A hála és szeretet c. tanmese meghallgatása és megbeszélése után arról beszélgettünk, ki miért hálás. Mindenki szót kapott, többször is, alig lehetett őket megállítani. Gesztenyéből hálás arcokat, szívből igazi hálaszíveket készítettünk, amiben mindenki lerajzolhatta érzéseit, közben hála zenét hallgattunk.
A hála gyakorlása
Meixner Ildikó EGYMI Mohács Oldi Tagintézmény
Az idei boldogságórán A varázspálca című mesét néztük meg és dolgoztuk fel a gyerekekkel.
A mese központi témája a vágyak, kívánságok és az igazi boldogság keresése volt. A történet segítségével a gyerekek megismerhették, hogy a boldogság nem mindig a varázslatos tárgyakban vagy a „kívánságok teljesülésében” rejlik, hanem sokszor a hétköznapi dolgokban, például a barátságban, a szeretetben és a közös játékban.
A mese feldolgozását többféle tevékenység segítette:
Kérdések és beszélgetés: Megbeszéltük, hogy a gyerekek mit kívánnának, ha lenne saját varázspálcájuk.
Rajzos feladat: A tanulók lerajzolhatták a saját varázspálcájukat, és azt is, hogy mire használnák.
Szerepjáték: Röviden eljátszottunk néhány jelenetet a meséből, hogy könnyebben átélhessék a történetet.
Érzelmek felismerése: Megpróbáltuk közösen megfogalmazni, mikor éreznek a gyerekek örömöt, boldogságot.
A gyerekek aktívan részt vettek a tevékenységekben. Nagy lelkesedéssel meséltek saját kívánságaikról, és örömmel mutatták be a rajzaikat. A feldolgozás során felszínre kerültek azok az egyszerű, mindennapi dolgok, amelyek boldoggá teszik őket – például játék a barátokkal, közös családi élmények vagy kedvenc tevékenységeik.
Összegzés:
A foglalkozás segített a gyerekeknek abban, hogy jobban megértsék a boldogság jelentését. A mese és a hozzá kapcsolódó játékos, kreatív feladatok lehetőséget adtak arra, hogy kifejezzék érzéseiket, vágyukat, és megtapasztalják a közös élmények örömét.
A gyerekek nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a hála bingó elkészítésébe. A feladat közben mindenki szívesen dolgozott. Jó volt látni, hogy a feladat nemcsak a háláról szólt, hanem arról is, hogyan tudják megosztani a pozitív érzéseiket a társaikkal. A közös munka erősítette a közösségi élményt, és igazi örömforrássá vált mindenkinek.
Nagy lendülettel kezdtük szeptember elsején az új tanévet. Örültünk, hogy ismét együtt lehetünk. Szeptember végén, a Népmese napján játékos, mesés délutánt töltöttünk együtt. Hálásak voltunk, hogy jó csapat vagyunk, hogy szívesen vagyunk együtt, hogy kellemesen eltölthetünk együtt egy kalandos délutánt.
A népmese napját ünnepeltük! ✨
„A népmese olyan, mint a kenyér: minden nap szükségünk van rá.” – vallotta Benedek Elek, a „nagy mesemondó”. A magyar népmesék nemcsak szórakoztatnak, hanem tanítanak is: a jóról és rosszról, a kitartásról, a leleményességről, és arról, hogy mindig van remény.
E jeles napon mi is a mesék birodalmába kalandoztunk. Meghívtuk az óvodásokat, a fiúk pedig eljátszották A kiskakas gyémántfélkrajcárja című mesét. Nagyon élvezték, hogy belebújhattak a kiskakas és a török császár bőrébe. A közös élményt tánc és ének tette teljessé, majd együtt segítettünk megszerezni a kiskakas gyémántjait, amelyek a lapbook egyik titkos zsebébe kerültek.
Az ovisok ügyesen ragasztották be a mese mozzanatait: egyik fülben puzzle, a másikban színezők kaptak helyet. Így készült el a közös **népmesei lapbook**, ami megőrzi a mai nap emlékét.
🌟 Hiszünk abban, hogy a mesék ereje összeköt bennünket, és minden gyermek szívében ott él a csoda, amit egy-egy mese szavai ébresztenek fel.
