Elérkezett az új nevelési év, ami a katicák életében sok új dolgot jelentett: visszaköltözhettünk a gyönyörűen felújított óvodánkba, nagycsoportosak lettek a gyerekek és néhány új csoporttárssal is bővült a csapatunk. Sok izgalommal, meglepődve lépték át a gyerekek és a szülők az óvoda kapuit és napokig gyönyörködtünk a sok újdonságban, a modern helyiségekben. A Boldogságóra foglalkozásra a hónap végén került sor, amikorra már az kialakult a megszokott nyugodt légkört, egymásra találtak a barátok. A katicás plédünket elővéve felidéztük milyen volt a tavalyi „vendégeskedés” a régi bölcsőde épületében, és hálás szívvel gondoltunk a szíves vendéglátásért a kultúrház és a hivatal dolgozóinak. Ugyan így hálát adtunk a szép,megújult oviért a projekten dolgozó minden bácsinak. A katicák régi ismerősként üdvözölték kedvenc bábjukat, Őszanyót is. Ő mindig váratlanul bukkan fel, egy őszies napon és onnantól sokat figyel, tanul, motiválja a gyerekeket. Sokszor jutalmaz simogatással, énekkel, ötletekkel. Idén a boldogságóra első témáját a „hálát” hozta el közénk. Mesés monológjában köszönetet mondott a gyerekek segítségéért, az időjárásért, a szép zenéért, a szép rajzokért. Ezután a gyerekekkel rövid beszélgetést kezdeményeztünk arról, mi is lehet a „hála” tulajdonképpen. Jól megfogalmazták, hogy tulajdonképpen kedvesség, egy viszonzott pozitív gesztus amivel megköszönjük bármilyen kis apróságot is kaptunk. A kislányok az érzelmi oldalt megragadva azt mondták, hogy hála lehet például, ha kisbaba születik egy családba, vagy ha anya megengedi végre a hőn áhított kiskutyát a kertbe. Összefoglaltuk mi mindenkinek lehetünk hálásak : szülőknek, óvodai dolgozóknak, szakács néniknek, doktoroknak, az állatoknak, a növényeknek és tulajdonképp minden apró pici csodának, legyen az egy ici-pici kavics, vagy akár egy esős napnak. A „hálajáték” is nagyon tetszett a gyerekeknek. Úgy játszottuk, hogy két gyereknek megsúgtam milyen jelenetet játszanak el, majd bemutatták, amit a többiek kitaláltak. Meghallgattuk a hónap dalát, a Boldog vagyok dalt, Bagdy Bellától, amire szabadon mozoghattak. A „hálasziget” játékhoz is sokan csatlakoztak, ahol érdekes volt megfigyelni a kölcsönös választásokat. Sün Balázs – aki a csoport kabalája, és aki minden minden pénteken valamelyik kis katica családjánál tölti a hétvégét, persze csak aki kiérdemli – mindenki listáján szerepelt, mint útitárs a szigetre. Sün Balázsnak füzete is van, amibe először „beleírja” ki viheti haza, hogy kit választ, azt a leírásokból kell kitalálni a gyerekeknek. A jellemző tulajdonságokra, viselkedésekre már könnyen ráismernek. A hétvégi kalandok beszámolóját a szülők készítik el, akik szintén Sün Balázs nevében írnak. Nagyon jó csoporterősítő hatása van, szívesen szorgoskodnak a gyerekek azért, hogy megkaphassák. A hála gyakorlására ez is jó példa lehet. A hónap zárásaként boldogságsétára fogunk indulni, október 3-án a mosoly világnapján, ami ma már hagyománnyá vált. A kezdeményezés célja, hogy kineveljünk egy mosolygósabb, boldogabb nemzetet. Az előre megtervezett „Mosolysétára” invitáljuk az egész óvodát, szülőket, nagyszülőket, ismerősöket. Az úton csupa mosolygós dalt játszunk le, énekelünk és smile táblácskákat viszünk,amit a gyerekek barkácsolnak. Meglepetésként pozitív idézetekkel teli kis kártyákat osztogatunk a város több pontján, ezzel mosolyt csalva mindenki arcára. Szívesen ajánljuk ezt a programot.

