A mai Boldogságóra során bevezettem a gyerekeket a “Boldogságórák világába”, amelyen változatos tevékenységekkel segítettem a gyerekeket abban, hogy megéljék a boldogság, a hála és az elfogadás élményét.
A foglalkozást a „Boldog vagyok” című dalra történő szabad mozgással indítottam, amely felszabadította a gyerekeket, jókedvet és nyitottságot teremtett.
A boldog mondóka játékos, ismétlődő formája segített a közös ráhangolódásban, a ritmus és a közös mozgás élményében
.A „haragom kifújom” relaxációs játék különösen hatékony volt, mert lehetőséget adott a gyerekeknek a feszültség elengedésére, tudatosítottuk, hogy negatív érzéseinktől is meg tudunk szabadulni.
Az „Add tovább a labdát” játék pedig nemcsak mozgásos élményt adott, hanem az együttműködés fontosságát is erősítette, hiszen figyelniük kellett egymásra.
A foglalkozás központi eleme a „Maci bajban van” című bábozott mese volt, amely jól közvetítette a hála és a segítségnyújtás üzenetét. A mese után folytatott beszélgetés a háláról lehetőséget teremtett arra, hogy a gyerekek saját szavaikkal, vagy gesztusaikkal fejezzék ki érzéseiket. A nagyobbak próbálkoztak a kedves szavak megfogalmazásával, a kisebbek pedig öleléssel fejezték ki hálájukat – mindkettő természetes és értékes formája az érzelmek kifejezésének.
A közösen készített hála-gyöngysor kreatív, vizuális szimbóluma lett annak, hogy minden gyermek hozzátett valamit a közösséghez. A jelek színezése és díszítése személyessé tette a munkát, a közös felhelyezés a faliújságunkra, pedig megerősítette az összetartozás érzését.
Zenehallgatással zártam a foglalkozást, (Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dal), ami nagyon jó hangulatú lezárást adott a tevékenységeknek.
Összességében a foglalkozás során sikerült olyan élményeket nyújtanom, amelyek egyszerre fejlesztették a gyerekek érzelmi intelligenciáját, együttműködési készségét és kreativitását.
A gyerekek örömmel, aktívan vettek részt a tevékenységekben, és a közösen létrehozott gyöngysor maradandó emlékként jelképezi számukra a hálát és az egymás iránti szeretetet.

A Boldogságóra program első havi témáját, a Hálát a Kf. 9–10. osztállyal dolgoztuk fel. Az osztály kis létszámú. Napi szinten általában négy tanuló van jelen, azonban ebben a hónapban jellemzően három fővel oldottuk meg a feladatokat.
A három tanulóból egy fő szóban kommunikál, a többiek alternatív módon fejezik ki magukat. Egyik tanulónk ebben a tanévben kezdte meg tanulmányait nálunk, számára minden teljesen új volt: a közösség, a pedagógusok, és még a kollégiumi élet is.
Mivel az osztályba középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő tanulók járnak, a feladatokat mindig az egyéni képességeikhez igazítottuk, hogy mindenki megértse és a maga módján aktívan részt vegyen bennük.
A hónapot végig kísérte a Hálajáték: amint történt valami pozitív az osztályban, tanuló, pedagógus, és gyógypedagógiai asszisztens közösen megfogalmazták, miért lehetünk hálásak. Így a gyerekek minden nap hallhatták és átélhették a hála kifejezésének fontosságát.
Az osztállyal közösen készítettünk őszi fákat, amelyekre színes falevelek ragasztottunk, ha valaki valakinek hálás volt valamiért. Ez a tevékenység a Hálagyöngysor feladat módosított változataként valósult meg, mivel a gyöngyfűzés nálunk nem volt kivitelezhető. A hónap végén megfigyeltük, hogy kinek a fája lett a leglombosabb.
Igazi levél-láz tört ki a hónap végére! Csak kapkodtuk a fejünket, hogy kinek a fája levelesedik be leggyorsabban. A gyerekek minden követ (és széket) megmozgattak, hogy újabb leveleket szerezzenek, sőt néha már ők maguk figyelmeztették a felnőtteket: ’Na, ezért most járna egy levél!’ A lelkesedés annyira ragadós volt, hogy még az osztályban tanító tanárok is beszálltak a játékba, és készítettek maguknak hála-fát. Így a hónap végére nemcsak az osztály, hanem szinte egy egész erdő lombosodott ki a hála leveleiből! Úgy tűnt, náluk a hálának még lombosabb szezonja volt, mint az őszi erdőnek.
Önszorgalomból létrehoztunk egy szabályaink falát is. Ennek alapját puzzle formák adták, amelyeken olyan szavak és egyszerű mondatok kaptak helyet, amelyek segítik, hogy mindenki jól érezze magát a közösségben. A szabályok megfogalmazásánál felhasználtuk a tavalyi év tapasztalatait is, így a tanulók számára ismerős, biztonságot adó kereteket tudtunk kialakítani.

Összességében a hála témájának feldolgozása erősítette a közösségi kapcsolatokat, valamint hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók és felnőttek egyaránt tudatosítsák a mindennapokban a hálás hozzáállás fontosságát.