Hálával telik meg a szívem – A hála gyakorlása
A Boldogságóra foglalkozást egy ellazító relaxációval kezdtem el, a gyermekek úgy érkeztek be a csoportszobába, hogy halk relaxációs zene fogadta őket. Kényelmesen hanyatt fekve elhelyezkedtek a szőnyegen majd halkan irányítottam a figyelmüket: szívják be mélyen a levegőt, majd fújják ki, közben gondoljanak először a lábujjaikra, a talpukra, a lábszárukra, majd a pocakjukra és a mellkasukra, ahogy emelkedik és süllyed a légzésük ritmusában. A gyerekek figyelme egyre inkább befelé fordult, testük ellazult, légzésük megnyugodott. Egyesével fejüket megérintve kértem, hogy lassan üljenek fel.
A hála témájának feldolgozását a „Kerekerdő kalandra hív téged,…” kezdetű mondókával kezdtem és elmeséltem Bezzegh Andrea: A Hálafa története című meséjét, mely során törekedtem arra, hogy az érzelmeket gesztusaimmal, hanglejtésemmel érzékeltessem. A fa mondókáját a gyermekek életkorához igazítva mondtam el mely a „Nap, nap, fényes nap…” volt, amit megtanultunk és el is mutogattuk. A gyermekekkel közösen eljátszottuk hogyan megyünk el az erdőbe, majd odaérve és megpillantva a Hálafát, ahogy a kis állatok körbeveszik. Eljátszottuk mi hogyan vidítanánk fel, csiklandozással, nevetéssel, vicces arcokkal. Beszélgettünk arról, hogy a mesében a fa hogyan érezhette magát, amikor elmesélte a nagy álmát (szomorú) és akkor mikor az állatok kifejezték neki a hálájukat.(boldog) Beszélgettünk arról, mit jelent a hála. Először én osztottam meg velük, miért vagyok hálás, majd ötletekkel és példákkal segítettem őket abban, hogy ők is megfogalmazhassák, miért lehetnek hálásak. Ehhez segítségül hívtam a meséből ismert Mókust, aki a csoport kabalája is. A gyerekek körben ülve adták kézről kézre, és aki szerette volna, megoszthatta vele, hogy miért érez hálát. Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem című dalát, melyre kört alkottunk és táncoltunk közösen. A dal újra hallgatása közben elkészítettük a saját közös hálafánkat, tenyérnyom hagyással, majd kihelyeztük a csoport öltözőjébe, hogy a szülők is láthassák.
Forrás: Bagdi Bella, Prof.Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva – Boldogságóra Kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek 3-6 éveseknek
Zöld Gólya Óvoda és Bölcsőde ÁMK
A tevékenységet Bagdi Bella: Boldog vagyok dal meghallgatásával kezdtük, közben mozgással kísértük. Beszélgettünk a háláról, kinek, minek és miért lehetünk hálásak. A heti témánk az Állatok Világnapja, ezért összekapcsoltam a két témát. Előző nap a csoportunk szülői messenger csoportjában kértem a szülőket, hogy fotózzák le a gyermeküket a „kis kedvencükkel”, háziállataikkal. Nagy örömömre a szülők partnerek voltak, este sorra érkeztek a képek. Másnap kinyomtattam, és ezekkel a képekkel kezdtem el a foglalkozást. Nagy örömmel fedezték fel rajta magukat, kutyájukkal, macskájukkal, nyuszijukkal, sőt, még egy szamarat is felfedezhettünk közöttük. Mindenki bemutatta állatkáját, miért lehetünk hálásak az állatoknak és ők is hálásak nekünk. Sokat mozogtunk, utánoztuk az állatok mozgását, hangját. A képeket felragasztottuk egy tablóra, majd a Boldog vagyok című dalt hallgatva mindenki lerajzolta saját háziállatát, amit szintén a tablóra ragasztottam.
„Vidám reggeli köszöntéssel” várjuk a csoportszobába lépő gyermekeket. Ez még nekik és nekünk is újdonság. Remélem segítségével vidámabban, felszabadultabban indulhatnak majd napjaink.