Őszi séta alkalmával megfigyeltük a természet és az óvodánkhoz közeli park fáinak csodás színeit a ragyogó napsütésben. A lehullott leveleket megtapogattuk, megszagoltuk és a szebbeket elvittük az oviba. A séta emlékét feldolgoztuk egy gyönyörű közös hálafa tenyérlenyomat képpel, s közben megbeszéltük mit láttunk, mi volt a legkellemesebb pillanat az együtt töltött séta során.
A hét további részében az általunk elkészített kép háttérként szolgált a Hálafa története meséhez, amit bábok segítségével hívtunk életre. A mesében hallott állatoknak elemózsiát is gyűjtöttünk meseerdőnkben, hogy legyen mit elraktározni az odú mélyén. A közös élmények nagyban hozzájárultak az új közösség összekovácsolódásához, az új kicsik beszoktatásához, az örömteli pillanatok megélésében.

Idén már az ötödik évet kezdjük vegyes csoportommal a Boldogságóra programot. Így van, aki már két-három éve részese a programnak, és van, aki csak az idén találkozik vele először.
A tavalyi nagycsoportosok már az iskola padját koptatják. Barátságok szakadtak meg és új barátságok alakultak a hónap során. A nyári szünet utáni visszaszokást segítették a jól bevált szokások, az ismerős óvó- és dadus nénik, a megszokott csoportszoba. A reggelek is zökkenőmentesen indultak a „Vidám reggeli köszöntések” segítségével, melyek már egy éve a csoportszoba ajtajának elengedhetetlen és megunhatatlan részei. A korábban érkező gyerekek az ajtó közelében várják, lesik kis barátjukat, hogy ők üdvözölhessék elsőként a csoportszobába lépőt. Az új kiscsoportosok szülőktől való elválását is megkönnyítette ez e vidám, kedves játék, mely által máris felszabadultabban indulhat a nap.
A foglalkozás megkezdéséhez az „Ellazulni jaj de jó“ zenés relaxációs dalt választottam, majd meghallgattuk a “Szép nap, ölelj most át engem” kezdetű dalt.
A hála témáját beszélgetőkörben kezdtük el feldolgozni. Először a „Hálajátékot” játszottuk el a gyerekek mindennapjaiból merítve, a hálaérzet tudatosítása érdekében, majd mindenki elmondhatta, hogy miért és ki iránt érez hálát. A sok kifejezett hála révén gyorsan benépesült az addig lakatlan „Hálasziget” is. A szóban elhangzott hálamondatokat az önmaguk által készített hálaszívek átadásával erősítették meg. Néhányan több hálaszívet is készítettek, melyekből a családtagok számára is jutottak!
Elkezdtük a „Hálagyöngysor” feladatot. Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyöngysorok egyre több gyönggyel gazdagodtak, a sok kifejezett hálaérzet eredményeként.
Bartos Erika: Megsértődött a Gellért-hegy meséjének feldolgozása is segítette a hála téma feldogozását, és felkeltette érdeklődésüket Budapest nevezetességei iránt. Napokig nézegették a fővárost fotókon bemutató könyvet és boldogan azonosították a meséből megismert helyszíneket építményeket.
A foglalkozás végén meghallgattuk, eltáncoltunk a “Boldog vagyok” kezdetű dalt, melynek révén sikerült újra megélni és élvezni azt a sok pozitív élményt, amit a foglalkozás és a tevékenységek nyújtottak.

Süni csoport
Kedvenc mesénket: Csukás István Sün Balázs c. mesét mondtam mesepárnával bemutatva. Ezután megbeszéltük miért lehetnek hálásak a kis sünik.
A mesepárnát gyakran elővettük, a gyerekek is eljátszották vele a mesét.
A hónap során többször is egy általam kitalált relaxációs mesére lazultak el a gyerekek, téli álmot alvó süni szerepébe bújva.