micimackó csoport hálavirágokat készített, azzal színesítették a Boldogság falukat.
A héten a boldogságfokozó hála témakörével foglalkoztunk. Számba vettük, mi mindenért lehetünk hálásak. Milyen jócselekedeteket vihetünk véghez, melyekért cserébe hálásak lehetnek nekünk. Elkészítettük a hála virágait, melyek a mi cselekedeteinknek köszönhetően „virágozhattak” ki. A hét hátra lévő részében minden kispajtás jót cselekedett, amiért cserébe hála költözhetett valaki szívébe. Pénteken valóban kinyíltak a hála virágai, a gyermekek nagy örömére.
Relaxációval kezdtük az órát: Irkafirka. Beszélgettünk arról, hogy mi mindenért lehetünk hálásak. Rajzot készítettek arról, hogy kinek hálásak valamiért. Beszélgettünk még a hála kifejezéséről: a köszönetről is. Ezután énekeltük a hónap dalát.
Az idei nevelési évben is közösen készítettük el a „Boldogsàg vàrát”, egy külön foglalkozás keretein belül.Mivel a Boldogságórákat a középső-és nagycsoportosoknak tartom, erre azért van szükség, mert az új gyerekekkel is beszélgetni kell a programról.Csoportunkba jár egy mozgássérült kisfiú, így a hála fogalma könnyebben értelmezhető.(„Hálás vagyok, hogy tudok mozogni!”)A hálakezeket tartalmazó képet közösen készítettük el a gyerekekkel, mindenki azt a képet ragasztotta a közepére,amiért igazán hálás.
A Kiscsoport előszőr ismerkedik meg a boldogságóra programmal. Játékos keretek között a beszoktatás részévé vált a program.
A Százlábú csoportos gyerekek kis méretű tölcsérrel színes lufikba lisztet, kristálycukrot, rizst, tarhonyát, kukorica szemeket töltöttek. Bekötöttük ezeket és utána tapogatták, markolták, összehasonlították, jókedvűen mondták, mit érzékelnek, párokat is találtak.
A Százlábú csoportos gyerekek kis méretű tölcsérrel színes lufikba lisztet, kristálycukrot, rizst, tarhonyát, kukorica szemeket töltöttek. Bekötöttük ezeket és utána tapogatták, markolták, összehasonlították, jókedvűen mondták, mit érzékelnek, párokat is találtak.
Idén kicsi elsősöket kaptam.
A hála érzés tudatosításához (és annak a fogalomnak a körülírásához, hogy mi is az a boldogság),első körben kimentünk a közeli parkba egy őszi sétára. Arra kértem őket, hogy figyeljék meg, mitől szép az ősz. Mi tetszik nekik a legjobban? Mi az, amitől jobb kedvük támad, ami mosolyra fakasztja őket?
Aztán etika óra keretében beszélgettünk arról, hogy mi minden jót tudunk csinálni ősszel. Igyekeztünk is kihasználni minden alkalmat: ha esett az eső, kimentünk gumicsizmában pocsolyázni, gyűjtöttünk leveleket, „sünilesen” vettünk részt, stb.. Természetesen mindezeket le is rajzoltuk.
Majd fokozatosan átvezettük az élet többi területére, miért lehetünk hálásak. Minden nap végén, mielőtt hazamentünk volna, megkérdeztem tőlük, mi volt a mai napban a legjobb. Miért lehetnek hálásak?
Kicsi elsős létükre nagyon ügyesen megfogalmazták az aprónak tűnő dolgokat, amiért hálásak lehetnek: azt az iskolatáskát kapta meg valaki, amire vágyott, iskolába járhatunk, nem digitális oktatás van, végre megtanultuk írni pl. az í betűt, megkapta a rég várt hörcsögét stb…
Ezeket a kis rajzokat „hálabefőttbe” gyűjtjük az egész év során.
Gyulai Implom József Általános Iskola
Rendhagyó boldogságórát tartottunk partneróvodáink ovisainak. Március 15. hőseire emlékeztünk nekik előadott műsorunkkal.
Üzenete volt:
„Álmodtam az éjjel, puszta lett a világ.
Százezernyi sírhantra nem került virág.
Álmodtam, hogy hős anyák fiúkat siratták,
S tiltva volt az ünnep is, mikor győzött
A szabadság.” (Kormorán: harangok dala)
A műsor végén elhelyeztük az emlékezés virágait, a hálatulipánokat, HÁLA-falunkra. Mutatva, soha nem feledjük őket!
Az eltelt 174 nem elmsta, hanem kifényesítette emlékezetüket.
„Hol ember él, hol ember fél
A költő visszatér
Hol magyar él, hol magyar fél
Petőfi visszatér!” (Kormorán: A költő visszatér)