A mese: A Hálafa története tetszett a gyerekeknek, a gyerekek többsége még nem járt erdőben így elkellet magyarázni milyen is. A gyermekek világnapján ellátogattunk a többi csoportba, mivel többféle nemzetiségű gyermek is van az óvodánkban amihez a csoport hozzá vannak szokva. A szív világnapján közösen készítettünk szíveket, a gyerekek elmesélték kinek is szeretnék adni: anya, apa, mama, keresztanya, barátom, testvérem. A nép mese világnapján a gyerekek kedvenc meséjét adtuk elő.
Angyalkázásnál mindenki húzott egy jelet és megbeszéltük mivel szeretné meglepni: rajzzal, segít cipőt kötni, épít vele, ebédnél neki terít először.
A Boldogóvoda foglalkozások ebben a nevelési évben (2024/2025) is segítettek a csoport összetartozásának erősítésében, nyitottabbá, elfogadóbbá váltak egymással a gyerekek. A foglalkozások alkalmával boldog perceket éltünk át, a közös játék segítette az egymásra figyelést, a pozitív érzelmek alakulását. A gyakorlatok által egy-egy konfliktus után könnyebben megbocsájtottak egymásnak, szeretettel fordultak társaik felé a gyerekek. A 10 egymásra épülő téma segítségével a mesék és játékos feladatok által megismertük a boldogság különböző összetevőit és feltételeit. A gyerekek felismerték, miért fontos a hála érzése a mindennapi életben. Megtanulták, hogyan tudják kifejezni hálájukat mások felé, például a „Hálás vagyok…” kezdetű mondatokkal. Az egymásra figyelés és a pozitív érzelmek átélése erősödött a foglalkozások során. Az optimizmus gyakorlása által a gyerekek felismerték a pozitív dolgokat, erősödött bennük a jó tulajdonságok megélése valamint a jó dolgok felismerésének képessége. A társas kapcsolatok téma támogatta a gyermekek közösségbe illeszkedését, a társas életre való felkészítését, ápolta a baráti kapcsolatokat. A jó cselekedetek gyakorlása a gyerekeket arra ösztönözte, hogy tudatosan gyakoroljanak kedvességet és önzetlen jótetteket a mindennapjaik során, növelve ezzel mind a saját, mind környezetük pozitív életérzését. Az elköteleződés egy cél mellett a közösségformálásban segítette a csoportot, közösen kítűzött céljaink együttes megvalósítását támogatta. A megküzdési stratégiák játékos formában kínáltak megoldást a gyerekeket érintő kihívásokra. Segítségével remekül át tudtuk beszélni az őket érintő kérdéseket és napi problémákat. A közösségi feladatok fejlesztették a gyerekek problémamegoldó képességét, gyakorlatai szélesítették látókörüket és gondolkodásmódjukat. Az apró örömök élvezete gyakorlatai érzékenyítettek a pozitív élmények felfedezésére, befogadására. A megbocsátás gyakorlása segített megfelelő módon levezetni a feszültséget, megoldani konfliktushelyzeteket, a gyerekeknek lehetőséget adni az érzelmeik kifejezésére, a számukra érzelmileg nehezebben megélt események feldolgozására. A testmozgás áthatotta mindennapjainkat , beszélgettünk a gyerekekkel miért fontos a rendszeres mozgás az egészséges életmód és a testi-lelki jóllét szempontjából. A fenntartható boldogság fejlesztő gyakorlatai építették a gyermekek önbecsülését és a pozitív énképét, a pozitív életszemléletüket alakították, óvták a gyerekek mentális egészségét. A foglalkozásokon helyet kapott a feszültségoldás, relaxáció, meditáció, saját élmények felidézése A csoportban ezen kívül különböző rítusok is kialakultak. zene jelzi a pakolóidőt, mosolygós és szomorú arcok segítik a gyerekeket a helyes viselkedésben. Úgy tapasztaltam hogy nőt gyermekeink önbizalma, kifejezőképessége. Csökkentek szorongásaik, félelmeik. A konfliktusok csökkentek, helyüket a bátorítás, simogatás, vigasztalás, együttérzés váltotta fel. A következő évben is örömmel, lelkesen várjuk a foglalkozásokat.